A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-03-22 / 12. szám
Medzsnun [ a r i Ö név mit ki se ejthetek név mely a számról visszahőköl Mint egy túl tiszta tárgy amely megtörné önnön zengzetét Mint a hársat még mielőtt meglátnád már érezhetett 0 név mint ágon a madár szőve lüzből s vaniliáböl Az ajkon könnyű remegés a kézben tapintásra lágy Mintha egy összetört pohár nem sebezne de simogatna Mintha csak a nyíló homály kedves léptekkel hitegetne Minina távoli szerető hangját hozná közel a lég Ó név amely a nyelvemen izzik és alighogy kiejtem Már nem is vágynék lenni más csak uszálya vagy illata Nem vágynék lenni csak pora csak léptének lehellete Hogy ragyogása halavány visszfénye itt maradna rajtam Vagy annyi se egy trilla vagy egy mozdulat mit csak elejt ő Vagy egy hangsúlya sóhaja mit bárki menten elfeled Mint zenekar mélyén a kiirt hangjában egy halk árnyalat Annyi se mintha valahol könnyedén csapódik egy ajtó S ha egykor mégis valamit tudni akar rólam e föld S kimondják nevem mely csak az övé telkemet felkavarván Hadd maradjak szivem szerint akkor is ez a névtelen lény Az ő nyomán az ő porán s mondják azt a bolondja volt {A FÜGEFA) A ház homályos utak csokra volt csak Tériünk vissza ha te is akarod Gyászos zsalúi tán most is csukottak S a kőlépcsőn töröttek a tokok Látod e még kőfalak közt a kertet Hol tébolyulj an nyílt a liliom Tüskebokor vérezte be a szparet Ott vár ránk úgy álmodtuk oltalom Most is látom lebbenö könnyű szoknyád Lépjünk be az eltiltott küszöbön Hadd ontsa e tünékeny illatot rád Mely évek mélyéről kerengve jön Neved a férfi fügefába vésem Melynek szeretkező test illata Felbolydul Neved majd meqnő a kérgen Ahogy a zárt kertben az árny s a fa Louis Arabon: Elza bolondja Az itt következő versek Aragon Hatalmas méretű költeményéből, az Elza bolondjából adnak ízelítőt. Ez a mű, amely a múlt év végén jelent meg a Gallimard kiadónál, a költő egész eddigi pályájának kiemelkedő alkotása, mintegy összegezése annak, amivel formában és mondanivalóban Aragon a modern költészetet gazdagította. A verseket Somlyó György fordította. Lassan elveszti a betűk alakját Amelyet kiforr miként a sebet Az arrajárök el se olvashatják E napfény-sikolyt mely a te neved A kimondott szó mind elhal az ajkon Értelme is lassanként tovaszáll Meg kell szokni hogy semmi se maradjon A csók elárvul ha oda a száj Nem adtam neked mást romló daloknál Akár e szív mely mégis dobogott 0 bús szerelmem szétömlő homokvár Ha oda a száj elárvul a csók A jövendő zadzsalja Mert ember jussa csak az álom Tud halni úgy hogy másra szálljon Alma ha majdan teljesül Hogy dala más ajkra találjon Mig útján célba más kerül Szerelme is más karra jusson S hol ő vetett majd más arasson A holnapért él egyedül Oly fortélyos hogy önmagát is -.Feladni készen másnak ád kis Borából Az ember ilyen Lélek mely mindig tárva-nyitva Önön-magán vett győzelem Az ember az ki bőven ontja Véréi nem várva jutalomra S úgy megy ahogy jött meztelen ö az ki magát másra költi S önmagán túl szárnyal a földi Gondolatban az ég fele Saját tüzén magát emészti Mint éj hogy lenne reggele Azt se bánja hogy belepusztul S boldog ha egy nyitott kapun túl Feltárul örvény végzete Aknamélytől árbóckosárig Álma csak a jövőbe áhít Sakkozó kinek partija Bár elvesztett minden esélyt itt S nincs már bástyája se lova Más gyalogokkal más királlyal Majd más mezőnyökön tovább tart Akkor is ha ő már oda Kívüle semmiféle szerzet Számára jövő nem leiedzett istennek se Hisz a világ Neki nem időn méretik le S mássá sem változhatik át Lévén örök s változhatatlan Az ember fa ki magasan van Árnya fölött s előre lát A halál ellen folytatott harc A jövő Amit kicsikarhatsz A balsorstól A földdarab Mit lépésről lépésre hódít Meg az emberi gondolat Mint hullám amely visszatérve Mindig elhagyott árterére Csapása egyre tágasabb A jövendő az ami átjut A kitárt karon túl A járt út Utáni tér Az emberi Nemünk által győzelmes ember Ki saját szobrát leveri Képzelete csúcsán megállván Mint fácán-vadász ki a zsákmány Számát — súlyát mérlegeli En csak tőle részegedek meg Ö a szeretőm ő a serleg Megfordított Babylonom A legyűri titok mintha ajkam A festéktől letisztítom O a gondolat térde isten Mellén A fejben 0 a nyílt szem jonhaim és diadalom Szegények vak törvénye dőlj le lm az új ünnepek gyümölcse Hol önnön tüzem én vagyok Gyerünk számokkal babszemekkel Üj játékszabályt hozzatok Tegnap halj meg a holnapért mely Imát majd számtanra cserél fel Es ember ügyed győzni fog A férfi jövője a nő ki Lelkét színnel tudja beszőni 0 zenéje és zaja csak Nélküle káromlás a férfi Gyümölcsnélkült árva mag * Száján sziszegő szelet ontón Önnön keze ragadja torkon Sorsa eleven kárhozat En mondom nektek hogy a férfi A Nőért tud csak halni-élni Felborul a régi világ Az élet után a halált is Ketté-osztva kapjuk A lágy Kenyeret s véres csókjainkat S az Emberpár uralma ring majd Szűzen mint a narancsvirág 11
