A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-05-17 / 20. szám
A szeminárium résztvevői munkája nélkül — mondotta Dőcs László. Ha az embernek magasabb a kultúrája, úgy mindennapi munkája Is kultúráltabb lesz. S erről van sző. Ha mindnyájan így néznénk a kérdésre, bizonyára belátnánk, hogy kifizetődne, ha az EFSZ-ek több anyagi eszközt biztosítanának a falu kultúrájának fejlesztésére. Mégpedig úgy kéne a kultúra szervezését megoldani, mint Klstárkányban vagy másutt tették. Gondolok Itt egy állandóan fizetett kultúrreferensre, szakemberre, akit a szövetkezet fizetne, s aki egész Idejét a kultúra szervezésére fordíthatja. Klsgéresnek a múltban szép népi szokásai voltak, falusi játékok, szüreti mulatság, lakodalmi szokások stb. Sok népmonda ős népi szokás még él az Idősebb generáció száján. Ezt szeretném részben feldolgozni, bemutatni a bodrogközi szüreti napok alkalmával Klsgéresen. . A nők helyzete és a feladata a Csemadokban Dobrocsányl Violának, a komáromi JB tagjának a következő kérdést tettük fel: 1. Miben látja a nők küldetését a Csemadokban? — Ha összegezném az eddigi emlékezetemben lévő kultúrrendezvények számét, a kifejtett munka oroszlánrészé a nőknek tulajdonítható. Meg kell viszont említenem, hogy a helyi választmányi tagok funkcióját Is többnyire leány vagy asszony tölti be. Nálunk Ogyallán ez legalábbis Így van. Ezzel kapcsolatban megemlítem az énekkarunkat, amely ugyancsak a nők aktív munkáján alapszik. 2. Ml lenne szükséges ahhoz, hogy még több nő lépjen be a Csemadokba, s aktívabban működjön különféle körökben? — Mindenesetre valami nagyobb siker elérése a Csemadok helyi szervezeteiben, amiKrlvoslk István JobbrAl balrs a második vei még a szervezeten kívül álló nőket is meg lehetne nyerni. Itt elsősorban szabászat!, illetve főzési tanfolyamra gondolok. Mit vérünk a komáromi országos rendezvénytől, a jőkai-napoktől? Ezzel kapcsolatban Dr. Krlvoslk Istvánt, a MATESZ Igazgatóját, a komáromi járási bizottság elnökét kérdezztük meg. — A jókal-napokat központilag szervezi a Csemadok KB és a Népművelési Intézet. Járásunkra s Komárom városára az a megtiszteltető feladat vár, hogy Jó vendéglátóként méltón fogadja a szereplőket. Minket nem is annyira a technikai teendők, az elszállásolás és helyiség-kérdés foglalkoztat, mint Inkább az a gondolat, hogy a helyi szervek, az üzemek s a város lakossága saját ügyévé tegye ezt a kulturális rendezvényt. Ezért a járási bizottság s a komáromi helyi szervezet azon fáradozik, hogy az üzemek, az EFSZ-ek nyújtsanak megfelelő anyagi és technikai támogatást azon csoportoknak, szereplőknek, akik más járásokból érkeznek városunkba. Am a legfontosabb az erkölcsi támogatás, az hogy a város lakossága végignézze a fellépéseket, élvezze és értékelje a színjátszók, a szavalók művészetét. S ha már városunkat érte az a nagy megtiszteltetés, hogy évről-évre Itt rendezik meg kultúránk e nemes seregszemléjét, a ml feladatunk, s becsületbeli kötelességünk, hogy városunk nagy Írója, Jókai Mór nevéhez és munkáságához híven e rendezvény is a kultúra ápolását, továbbfejlesztését szolgálja s városunk hírnevét öregbítse. A színjátszás, a család és ami ezzel összefügg A kassal Kovács-házaspárnál példásabb Csemadok-tagokat nehezen találna az ember — mondja Dvorcsák János, a járási bizottság titkára. A férj a színjátszó csoport dramaturgja, technikusa, színésze, a feleség pedig egyszerre három darabban Is szerepel. Egyik este próbálnak, másik este előadást tartanak, majd szombaton az esztrád-csoporttal vidéken lépnek fel. Ennek alapján kevély, rátarti házaspárt képzeltem el, s ehelyett olyanok csupán, mint ahogy a fényképen látni őket. Egyszerűek, közvetlenek, őszinte szőtartó emberek. Nem, ez nem szlnészpőz, hanem a Tátra egyik ösvényén készült felvétel. így tudtam meg egyet-mást életükről. 1957-ben együtt végeztek a kassal Ipari iskolában. Elvira, a feleség, vasúti mechanikus, Károly, a férj, a HutnI projekt vállalat tervezője. A Csemadokba 1960-ban léptek be. Károly a múlt évben a kassal helyi szervezet elnöke volt, most a színjátszó csoport dramaturgja, technikusa és színésze egyszemélyben. Elvira a szereplők példaképe. A Nem olyan világot élünk című darabot most Játszszák. A „Hamletnak nincs igaza“ dráma most kerül bemutatásra. S már készülnek a nyári szezonra a Doktor kisasszony c. zenés vígjátékkal. S Elvira mindháromban szerepel, sőt még a negyedikben, a „Csínom Palkódban is, melyet a Csemadok KB kérésére a gombaszögi ünnepségen adnak elő. — Hogy jut Ideje az Ifjú feleség szerepére? — teszem fel a kérdést. Válasz helyett mosolyognak mindketten. Lassan egy éve házasok. A kultúrmunka azonban nem akadály, nem zavarja családi örömüket, Inkább egybekovácsolja őket. A Csemadokon keresztül még Inkább kitárulkozott előttük a világ. Bizony a Csemadok gyakran második otthonunk — vallják mindketten. Mert gyakran van úgy, hogy Károly az üzemből hívja Elvirát, hogy vigyen neki délután valami harapnlvalót a Csemadokba, mivel a munkahelyről egyenesen a próbára siet. Ott adnak egymásnak randevút, együtt próbálnak, szerepelnek, örülnek-az életnek. Sőt a Csemadok gyakran a családjukba Is beköltözik. Mert próba után Is szóba kerülnek a tervek, az elképzelések. Valahogy Így képzeltem el a szocialista társadalom emberét. Leírni nem lehet jellemüket, látni kell őket, beszélni velük, érezni gondolatukat. Fiatalok, felkészült szakemberek, egyik technikus, másik tervező, teli vággyal, tennlakarással. Szerények és műveltek, szeretik a munkát, szabad Idejüket a kultúrának szentelik. A családi életet nem úgy veszik, mint egymás kizsákmányolását, hanem mint azonos elveket és életcélokat valló pajtások és barátok társulását. Feljegyezte és fényképezte: MAJOR ÁGOSTON Sznvnrln Marcellné a nyltral Pedagógiai Intézet adjunktuséval, Révész Bertalannal beszélget
