A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-05-17 / 20. szám
Dobrocifinyi Ibolya — Erre vezet az üt a Loranlci-csficsra? A Kovüca házaspár A nyári időszak kulturális feladatainak megtárgyalása céljából lőttek Össze a Magas-Tátrában a Csemadok járási bizottságainak újonnan választott elnökei, titkárai és elnökségi tagjai. A három napos szemináriumon arról tárgyaltak, hogyan valósítsák meg a gyakorlatban a járási konferenciák határozatait, a Csemadok KB Üléseinek Irányelveit. A Csemadok sokrétű munkájával kapcsolatban megszólaltattunk néhány elvtársat és elvtársnőt, s az alábbi kérdésekre Igen érdekes választ kaptunk: A tanítók szerepe a kultúra területén fii a Csemadokban Az utóbbi Időben, különösen a járási konferenciákon, sok szó esett a tanító kulturált« tevékenységéről. Elhangzottak komoly bl ráló megjegyzések Is pedagógusaink munkákájával kapcsolatban; egyesek felróják nekik, hogy passzívan szemlélik a Csemadok 'kulturális tevékenységét. Megkérdeztük Szeverln Marcellnő Járási tanfelügyelőt, a Csemadok érsekújvári JB elnökségének tagját, ml a véleménye ezzel a kérdéssel kapcsolatban. — Előre bocsátom, hogy mint új Járási elnökségi tagnak a Csemadok életéről még nincs mélyebb áttekintésem, annál Inkább Ismerem a tanítók tevékenységét. Ezért felelősségteljesen kijelenthetem, hogy nem lehet a fenti kérdést általánosítani. Járásunk területén Ismerek jó néhány tanítót, akik szabad Idejüket a kultúra ápolására, a Csemadok együtteseinek, énekkarok, színjátszócsoportok stb. vezetésére fordítják. Én azonban a tanító kulturális tevékenységét nem csupán a Csemadokban végzett munkája szerint Ítélem meg. Nézetem szerint a tanító akkor végez eredményes munkát, a nemzet kultúrájának ápolása terén, ha kiváló szaktudással végzi a tanuló Ifjúság nevelését. Ezzel kapcsolatban felvetődik a kérdés: vajon mennyire segíti -a Csemadok a tanítókat tevékenységükben? Ha több Irodalmi estet, szavalóversenyt, kl-mlt tud vetélkedést rendeznének a Csemadok szervezetek az iskolákkal közösen, ha a honismereti és egyéb kirándulások szervezésénél a Csema-Választások egykor és most Az első csehszlovákiai választások Idején — még a kommunista párt/megalakulása előtt — a sorkatonaság cáaknem teljes egészében a szociáldemokrácia, az akkoriban egyetlen munkáspárt listájára szavazott. Ez persze kellemetlenül érintette az uralkodó osztályt, különösen az a tény, hogy a csehszlovák sorkatonák nem akartak harcolni a Magyar Tanácsköztársaság ellen, és az 1920 decemberi országos sztrájk alkalmával munkástestvéreik ellen. Emiatt a kormány már 1921-ben törvény, Javaslatot terjesztett elő, mely szerint a katonákat megfosztanék a községi választásban való részvétel Jogától. Akkor azonban még nem sikerült ezt a tervet megvalósítani. Ezért más fondorlatokhoz folyamodtak. Így gyakran megtörtént, hogy a választás napján a katonai egységeket más helyre vezényelték, hogy megakadályozzék szavazásukat. A kormány 1927-ben végleg eltörölte a katonák választójogát, mitsera törődve az intézkedés alkotmánysértő voltával. Azóta a katonaszolgálatot végző ifjak — ebben a tekintetben másodrangú állampolgárokká váltak. Az 1938-ban megalakult fasiszta Szlovák Állam megszüntette azt a választójogot Is, melyet a burzsoá demokratikus Csehszlovákia megadott polgárainak. 1938. december 18-án ugyan még megejtették a nemzetgyűlési választásokat. Ez azonban úgy történt, hogy a HUnka-párt egységes Jelölőlistát állított össze, és a szavazók a felfegyverzett Hllnka-gárda segédlete mellett leadhatták szavazatukat az egységes Jelölőlistára. E választásokra Jellemző, hogy Szlovákia úgynevezett ellenségei, főképp a demokratikus gondolkodású polgárok nem kaptak választójogot. Nem kaptak választójogot a katonák, csendőrök és vámőrök és a 21 éven aluli Ifjúság sem. Ezzel természetesen még Jobban csökkent a választók száma. A nép felismerte e „választásinak népellenes Jellegét, és ezért számos helyen a választási jegyzékbe felvett választók fele sem Jelent meg a szavazóurnőknál. Ez a decemberi választás volt az ún. Szlovák Állam első és egyetlen választása. A további Időszakban csupán a HUnka-párt nevezte ki az államhatalmi szerveket, és Így a gyakorlatban Szlovákia népének tulajdonképpen nem volt választójoga. Dr. BALOGH-DÉNES ÁRPÁD Célok tervek érvek dok-tagok hathatósabb segítséget nyújtanának az Iskolának, ez bizonyára hozzájárulna a kultúra fejlesztéséhez. Ezzel csak azt szeretném aláhúzni, hogy nagyobb távlatokban kellene gondolkodni és látni a problémákat. Ezzel különösen az énekkultúra kérdése függ össze. Sokszor fölöslegesen szidjuk a tanítókat, hogy nem állnak az énekkarok élére, a helyett, hogy gondoskodnának arról, hogy a tanítók valóban értsenek a kórusmunkához, az énekkari kultúrához. Bizonyára hallottunk mér a központi tanító énekkar szervezéséről. Ennek nagy Jelentőséget tulajdonítok az énekkari kultúra fejlesztése szempontjából, mivel nyolcvan-száz tanító szerepelhetne az énekkarban és kapna alapos szakmai oktatást. Az az érzésem, hogy a központi tanítói énekkar körül Is több a huzavona, mint a konkrét Intézkedés. Végezetül még azt javasolom, hogy többet kéne Írni olyan tanítók életéről, akik példás munkát végeznek a Csemadokban, hogy tapasztalataikat mások Is átvehessék. A nemzeti bizottságok, az EFSZ fis a Csemadok szerepe a falusi dolgozók kultúrájának fejlesztésében Dócs Lászlót, a klsgéresl helyi nemzeti bizottság titkárát, a Csemadok terebesl JB elnökségének tagját kérdeztük meg, hogyan segítik elő községükben a kulturális tevékenységet. Oócs Lászlót csupán fél éve nevezték ki HNB titkárnak, s ezért inkább a tervekről és elképzelésekről beszél, mintsem a múlt tapasztalatairól. Két fontos problémát pendít meg, Az egyik az Ifjúság kultúrpolitikai nevelése, a másik a népi hagyományok ápolásának szükségessége. — A mezőgazdasági termelés színvonalát az Ipari termelés színvonalára emelni lehetetlen az Ifjúság aktív
