A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-03-29 / 13. szám
14 örvendetes jelenség, hogy íróink legújabb műveikben a jelen és a közelmúlt problémáival foglalkoznak. Rácz Olivér: Megtudtam, hogy élsz, Dobos László: Messze voltak a csillagok, Petrőci Bálint: Határváros. Ezért is köszönthetjük 'örömmel íróink terveit. A felszabadulás utáni évek, az eltelt húsz esztendő művészi ábrázolását várják az olvasók. Nagyon sok regény jelent meg a második világháborúval kapcsolatban. A háború mindig is kimeríthetetlen írói téma volt. Nem mondom, érdekesek, lebilincselők a háborús témát jól feldolgozó művek, de ezek túltengése nagyon egysíkúvá, szürkévé teszi az irodalmat. A mai ember jelen problémáira szeretne átfogó, elemző választ kapni. Ezt a riportok nem pótolják, noha az időszerű témájú riportok általában igen közkedveltek (Mnaőko: Megkésett riportok), de mi ezen a téren is elmaradtunk. Az ember szomjúhozza az igazságot, szeretne a napba nézni, de „a belé szorult történelmi gátlások útját állják emberi kiegyenesedésének!“ Sok még a munka, a feladat nagyobbik része még hátra van. Ordódy Katalin harmadik -------------! könyvével jelentkezik az Olvasó előtt. A fenti megállapítás egyébként őrá is vonatkozik, ugyanis a történelmi témától a jelen problémái felé fordult. Ö maga így vall erről: „Történetem a legmaibb mában játszódik, színhelye pedig egy liatalmas gyártelep és környéke!" Előző regényéről a Nemzedékekről írtam, hogy értékes színfoltját jelenti a csehszlovákiai magyar irodalomnak. A szerzővel kapcsolatban pedig többek között az alábbi megjegyzést tettem: „Az embert egyre jobban magával ragadja az írónő gördülékeny és érdekes meseszövése. Már Itt, elöljáróban ki kell jelenteni, hogy Ordódy Katalin erőteljes elbeszélő. Zavartalan folynak a sorok, nem fogy ki a szerző mesélő kedve Többek között ez a fabulaszövés teszí a regényt érdekessé, Izgalmassá!“ Ez a fenti állítás megállja a helyét az új regényével kapcsolatban, is. A téma, amit feldolgoz, friss, mai. A komáromi hajógyár mindennapi életébe pillanthat be az olvasó. Hitelesnek, valódinak érzi az ember a felvonultatott szereplőket. Én külön kiemelném az őszinte hangot, mely a kényesebb problémák feltárásától sem riad vissza. Nem olyan egyszerű és zökkenőmentes a szocialista társadalom építése. Az emberek nem válnak csak úgy egyszerűen a szocialista eszmék hirdetőivé. A regény - középpontjában a két Vida fiú áll. Sorsuk összefonódik a hajógyár sorsával. Hétköznapi emberek, akik Esetlenek, botlanak az élet útvesztőjén, s végül az izgalmak és csalódások után megtalálják egyéni boldogságukat. Kissé sablonosnak tűnik a regény ilyetén való berekesztése. A végén minden jóra fordul, minden megoldódik. Egyébként is Ordódy derűsen, bizonyos optimizmussal szemléli az eseményeket és a gyár dolgozóinak az életét. A regény végső kicsengésének foghatjuk fel, hogy az^ egyéni harmónia megtalálása eredményezi a társadalmi harmóniát is. < A szerkesztést tekintve párhuzamosan futnak egymás mellett az események: Miklós és a brigád, Kálmán és Vali sorsának, valamint a festőnő élményeinek a leírása. Általában könnyed derű fonja be az írást. Drámai feszültséget csupán Kali és Koncsek barátságának próbájánál érzünk. Elmélyülten és gondosan elemzi e két ember kapcsolatát; bár bizonyos eszményítést érzünk akkor, amikor Koncsek Sanyi „kikaparja“ Kálmán újítását és közös erővel oldják meg a feladatot. Említettem, hogy szól olyan problémákról is, amelyek a felület mögött rejlő ellentétre utalnak. Ezeket nem elemzi mélyebben, hiszen a riportregény keretében erre nem igen talál alkalmat és módot. Ennek ellenére ezek felvetése pozitívum és mutatja az igényt egy teljesebb és átfogóbb ábrázolás felé. „Te tde jöttél. Dolgozni akartál és itt találtál munkát, lakást, feleséget, barátot... De én idevaló vagyok! Hajómunkás. Az apám it az volt, a nagyapám is... Emberek is vannak nemcsak kereskedelmi érdekek!“ Vágja Koncsek szemébe Kál mán. • • A takarítóasszonyt két törlőruha miatl akarják felelősségre vonni, ugyanakkoi Skovránek sikkasztásának leleplezéséi — Pirker mérnök szavaival élve — el kell tussolni, mert „magasabb érdekeink kívánják, hogy ne verjen fel az ügy nagt, port.“ A szocialista munkabrigád címe a Hrbík-brigád kapta, holott nem őkel illette vol-na meg az elsőség, csupár azért „érdemelték“ ki mert voltak — vannak(i) olyanok, „akik az egyik oldalon hibának róják fel azt ,amit a» má síkon meg sem látnak.“ Holló Miska valaha a gyár első hegesztője volt, de igazságtalanul mellőzték. Most csupán azért dolgozik jól, hogy jól keressen. Kiábrándult, elvesztette hitét az igaz Ságban, joggal teszi fel az írónő a kér dést, vajon „nem bűnös, aki ezt okozta? De az ilyesmiért nem büntetnek“ — teszi hozzá olyan hangsúllyal, mely nem hagy kétséget állásfoglalását illetően. A pszichológízáló részek erősségei a regénynek, különösen a női lélek elem zésére találunk sikerült fejezeteket. Például Eszti vívódása önmagával. Kétségbeesett tiltakozása az álmában is kísértő, öntudatlanul is kívánt szerelmi beteljesülés ellen. (Megkívánom jegyezni, hogy kissé indokolatlannak tartom Miklós szerelmét, itt ugyanis Vidánéval értek egyet: „Mégsem való kétgyerekes özvegyasszony ilyen fiúhoz, ha még olyan szőke is.“ Sokkal plasztikusabbnak, mondjam úgy — romantikus hősnek kellett volna ábrázolnia Esztert, miáltal hangsúlyt kapott volna az iránta érzett" szerelem elkerülhetetlensége. — Gondosan elemezte Izolda ébredő vonzalmát Végb mérnök iránt. Szinte látjuk a kemény idomú kamasz leányt, aki várja a nagy beteljesülést, várja azt, hogy a mérnök megfogja a kezét és megcsókolja. Egy napsugár szökött be a férfi életébe. „Most elsuhan mellette egy pillangó, Rabul ejteni, szárnyát törni semmiképp sem akarta, de talán hagyhatta volna hogy egy pillanatrá megpihenjen a kezén, himporos, könnyű kis testének emléke sokáig melegítette volna szívét.“ Az adott esetben reálisnak érezhetjük á mérnök állásfoglalását is. Nála a józan okosság győzött. „Egy-egy pillanat jelentőségét csak a visszaemlékezés fényében ismeri meg az ember", mondatja az írónő e szépen megfogalmazott igazságot Beával. A festőnő maga sem tudja, hogy szakadt rá az érzés. Egyszerűen vágyódik Szűcs Laci után. „Talán, gondolta, talán az ember időről időre megérik egy ilyen érzésre, mely átjárja és semmit sem tehet ellene.“ Az emberi lélekben lejátszódó folyamatokat tárja fel avatotton és nagy tapintattal. Olyan lelki tartalmakat is megismerhetünk, melyek öntudatlanul élnek bennünk. Van bátorsága erről írni, s olyan helyzeteket teremt, melyek lehetővé teszik a bepillantást, különösen női szereplői legbelsőbb világába is. Titokban sokan találkozunk ezzel az érzéssel, de hazug álszeméremmel letagadjuk magunk előtt is. Szárnyaló, lírai sorokkal emlékezik meg a beteljesülés csodálatos szépségéről, melynek íze ott remeg a végtelen időben__ A Dunáról fúj a szél friss, érdekes olvasmány. Előző regényénél kifogásultuk, hogy Ordódy a munkásosztály köréből vett jellemek és események leírásánál nem mozog olyan biztonsággal, ezek nem olyan sikerlütek, mint az intellektuális hősök megformálása. Oj regényé■ ben ezen a területen is fejlődés tapasz. talható. Ebben a művében ugyan nem jutott el a jelenségek. mélyebb feltárásáig, de megvan benne az igény az élet átfogó ’ ábrázolására, problémáink művészi szintetizálására.- Érdeklődéssel tekintünk készülő művei felé. Az egyik regényében, ahogy ő ( mondja: ,ja felületes látszatok mögött az ' emberi, kapcsolatok bonyolultságát“ kl: vánja elemezni, a másikban egy Csehor! szágba kitelepített magyar család életét 1 akarja megírni. Időszerű, mindnyájunkat 1 érdeklő témák ezek. 1 Ordódy stílusa, változatos, nyelve és • színes meseszövése párosulva a történe' ti éleslátással és bátor politikai kiállással, magukban hordják célkitűzései igazi 1 megvalósításának lehetőségét Botyánszky Lenke: Anya gyermekével, linómetszet, 1964 Dunáról fúj a szél Orcinciv Katalin reaém/e
