A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-07-28 / 30. szám

30 /'I Of/et/f/s// sstt’//e4'/e/5? Százéves a Matica Az 1863-as évben alakult a Szlovák Ma­tica. Az Osztrák-Magyar Monarchia terüle­tén igen fontos küldetése volt: maga köré gyűjtötte és szervezte a szlovák haladó erőket a feudalizmus elleni és a nemzeti függetlenségért folytatott harcban. Küzdött a szlovák nyelv elismeréséért a hivatalokban, az iskolákban és az élet minden területén, az önálló igazgatású szlovák iskolák megteremtéséért egészen az egyetemekig, az irodalmi és népműve­lési egyesületek létrehozásáért. A Matica minden tekintetben demokra­tikus és haladó törekvése megértésre és támogatásra talált a szlovák nép és főleg az értelmiség körében. Az ideiglenes irá­nyító bizottság gyűjtési akciója sikeresnek mutatkozott. Az első közgyűlésen Márton­ban — 1863. auugsztus 4. — a Maticának már több mint ötvenezer aranya volt. Az elnökség kidolgozta az alapszabályt, amely szerint ez a fontos kulturális intéz­mény gondoskodik a szlovák irodalmi mű­vek megítéléséről, kiadásáról, terjesztésé­ről, az irodalmi és műemlékek, valamint a tudományos munkák megőrzéséről, s nem utolsó sorban az arra érdemes te­hetségek támogatásától. A Matica rövid, mindössze tizenkét éves fennállása idején elsősorban kiadói tevé­kenysége figyelemreméltó. A jelentős szlo­vák kulturális intézmény a lapokon kívül negyvenegy szerző művét jelentette meg. Sikeres gyűjtési munkája eredményekép­pen lehetővé vált a nemzeti levéltár és múzeum megalapítása. A Matica eredményes munkáját mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy erőszakos megszüntetésekor 1875-ben — az intézmény épületében 10 629 könyvet, az irodalmi és történelmi levéltárban 332 kéz­iratot, 107 archeológiái leletet, 12 000-nél több érmét és papírpénzt, 2238 metszetet, 23 képet és 13 iparművészeti emléket stb. őriztek. A Matica fő feladata a nemzeti műit megismertetésére, a szlovák nemzeti élet megteremtésére irányult! Természetesen a magyar uralkodó osz­tály nem nézte jó szemmel a szlovák ha­ladó erők szervezkedését, a széles körű kul­turális és népnevelő munkát, s mindent elkövetett a szlovák nép e jelentős intéz­ményének feloszlatása érdekében. Előbb megszüntette a három szlovák gimnáziumot, amely akkor teljes mérték­ben összhangban állt a magyarosító politi­kával, majd az osztrák-magyar kiegyezés után, a Bach-korszak sötét esztendeiben, amikor a magyar országgyűlés egyik ülé­sén gróf Tisza István miniszterelnök be­jelentette, hogy nem ismeri el a szlovák nemzetet, feloszlatta a Maticát. Ezek durva intézkedések a haladó, a nemzetiségi politikában lojális képviselők kis táborában felháborodást, tiltakozást váltottak ki. Eredménytelenül! Az uralko­dó osztály nacionalista politikája késlel­tette és feltartóztatta a szlovákság nem­zetté válását, önkénye lehetetlenné tette a nemzeti öntudat kialakítására tett erőfe­szítéseket. Mikor a Matica feloszlatására sor került, a magyar népnek már volt nemzeti múzeu­ma, tudományos akadémiája, nemzeti szín­háza, tudományos és kulturális intézmé­nye, s ezek mind az állam támogatásában részesültek. A szlovák nép ugyanakkor nemzeti intézmény nélkül maradt. Eső—ostorok Még az előbb tiszta volt az ég s most a szél üvöltve hadonász. Eső ez, nem könny csorog, csak eső ez az arcomon. Az ember elácsorog * az ég alatt, nem tudja senki mit érez, a távol is közel ér szívéhez s nézi ahogy a szél hadonász. El, szeretett — s döbben: szeretett — s érzi: elveszett a cél. Nem könny csorog, csak eső-ostorok verik az arcom. Hallod?! Csak eső-ostorok, eső-ostorok ... GÁL SÁNDOR A magyar uralkodó osztály nacionaliz­musa nem ismert határt, a területén élő nemzetiségeket el akarta törülni a térkép­ről. Nem érte be a gazdasági és a szo­ciális elnyomással. A Matica megszűnését követő fél évszázados nemzeti és szociá­lis elnyomás a szlovák nép nagy erőpró­bája volt. A monarchia felbomlása után a Cseh­szlovák Köztársaságban újjászerveződött a Matica. Kezdeményezésére tudományos, irodalmi és, művészeti osztályok alakul­tak, s újra megteremtődtek a feltételei a szlovák nemzeti élet sokoldalú fejlődésé­nek. 1919—1938 között a helyi szervezetek kiépítésével párhuzamosan tovább szélese­dett a meglevő szakosztályok száma: iro­dalmi, képzőművészeti és zenei szekciók, irodalomtörténeti, történeti, nyelvtudomá­nyi, pedagógiai, művészeti, és természet­­tudományi osztályok alakultak, amelyek később, a második világháború éveiben tudományos, filozófiai és szociológiai osz­tályokkal bővültek ki. A felszabadulás után, de különösen a párt februári győzelme után a Matica sze­repkörét fokozatosan a munkásosztály köz­­művelődési és egyéb intézményei töltötték be. A teljes egyenjogúság megteremtésével hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek kultúrája soha azelőtt nem tapasztalt fej­lődésnek, virágzásnak indult. Ez mit sem von le abból, hogy a száz­éves Matica a múltban nagyszerűen telje­sítette nemzetébresztő, népnevelő, tudo­mányos és kulturális küldetését, a szlovák kulturális élet valamennyi területére ki­terjesztette figyelmét, s ami önmagáért beszél, hogy keletkezésétől 1953-ig 2740 könyvet, folyóiratot, brosúrát adott ki. Ma a meglevő szlovák könyvállománnyal törődik, részt vesz a könyvtárhálózat ki­építésében, s ezzel igen nagy szolgálatot; tesz kulturális forradalmunk magasztos ügyének. (M. G.j Nyári vasárnap — A. Prakeä felvétele {CTKJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom