A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-04-05 / 14. szám
Az olvasópróbán a szerxű is Jelen volt A Csillagszemei asszony színpadon Már megjelenésekor feltűnést keltett Lovicsek Bélának a Hétben közölt, majd könyvalakban Is megjelent regénye, a Csillagszemű asszony. A szerző mondanivalójának Időszerűsége érlelte meg azt az elhatározást, hogy a Csillagszemű asszonyt dramatizálják, majd a Magyar Területi Színház műsorára tűzze. Lovicsek Béla témáinak mélyén könnyen kimutatható drámai mag rejtőzik. Ennek legjobb bizonyítéka a közeledő ősbemutató. Bár a színmű nem egyszerű átdolgozása a regénynek, mert ugyan a téma a regény alapgondolatéból indul ki, de meseszövése új elemekkel, lélektani vonatkozásokkal bővül, s Így mintegy függetlenítve a regénytől új darabként kerül a közönség elé. A színdarab nem dráma, nem is népszínmű, inkább életképről beszélhetnénk. Tartalma egy-két mondatban összegezhető: Gaál jolánka több esztendős házasság után elhagyja férjét és kisfiát, új szerelmével, Gaál Pistával Csehországba menekül. Ott döbben rá elhamarkodott tettének szörnyű következményeire s ezért öngyilkosságot kísérel meg., A körülmények folytán Jolánka életben marad s erkölcsileg megtisztulva viszszatér falujába Gaál Jánosnak, hites férjének és hőn szeretett kisfiának családi körébe. Igen ám, de az élet csupa ellentmondás. Itt rejlik az alkotói feladat író, rendező és színész számára. Az emberi sorsok mélyén titkok, szenvedélyek kavarognak. A szereplő merész is, félénk is; hol bűnös, hol meg áldozat; egyszer kicsinyes, máskor nagylelkű; itt új célokért küzd, ott meg régi kötelékek foglya. A felvetett kérdésekre a néző mindenesetre választ vár. Tudni akarja, mit mond, milyen igazságot sugall a szerző, kinek az oldalán áll, milyen Ítéletet formál hősei felett. A mű helyes elemzése van tehát hivatva arra, hogy ösztönözze a rendezőt, színészt s hogy ezáltal a színpadi ábrázolás sokrétűbb legyen. Csak így alakulhat ki az emberek tömör jellemzése. De nincs sok idő a tűnődésre. A nézőtér már elsötétült, csak a rendező asztalán világít egy pici lámpa. A próbák díszletek között és kellékekkel folynak már. Olykor félbeszakad a játék, mert Konrád József, a rendező ismét magyaráz valamit. A szereplők még civil ruhájukban játszanak, de hangjuk, játékuk már jljúziókeltő. A rendezői koncepció életrekelti Lovicsek Béla alakjait, akikkel találkoztunk már a Csíllagszemű asszony regény változatában. tConrád József rendezői elképzelései határozott vonalúak, emberábrázoló szerepalkotást igényelnek. A figyelőt máris magával ragadja a szavak és a játék varázsa. Ferenczy Anna hangulati és érzelmi skáláján sok az árnyalat; tudja, mikor kell közönségesen felcsattanni, mikor kell csendesen okosnak lenni, haragudni, elérzékenyülni. Jolánka színpadi alakja Ítél, elitéi, következtet sőt beleszól az „emancipált“ falu erkölcsi magatartásának zajlásába. Minden szereplő szemmellátható akarással és buzgalommal szurkol a MATESZ- ban debütáló szerzőnek, s mindent elkövet, hogy játékát a végsőkig kicsiszolja. £jgy yéljük, e? biztató kezessége annak, biogy színvonalas előadásban hazai drámaírót szólaltassanak meg a hivatásos magyar színjátszók. Az eredeti bemutatót április 24-én tartják meg a komáromi színházban. Vésővel faragott számadás A vért inuzsikus Síbe eresztett hegedűjével, réncoi, gondterhelt ércével, érés kezeivel, henyegnl vállra vétett köpenyével és elnyűtt kalapjával mintha csak élne. Régi ismérűst Iátok benne, valakit, akit régmúlt gyermekkoromban a ml városszéli negyedünkben nap hiirtt nap láthattam az utcán. Az elmúlt kornak igazén bú típusa ex az öreg muzsikus — jegyzem meg. — Igen, nekem is így maradt meg az emlékeimben, Így próbáltam életrekelteni fából — mondja a szobrocska alkotója, Bavolyár Nándor. Véglgslmftja ritka, deresedű baját, felsóbajt. — Am kl tudja slkerűlt-e? Szavain kétség érzik. Nem csoda, a legtapasztaltabb művészek is állandó kétségekkel küzdenek. E szobrocskákat pedig nem hivatásos művész alkotta, csak afféle műkedvelő, népi faragó mester. A kassai Harang utca szobácSkája sem műterem, csak afféle műhely és egyben lakúszoba. — A gyerekek felnőttek, lassan felnőnek az unokák is, nekik van szükségük a lakás többi részére. Nekem ez is. elég a munkámhoz. — Ügy érti, művészi hajlamainak kiéléséhez? — Művészi hajlamok? —mosolyog kesernyésen. Passzió. Vagy amint ma népszerűén mondják: barkácsolás. Ifjúságom óta üldöz egy vágy, életet önteni a holt anyagba. Lehetséges ez egyáltalán? — vállát vonja. — Ma már hatvanhét éves vagyok, s nem marad számomra más, mint számadást csinálni, s e számadásban megalkotni a legjobbat, amit tudok. ötven éves volt, mikor faragni kezdett. — Higgye el, annál nehezebb volt — jegyzi meg Bavolyár —, egy ötven éves embernek már erős az önbirálata. Ennek ellenére sem hagyta békén a sárost parasztházban örökölt vágy. Ott lappangott hosszú, hosszú éveken át lelke mélyén, úgy látszott, már elhamvad. De mégsem. Egyszer csak — hogyan is történt? .,, — Véletlenen múlott. Megbetegedtem, klnzott az unalom. Akkor pattant ki belőlem a manó ,.. — neveti el magát. — Megfentem a zsebkésemet, fogtam egy fadarabot és megszületett első primitiv figurácskám. Nehéz szülés volt, s az újszülött nem volt kedvemre. Érthető, minden kezdet nehéz. Db az felső ütáh újabb és újabb figurák születtek, már egyáltalán nem primitívek. Az állami nyugdíj lehetővé tette, hogy goiidoktél mentesen szentelhesse Idejét b faragásnak. Természetesen nem ment a dolog tanulás nélkül. Két kassal szobrász, Löffler Béla, majd Racskó Árpád Segítette munkájában. Az elméleti tudás hiányát hazai és külföldi szakirodalomból pótolta. így jutott tudomására a nagy titok, hogy minden fafajtának megvan a tulajdonsága, egyéni természete. E szerint válogatja ki témáihoz az egyes fajtákat. Ott a polcon a kendős parasztasszonyt körtefából mintázta. A bányászportré tiszafából készült, az öntő és bányász-dombormfivek paliszanderből, az anyasziv-kompoztció hársból, a lázadó alakját pedig pácolt tölgyből faragta, Rigoletto figuráját jávorból mintázta. A figurák némán sorakoznak a szobában, de néhányat közülük már a nyilvánosság is ismer. Erről tanúskodik a népi alkotóművészek első kassal kiállításán kapott írásbeli elismerés, a Bratlslavában megrendezett népi alkotók kiállításán kapott első-díjas oklevél, a brnói országos kiállításra szóló meghívás. A kassai Harang utcában pedig újabb és újabb művek születnek. Értékes hagyatékává válnak egykor az unokáknak, de még értékesebbek lennének, mint e képzőművészeti ág tehetséges fiataljainak hagyatéka. Bavolyár Nándornak is ez lenne leghőbb vágya. VLADIMIR KALYTCDK a népművész egyik megkapó döffl borműve: Anya gyermekével Bavolyár Nándor munka közben —sze—
