A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-04-19 / 16. szám

Grigorjevnek hívnak. Történetemhez tartoznak: a legkisebb tenger, amit valaha is láttam, egy íorrő „szi­vet“ rejtő 54 méter magas betonblokk és két pár fehér papucs. A másik pár az APN hírügynökség fotoriportere, J. RJum­­kln számára van Itt, aki velem Jön, hogy meglátogassuk a titánok erejét kordában tartő férfiakat. Az óriások nem Ismeretlenek az Urai­ban. A legifjabb Belojarszk mellett talál­ható. Saját lvócsészéje van: 40 négyzet­kilométernyi viz, a Belojarszki-tenger, amiről néhány évvel ezelőtt nem is álmo­dott az ember. Ez szolgáltatja az Ipari vizet a belojarszkl „I. V. Kurcsatov“ atomerőmű számára, amely nemrég be­csülettel klálta az első próbát. A csíkos kéményű, világosszürke betontömb a re­aktorcsarnok. Ebben a műszaki épület­ben nem emeletekben, hanem méterek­ben szokás számolni: plusz Jelenti a föld fölötti magasságot, mínusz a föld alatti mélységet. „Plusz nyolc“ a hatalmas gép­termet jelenti a százezres turlbnával, amely gőzt nyel és energiát szolgáltat a generátoroknak. A legérdekesebb ma­gasság plusz 16,40. Csöndesen haladunk nemezpapucsainkban. Minden ragyogóan tiszta, mint valami steril műtőben. Fehér köpeny és fehér sapka a látogatókon. „Golyóstoll“ a köpeny zsebébe tűzve. Egy doziméter ez, amely a felvett su­gárzás mennyiségét Jelzi. Óvatosság, tisz­taság, csönd. A nagyterem, ahová belé­pünk, mesterséges fényárban úszik. Éjjel­nappal. A falon 14 méter hosszú csillogó rudak. Hideg, burkolatlan fém, amit az ember veszély nélkül megérinthet: urán, az értékes mag-üzemanyag. A reaktor hatalmas, 12 méter átmérőjű graflthenger. A sejtszerű nyílások „fűtő­anyaggal“ töltve. Uránnal dúsított üreges rudak. Grafit, beton és öntöttvas blokkok zárják el a reaktort a külvilágtól. Véde­lem és biztonság az emberek száméra. Rozsdamentes acélcsövek ezrei vezetik az atomhasltás nyomán keletkező hőt a reaktorból közvetlenül a turbinába. 510 fokos gőz szolgáltatja az energiát. „Egye­dülálló jelenség. Mit Jelent ez? Első ízben hajtottunk Itt végre egy kísérletet, amely­nél a gőzt a reaktor aktív zónájában tül­­fűtjük és aztán rögtön a turbinába ve­zetjük. Ez a kísérlet külföldi tudósok fi­gyelmét Is felkeltette. Nyugodtan állít­hatjuk, hogy ez egy megbízható és ve­szélytelen reaktor. „Borisz Georgljevics az erőmű főmérnöke tovább magyaráz: „Az ilyen típusú berendezések kapacitása elméletileg határtalan. Egy vagy két mil­lió kilowatt teljesítményű erőműveket Is lehet építeni.“ Meredek lépcsőkön kaptatunk felfelé egészen a plusz 19,60-ig. Egy öntöttvas lemez mögött van a közvetlenül a tető alatt mozgó daru irányító fülkéje. Ennek a darunak a segítségével szerelték össze a reaktort. A jól védett fülkében kompli­kált mechanizmusok. Egy hajőablak, vas­tag ólomüvegből. Egy periszkóp, akárcsak a tengeralattjáróké. Benézek az ablakon, s előttem a reaktor-osztály panorámája. Fehérköpenyes emberek, csillogó műsze­rek. A leszállás az „alvilágba“ mínusz 7,5- nél végződik. Ismét fehér köpenyek, fe­kete doziméterek, fehér sapkák. A „forró kémia“ titkait kutatják itt, a reaktor alatt. Az Idegek, amelyek a hatalmas erőmű­vet összetartják, az elektronika fémhuza­lai. Egy félköralakú teremben végződ­nek: ez a reaktor, a turbina és a gene­rátor irányító és kapcsoló központja. A parancsnok? Vlagyimir Bodrov, ala­csony és sovány ember, ő a reaktorirá­­nyltó osztály főmérnöke. 26 éves! „Isme­Pincélba ágyazott vastag üvegablakon lehet benézni a reaktor-térbe rik a uaiauanov lakótelepet? Ez Moszkva mellett fekszik, Obnyinszk közelében, ahol mór tíz éve működik a világ első atomerőműve. Ott születtem. Kik voltak a szüleim? Apám könyvelő volt, elesett a háborúban. Anyám mint takarítónő dol­gozott egy gyufagyárban. 1954-ben, ami­kor az első atomerőművet üzembe he­lyezték, a 10-éves Iskolába Jártam. Érde­kelt a fizika, természetesen a magfizika és energetika. Kezdetben a szomszédos atomerőműben dolgoztam — mint labo­ráns. Közben esti tanfolyamon elvégez­tem tanulmányaimat a moszkvai Fizikai Intézetben. Aztán kerültem Belojarszkba.“ Bodrov mellett ott áll az „Istennő"! Kira Szlklnának hívják és a taskentl Politech­nikai Intézet hallgatója. Csinos mint egy színésznő és — az elektron titkaival Je­gyezte el magát. Belojarszk férflalkal­­mazottai tréfásan „elektronikus lstennő“­­nek nevezték el. Mindent összegezve: egy fiatal kollektíva, amely Itt titánl erőkkel áll szemtől szemben. A gigász nyitott szive: 16,4 méter mélyen e füld alatt utoisé szerelési munkák a reaktoron. Figyelmeztető táblák minden lépésre: „Vigyázat! Rádiúaktfv sugárveszélyt“ té r fin k. U táni erők e s m ^ istennő Egyetlen központi helyiségből el­lenőrzi és Irányítja L. E. Gnyed­­kov az erOmfi valamennyi beren­dezését. A 100 000 kilowatt tel­jesítményű turbinát a reaktorban túlfűtött gőz hajtja. 270 gramm uránt „fogyaszt“ 24 éra alatt a gigász, ugyanilyen teljesít­ményhez egy hOerOműnek 3000 tonna szénre volna szüksége Az áramátalakító berendezés

Next

/
Oldalképek
Tartalom