A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-12-29 / 52. szám

A. Visnyevsxkij Ismert szovjet sebész műtét elétt konzultál a diagnózist felállító elektron! kns géppel Bioelektromos vezérlési! protézis A modell fisszecsnkja és szétnyltja ujjait, felfogva az élé karbél érkézé jeleket A riTAllTATlTAl Bioelektromos jelek segítik a sebészt annak megállapításéban, hogy megsérOt-e az epilep­sziás beteg agyában a káros rezgéseket ger­­jeszté központ. Ahogy a tfi hozzáért a cen­trumhoz, a bioáramok diagramja ismét nor­mális lett Egy Idegsejt, a neuron modellje; a neuron szintén egy sajátos, igen bonyoult és ez Ideig még teljesen meg nem ismert kibernetikus szerkezet , L. Tyoplov: Biológia ás kibernetika E. Braverman mérnök a számok kfllönbözé körvonalait elemeire bontja és „betáplálja" a gép­be. A gépnek meg kell Ismernie a számot „általában", figyelmen kívül hagyva körvonalának részleteit A biológusok megmagyarázták, miben különbözik az élő világ az élettelentől. A fi­lozófusok feltárták a minden élőlényre érvényes általános törvényeket. A kibernetika pedig, ez a fiatal tudományág, azzal a felismeréssel gazdagította az emberi gondola­tot, hogy az „élet" a természetben levő, sokkal szélesebb körű „automatikus" folya­matok csoportjának egy sajátos esete. A fiziológusok behatolnak a matematikai logika képleteibe, a mérnökök és rádiómechanikusok az idegsejtek preparátumaira kacsint­gatnak, az orvosok ipedig az elektronikus számítógépekhez fordulnak tanácsért. A tu­dásra szomjazó emberi elme óriási erejű támadása az Ismeretlenség területe ellen — Íme, ez a kibernetika. I A kibernetika távlatai a szovjet tudósok legújabb munkáinak tükrében 1A matematikai és műszaki elméletek al- agy szürkeállományának több évtizedes mi kalmazása a biológiában közelebb juttatta a kutatókat az élő természet legnagyobb rejtélyéhez: a fehérje titkához. Egy moszk­vai biokémikus csoport — Andrej Belozer­­szkij akadémikus vezetésével — a nukle­­insavak tulajdonságait tanulmányozza. A nuk­­leinsavak a szaporodásnál magukkal vi­szik az elődökből az utódokba az öröklődő tulajdonságok „információit“ és irányítják a szervezet fehérjéinek termelését. Bizonyí­tást nyert, hogy e pontos, finom kémiai mechanizmus minden egyes szakasza az ál­talában szokásos reakcióhoz és ugyanakkor egy programvezérlésű gép (mint például egy menet vágó szerszámgép) működéséhez hasonlít. A tudósok alkalmazzák a vegyi elemzés klasszikus módszereit és a... co­­de-elméletet is! Úgy dolgoznak, mint egy titkos szolgálat ügynökei. A természet tit­kosírását még nem fejtették meg teljesén, de azt már tudják, hogy titka a nulkleinsa­­vak molekuláinak felépítésében rejlik. Egy másik, nem kevésbé titokzatos ob­jektum, amely vonzza a kibernetikusokat — az emberi agy. A kutatók érdeklődését az agynak különösen az a képessége kel­tette fel, hogy a sok felesleges informá­cióiból ki tudja választani azt, ami új és érdekes. Hogyan történik ez? Az emberi kroszkopikus vizsgálata e kérdésre csak kis mértékben tudott választ adni. Megol­dásának körvonalai egy egészen más is­meretágban — az olvasó gép kidolgozása során tárultak fel. A' Szovjet Tudományos Akadémia automatikai és távvezérlési ku­tatóintézetében Emmanuel Braverman mér­nök az elektronikus számítógép részére olyan programot dolgozott ki, amely lehe1 tővé teszi a gépnek, hogy azokat a betű­körvonalakat is megismerje, amelyeket elő­ször „lát". A Braverman programja szerint működő gép az egész idő alatt már előre megpró­bálja kitalálni, mit fog meglátni. Ezért ta­nulásának első lépéseitől kezdve megkísér­li, hogy széles körben általánosítsa eddig még szegényes tapasztalatait és szinte per­cenként megbocsáthatatlan szélsőségekbe esik: az összes betű hasonlónak tűnik előt­te azokhoz, amelyeket már látott. A gépet meg kell „dolgozni", és akkor felülbírálja nézeteit. i A „tanítók" türelme már eredményre ve­zetett, a legutolsó vizsgán a nyolcszáz fel­adott betűből a gép mindössze négy betűt azonosított hibásan. Braverman programja univerzális: nem­csak a betűk felismerésére szolgál, hanem

Next

/
Oldalképek
Tartalom