A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-12-29 / 52. szám
■ I. JELENET RIPORTER: (egy modern villa kerítésén bekukucskál. A kert közepén egy ízléstelen törpe szomorkodlk. A riporter megszólítja.) Igaz, hogy ön glccs?... TÖRPE: (mosolyogva) Már megbocsásson, uram, mikor a jó öreg Grimm apó felvett a meséi közé statisztának, én sem gondoltam volna, hogy itt fogom bevégezni földi pályafutásomat. RIPORTER: Hogy került e kertbe? TÖRPE: Azt én is szeretném tudni. (Mérgesen) Egyszerűen ledegradáltak tulipán- ; csősznek 1 RIPORTER: Hol szerezte ezt az ízléstelen öltözéket? TÖRPE: (elmélázva) Tudja, akik nem kellettek suszter inasnak, azoknak Is kell valamiből élni. Az ecset nyele könnyebb, mint a kalapács. Amint látja, ki is tobzódták rajtam magukat a „művészi elmélyülésben.“ Szakállam cinóber, sapkám zöld, bugygyos nadrágom, kunkori pa pucsom valamelyik török ba sáé lehetett. Nem is beszélve az orromról. Ilyen krumpli orrokat már sorozatban is gyártanak a farsangi bálokra. RIPORTER: Meg van elégedve sorsával? TÖRPE: Hogy örökre ily csúf legyek?! Nem, uram... Elegem van már a házigazda fiainak fzlésnevelésébői, akik lecsókolják rólam a festéket. (Elszántan) Holnap batyut kötök és megyek ... RIPORTER: Hova? TÖRPE: Grimm apóhoz, a mesék országába. Hátha felfogad újra statisztának ... RIPORTER: És ml lesz a kerttel? TÖRPE: A kerttel? A házigazda majd építtet a helyemre egy „tulipiros“ várat. Most ez a divat. Minden kis vasúti megállónál megtalálhatja párjátl... ■ II. JELENET RIPORTER: (egy porcellán ki rakat üvegéhez nyomja orrát. A kirakatban kicsavart nyakú figurák rikító szlnkeveréke — pardon, szlnpompá/a! Az egyik papagály mellől halk, lányos sóhaj hangzik a fülébe.) Ki sóhajtozik itt? TÁNCOSNŐ: (a papagály odébb billeg és a fény ráesik egy lengeszoknyás, mosolygó táncosnőre.) Jaj, jaj a lábami RIPORTER: Fáj a lába és mosolyog? Ez nagyon érdekes! TÁNCOSNŐ: Ugyan ne tréfáljon! E mézédes mosolyt rámragasztották, tehát viselnem kell. Ki venne meg egy mogorva táncosnőt? RIPORTER: Akkor mért bőg — akarom mondani, miért siránkozik? TÁNCOSNŐ: (méltatlankodva) Nem látja a lábam? Megpókosodott a megerőltetéstől. A „szobrász“ rosszul szabta. Az egyik vastagabb, mint a másik. RIPORTER: Mindent ki lehet bírni... Azt is, hogy magát itt látom a kirakatban... TÁNCOSNŐ: Maga szemtelen .. Kívánom, hogy örökké így lebegjen egy lábon, mint én! (A Riporter hallgat, de a táncosnő nem bírja ki sokáig a hallgatást.) TÁNCOSNŐ: De nem is ez a nagyobb baj. (Szégyenkezve) A melltartóm aranypántjai a rossz festék miatt leperegnek ... RIPORTER: Hm... TÁNCOSNŐ: Mondja, ml lesz akkor, ha az egész melltartó lepereg?! RIPORTER: Semmi... TÁNCOSNŐ: (Élénken) És nem kell szégyenkeznem? RIPPORTER: Ugyan. Ha azok nem szégyenkeznek, akik ide tették 11 ■ III. JELENET (Ugyanaz a szín, Illetve kirakat. Az előtérben egy hatalmas agancsú szarvas. Alig van jártányi ereje. Nyomában nyelvüket Ugató, félelmetes vérebek. Az egyik már-már a tomporába mar...) ŰZÖTT VAD: Jaj, ez a vég ... már nem bírom további RIPORTER: Csak tartson kil ŰZÖTT VAD: (Elernyedve) Meddig? RIPORTER: Míg valaki megveszti (Függöny) OZSVALD ÁRPÁD 17
