A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-04-26 / 17. szám
Sebestyén Pál, mechanlzátor Milyen JA, hogy már ilyen korán kel a nap. Ugyanis, ha hajnali At és hat óra között sötét volna, a palásti traktorosok sokat vakoskodhatnának. Igen, a palásti Egységes Földmüvesszűvetkezet traktoristái a tavaszi munkálatok megkezdése előtt ezt mondták nekünk: ,.Abban a pillanatban, amint lehetséges lesz, hozzálátunk a tavaszi munkálatokhoz. Meghosszabbított műszakokban. Hisz a termésről van szú.“ Ugyanezt mondta Sebeátfn Pál mechanlzátor, hatalmas szál ember, aki virradat óta Járta motorkerékpáron a határt, hogy a munkát, a töld előkészítését, a vetést semmi se akadályozza. A mechanizáűiós központban aznap is már kora reggel óta nagy volt a sürgés-forgás. A felhőtlen ég sokat ígért: „Ma egy kicsit megfogyatkozik a munkánk,“ dörzsölte a kezét Zldullak Jozef az elnök, aki nem érkezhetett későn oly nap, amikor minden kockán forgott. Gál János agronómus a sorban érkező traktorvezetőket kioktatta feladatukról. Azok azonban maguk is Jól tudták, mi a kötelességük. Egyesek már félhatkor traktoruk körül forgolódtak. mások néhány perccel későbben, de hat órára már valamennyien kint voltak a határban. Nem volt Idejük sok beszédre, mikor sok száz vetetten hektár várta őket. Bizony, aznap reggel mind a harcminkét kerekes és két hernyótalpas traktor, sőt még huszonöt pár lő is kivonult . . . Mikor a javítóműhely vezetője, Knajzel Kálmán, aki a mezőgazdasági gépekért felelős és Teknős Péter, aki viszont a motorokra ügyel, kiment a határba, megtekinteni. hogy minden működik-e, vagy hét óra felé járhatott az idő. A huszonegy hektáros Lapos dűlőben Cíéeck? Antal és Jaro- Slk József traktorvezetők árpát vetettek. Heéko József és Sandy József szövetkezeti földművesek segítettek nekik. Utánuk Beüo Károly traktorvezető boronáit. A tizenegy hektáros Lucernáskert dűlőben Zsiga János és Benko Gyula cukorrépát vetettek. Egy traktorral. Pihenésképpen mindig az egyikük segített a vetőgép mellett. A harmincnyolc hektáros Hegy dűlőben öt traktorista vetett árpát, „A töröklyuk“ alatti dűlőben pedig két traktorvezető uborka alá készítette elő a földet. Folyt a munka a Nádas és Paska dűlőben is . . . Ugyanígy a Singer tagon, ahol tizenöt nő elöcslráztatott burgonyát ültetett. Természetes, hogy a kertben sem henyéltek. Hisz a palásti szövetkezeti földművesek közismerten kiváló kertészek, zöldségtermelők. Az egész délelőtt nem volt elég arra, hogy bejárjuk a határt. Pedig autóval jártuk. A földek nagyobb része a falut környező lejtőkön fekszik. Nehéz itt a munka mind az állatok, mind a gépek számára. S az emberek sem henyélhetnek, ha el akarják végezni munkájukat idejére. Ezért aztán rövid volt a déli munkaszünet. Déli egy órakor újra kezdődött a munka. A gazdasági épületek közelében fekvő húsz hektáron mákot vetetek, Antal Ernő megjavított traktorján hozzálátott a többéves takarmány trágyázásához. A munka terv szerint folyt tovább . ., Szöveg és képek: JOZEF SLUKA Az árvízzel sújtott területek lakossága remélt hogy az ez évi tavaszi áradás utolsó volt a vidék történetében. Egy év múlva ugyanis a Labore vízgyűjtő területének tavaszi vízfeleslegét a vihorlát-aljt hatalmas víztároló fogja majd fel. A Labore környéki falvak népe bizony nem ünnepelhette meg békességben a húsvéti ünnepeket. A folyó vize megáradt, a gátak nem tudták megtartani a hegyekből lezúduló patakok vizét. Néhány helyen áttörték a gátat a zavaros hullámok és elárasztották az utakat, a mezöt. Ez lesz már az utolsó?
