A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-03-15 / 11. szám

A „tatau“ szó tahiti nyelven azt Je­lenti: vakarni* s ez a szó „atau“ to­temet, családi Jelet Jelent. Az Iste­nek vérszomjas szerelméről pedig egy gyönyörű polinéziai mese regél, és ez­zel alapot ad a tetováláshoz. Ugyanazt a családi Jelet viselő fiú és leány nem szeret­heti egymást... A világosság és a sötétség régi polinéz Istenét, Hllát nagyon félték az emberek. Érthető is, őrök sötétséggel fenyegetőzött, villámokkal Ijesztgette az embereket, sőt a villámcsapásokkal ölni Is tudott. Csakhogy a régi nemzetek — minden tiszteletük el­lenőre — kissé önhatalmúlag bántak Iste­neikkel, így a polinézek Is Hllát megtisztel­ték még a tetoválás Istennője címmel és ezzel elérték azt, hogy aki bőrén hordta fenségessége előtt leboruló tiszteletének Je­lét, annak (ezt mér a varázslók „garantál­ták) nem kellett félni a villámoktól. A polinézek a fiúkat férfivá serdülésük­kor tetoválták, de tetoválták magukat a nők Is. A nők azonban Inkább a szépség kívánalmait tartották szem előtt, míg a har­cosok a félelmetes külsőre törekedtek. A csendes-óceáni szigetek lakóinál, az amerikai Indiánoknál csakúgy, mint az af­rikaiaknál és Európa őslakóinál mindig va­lamilyen értelme volt a tetoválásnak, val­lásos, társadalmi vagy gyakorlati értelme. Viselője büszkesége volt, és egy bizonyos fajta, állandó lelkiállapot, hit és meggyőző­dés kifejezője. Tataowlng James Cook angol felfedező az 1769-- 70-es Tahltl-1 és új zélandl tartózkodásáról Írott jelentésében említette először a benn­szülöttek tetoválást módszereit. A „tatou“ szóból Cook új angol szót képzett: TATAO­WING. És azután egzotikus tengeren túli útjaikról a tengerészek mind gyakrabban tértek haza Ijesztő tengeri szörnyekkel, ka­lózhajókkal és vitorlásokkal a mellükön, hátukon és karjukon. A tetoválás a matrózkocsmákból gyorsan elterjedt, először a nagyvárosok alvilágá­ban, később pedig a legjobb társaságban 1$. A toronyfrlzurás és ragyogó toalettekbe csömörödön unalom újabb Impulzust ka­pott. London, Párizs kapva kap a tetoválás új mesterein és az előkelő tőrsaságbell dá­mák, akiknek nem kell néhány garasért prostituáltakká válnlok, tetováltetják ma­gukat, akárcsak a nyomornegyedek öröm­lányai. A tetoválás 19. századbeli angol nagy­mesterét elnevezték a tetoválás Raffaeljé­­nek. Ugyanilyen joggal Leonardónak is ne­vezhették volna, ugyanis egy híres amerikai artista mellére kitetoválta az utolsó vacso­ra hű képét. fiz 1« Irodalom a maga módján, da mit lehat balßle kiolvasni? „Szépség, amely fél a fénytől Ma a dermatológla — orvostudomány. A bőr felületének változásaival, a változá­sok külső és belső okaival, megelőzéssel és gyógyítással foglalkozik. A korrektiv der­­matológla, amely e sk a változásoknak az eltüntetésével foglalkozik, nálunk Is kénytelen foglalkozni a tetoválásokkal. A pszichológusok be tudnák bizonyítani, hogy a mai tetováclóknak, amennyiben nem fejeznek ki meglazult erkölcsi bensőt vagy teljesen abnormális életfeltételeket, tulaj­donképpen semmi jelentőségük nincs. A gon­dolkodás pillanatnyi elerőtlenedése, szerte­len kedv egy üveg bortól, feltűnési vlszke­­tegség, törekvés legalább egy percre a tár­saság érdeklődésének középpontjába ke­rülni... Azután jön a kijózanodás. Szé­gyenérzet és rejtőzés a kiváncsi szemek elől. Hetvenkedő beszéd, amellyel szégyen­érzetét rejti el az ember, és az állandó, kínzó gondolat: nem nevetnek ki miatta? Mit szólnak hozzá az emberek? Diadalmas hangulat, aztán — szomorú, gyötrelmes Illegalitás. Végtelen szégyen és félelem, aztán dilettáns kísérletek, hogy valahogyan eltüntessék a nyomait Is ... Egyetlen út vezet kl belőle, a prágai Kozmetikai Intézet dermatológla! osztá­lya ... A SvSt v obrazech nyomán Or. Otakir Feftek, ■ prágai Xoametlkal Inté­sét dolgosöja at utdbbl három évben több mint 1700 tétovádét tüntetett al Sobrens-mard ee­­gltaágával S e/rejk, ametyek M sem/ Pfőquulkok \ prágai „amerikai" Egy angol híradástechnikai gyár nemrégiben tranzisztorok­kal műkOde szemüvegkeretbe épített nagyothalló készüléket hozott forgalomba. Az áramfor­rás, az akkumulátor és a tran­zisztoros arOsité olyan aprék, hogy mind elférnek a keret két szárában. Az áramforrás négy szilícium tényelem. Ezek alig na­gyabbak, mint egy-egy rizsszem. A keret egyik szárában miniatűr akkumnlátor van beépítve, me­lyet a fényelemek nappal áram­mal töltenek fel. Amikor a fény­elemek kellű világítás híján — például este — már nem képesek táplálni a kis négy tranziszto­ros erűsltűt, Önműködően bekap­csolódik ac akkumulátor, és akár reggelig üzemben tartja a készt) léket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom