A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-04-19 / 16. szám
A klub megnyitóján JÓZSEF ATTILA Brótislavában Körülbelül három hónapja vetődött föl először a klub kérdése. Három hónap nagy Idő ,de kevés, ha tenni kell valamit. Így van ez most is a magyar tanszék hallgatói által indítványozott diák, illetve ifjósági klub esetében. Három hónap elszaladt, és a másik három hónap is könnyen elszalad, ha továbbra is csak az indulásról és a munkaformáikról beszélgetünk. Szükséges, hogy tudatosítsuk: legyen a munkaforma bármilyen, csak konkrét legyen, mert a mi korunkban senkinek sincs felesleges ideje. Ennyit a klubhoz, amely most mér József Attila nevével el is indult. Minden pénteken összejövünk egy-egy előadásra, beszámolóra, irodalmi vagy tudományos vetélkedésre, és utána megbeszéljük az elhangzottakat s egyéb problémákról is beszélgetünk, amelyek vagy érdekelnek, vagy bántanak bennünket s utána tánc, szórakozás következik. Az új klub József Attila példája jegyében született. Most mér csupán az a fontos, hogy mennyire lesz ez az ifjúsági csoportosulás példaképéhez hű. Ne feledjük el, hogy a szlovákiai magyar ifjúság nem is olyan régen, mintegy harminc évvel ezelőtt, a Sarlós mozgalom keretén belül hű tudott lenni a költő eszméihez. Igényesség, hűség, hit és önfeláldozás jellemezte a Sarlós-okat. Ha tehát József Attilát tűztük zászlónkra, akkor ez a fegyelmezett ember, komoly gondolkodó legyen példaképünk munka közben is. Nagyon sokan szórakozási lehetőségnek képzelik el a klubot. De hadd figyelmeztessem őket itt mindjárt elöljáróban, hogy ez túl kevés lenne és korán kifulladnának, értelmetlenné válna a munkájuk. Szórakozni még lenne hol, ha épp csak erre törekednénk, ám Itt e közösségnek ember és eszmeformáló légkört, munkamódszereket kell kialakítani a tevékenysége folyamán, hogy értelmiségünkön, ha egykoron új munkaközösségbe jut, lássék e közösség kézjegye. Befejezésül csupán annyit; ha a munka nem is lesz túl könynyü, nem szabad Időnap előtt otthagyni a közösséget, megvonni tőle a bizalmat. Ki-ki járjon kitartással az összejöveteleikre, s ha kell, vállaljon munkát, segítsen. Csak Így lesz az új klub életképes. NÉMETH ISTVÁN Hég egyszer a „Jó éjszakát rókók-ról A dráma- és prézatró érettebb, értékesebb művelt általában a harmincadik évén túl alkotta. Igor Knsnák 28 éves ás a „JA éjszakát rókák“ cimfi drámája — amelyet nemrégen matatott be a Szlovák Nemzeti Színház prózai együttese — Immár a harmadik programra tűzött műve. A dráma hibái ellenére Is — a szerzó teletűzdelte idézetekkel, a úgy tűnik, sokszor feleslegesen filozofál, okoskodik — nagyon hatásos, elgondolkoztató, szinte megrázó. Vidéki tanítókról szól, akiknek felbolygatja az életét a — hajdani Szent Johannára emlékeztető — Johanna. Csökónyüsen, szinte tudatlanul és vakon hisz az emberi becsületben és tisztaságban... Megcsalják, megtörik — megalázzák! . .. Mégsem akar visszaütni, bosszút állni, — egyszerűen csak sajnálja azokat, akik megbántották. Mindenkit sajnál... Es van ebben a Rnsnák-drámában valami, ami a Karvaá Sebhely c. darabján is túl matat: kitűnik ngyanis, hogy akik a személyi kultusz felszámolása mellett hangoskodnak, gyakran semmivel sem különbek ellenfeleiktől, egyszerűen csak kényelmes fészket keresnek — törtetnek, könyökölnek z új jelszavak leple alatt. A JA éjszakát rókák c. drámát — igazi Író Irta. Igazi, mert maga is együtt szenved hóselvel, szenved, de nem nyugszik bele • fonákságokba — kiegyenesedik, tlsztnl, fejlődik. Szódy Viktor 8 Néhány lap helyi történelmünkből A közelmúltban a gútai krónika vezetésére kaptam megbízatást. Nem maradt mős hátra, mint erős elhatározással hozzálátni gyűjtéshez. Szabad Időmben lázasan kutattam a KOMÁROMI MUZEUM levéltárja anyagában, hogy a régen lejátszódott eseményekről legalább vázlatot nyújtsak a nagyközség múltja Iránt érdeklődőknek. Az ember leírhatatlan örömet érez, amikor olyan anyag kerül a kezébe, ami régen elfelejtett, de ma Is érdekes dolgokról ad hírt. Jegyzőkönyv utalás volt, amit találtam. Arany János Az elveszett alkotmány című szatirikus eposzának hangulata árad belőle, de Itt főszerephez, ha csak rövid Időre Is, a máskor csupán statiszta szerepekre kényszerltett nép Jut. Az eseményeket Prlleszky József, Gúta mezőváros akkori hites nótáriusa mondja el. „... Történt pedig úgy, miként meg van Írva ezernyolcszáznegyvenöt Esztendőbeli November 10 ig-én Gutta Mezővárosban tartott Bíró és egyéb hlvatalbeli Személyek választása alkalmatosságából“ — hangzanak a bevezető sorok. A nevezett nap hajnalhasadtán Pázmány Zslgmond, nemes Komárom vármegye főispánjának dlszklsérete megérkezett a városházára. Maga a főispán feszes dlszmagyarban kegyes karlengetéssel köszönte meg korteskedől vlvátját. A lakosság tarka tömege is ott tolongott a városháza tövében. Ismerték, kik azok a jelöltek, akik a „méltóságos uradalom“ jóvoltából a jelöltek névsorában vannak, tudták nagyon jól, kiknek az érdekelt képviselik majd a választások után. Ezért történhetett meg, hogy mielőtt a vármegye nagyméltóságú ural szóhoz juthatak volna, feltódult a nép az épület garédlcsain és elözöníötte, a hivatali termeket. „Miénk ezen ház, a mi választottjaink üljenek benne!“ — hallatszott mindenfelől. A főszolgabíró és nagyszámú kísérete mire a meglepetéstől magához tért, sarokba volt szorítva. Akik a főbejárón nem fértek be, egy kis furfangossággal létrák segítségével az ablakon keresztül közelítették meg az események színhelyét. Bent a főteremben a nép szószólói erélyes hangon követelték a tanácsbeliek új jelölését. Kérelmük hangsúlyozására vállukra vették F. I.-t, és a bírói székbe ültették. A megszeppent főbíró és tanácsadói nem mutattak nagy hajlandóságot a nép kérelmének a megvalósítására. A nincstelenek százai azonban kitartottak kérésük mellett: „Nem távozunk ebből az épületből addig, amíg F. I.-t és a többi általunk javasolt tanácsbelieket fel nem esketik, ha háiom napig is kell itt várnunk!“ A főbíró látva, hogy pillanatnyilag a mezőváros lakosainak akarata ellenére vajmi keveset tehet, megparancsoUa a Jegyzőnek F. I. beiktatását. Ez meg Is történt a benn tolongók nagy éljenzése közepette. Rövid időn belül megválasztották a nép által támogatott jelöltekből a város adószedőjét, gazdájá*, hadnagyát, a íertálymestereket, valamint a belső és külső tanácstagokat. A lezajlott különös választás után kénytelen-kelletlen átadták az új bírónak a városháza két pecsétjét ős kulcsait. Kezébe pálcát adtak a ráruházott hatalom jelképeként. Az összesereglett nép ezután dolgavégeztével szétoszlott és hazatért otthonába. Ám a választást követő nap délutánján, amikor az új választmány alakuló gyűlését tartotta, Gútán termett Sándor császár 2. számú gyalogezrede. A karhatalom védőszárnyai alatt maga a főbíró is visszamerészkedett. A katonaság egy csoportja rajtaütésszerűen megrohamozta a városházát és az ülésező tanácsbelieket a pincébe zárták. Az ezred többi katonája sem ma. adt tétlen és összafogdosta a népmegmozdulás aktív harcosait. Másnap F. t. kezébe adták a hatalmat jelentő bírói pálcát, hogy utána kitépve kezéből összetörjék a köznép által kiha colt jog megvonásának jeléül. „... 47 embert keményen megkötözve, fegyveres őrizet alatt Komáromba a Tekintetes Nemes Vármegye börtönébe bővítettek és első Büntetés gyanánt megbotoztattak..." — mondja a feljegyzés. A többi hátralévő elfogottat másnap hajnalban elkísérték a vármegye híres csillag-börtönébe. November tizenötödikén a lakosság kívánságának figyelembe vétele nélkül B. F.-t esküdtették fel új bírónak. A katonaság pedig az úgynevezett „törvényes rend“ helyreállításáig hetekig Gúta mezőváros lakossainak nyakán maradt. így zajlott le több mint száz évvel ezelőtt egy tlsztújitás, ahol i elnyomott nép síkra szállt jogainak védelmében. Igaz ugyan, 3gy jog helyett derest és börtönt kaptak,, de egy napra ők lettek történelem kerekeinek irányítói Gútán. Azóta egy évszázad spült el, az akkori pórok unokái ma már valóra váltották őseik átor álmait. JUHÁSZ ÁRPÁD
