A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-21 / 29. szám
SZIROTYÄK DEZSŐ rajzai feleségét — gyere ide, hadd meséljek el zőt, majd szivarra gyújtott és a kapu fel valamit. Leánykérök jártak ma nálam, indult. hallod-e. Torna Hanti Boziából kérte meg _ Átnézek Janteához - mondta Tasicá a Maria kezet Lus fianak. Kedvemre való nak _ valami Uo]goln van veie. Mind a fiú, hat a tenyerebe csaptam. Hozomá- járt visszajövök. nyúl megkapja a lány a brailai házamat. ,... ' ... .... ... Holnap eljön Toma a legényfiával, hogy f..illdult a c,a,nla^41 fapalloja fe*e ye megöljük a kézfogót, hát gondotok legyen ?et° }lton’ as az akacoa bereknél betér rá, hogy korán keljetek, és vágjatok le Jan^eall0Z- Azért ment, hogy megmondja két libát pirkadáskor rakja szekerre a magtarb; „ .’ , ..... rejtett kukoricát, és vigye a vásárba. — Jaj nekem! — sopánkodott az asz- , ,, , ° .... szony, s meglepődése és öröme jeléül az , Moroganek szenapadlasa, ahová Marii arcára csapott. — Miért nem mondtad ha- felalászott, és a létrától néhány lépésnyi marább?!...- Egész mámorosán ült le re letentett pokrócra ruhástul leheveredett a padra. Mosolygott, és mosolya megfiata- bjyan magas, hogy ott Akár állni is lehet lította bánattól és időtől barázdás arcát. Nyáron leszedik a padlás elülső deszfa —■ Hát akkor anyós leszek — sóhajtotta, ^t, es olyan suru dróthálót feszítenek ra _ Ezt js megértem amilyent a galambkalitkakra szokás; így — De anyám, én nem szeretem Lust — a szál szabadon járhatja az odahordotl ellenkezett Maria — és nem megvek hoz- széna- meg lucernahalmokat. Néhány győző feleségül. ’ kéréstől kitépett es a gerendák közt el-Tasicát megijesztette a leány kitörése. szőrt ürümcserje kesernyés szagot áraszt Feléje fordulva dorgálta: s i61 meg lehet különböztetni a szénavi— Hogy beszélhetsz Így, szívem! Mi rág alig érezhető, édeskés, könnyű illa- Trifannal csak a javadat akarjuk. Fogadj fától. hát szót - tanácsolta. - És miért mon- Marianak nem az alváson járt az esze. dód, hogy nem szereted Lust! — kérdezte. Megbeszélték. Horia Mohreanuval, hogy — Husvét vasárnap csak vele roptad a aznap este találkoznak a kertjük véget boziai bálban. Egész csomó képeslapot a, mezőtől elválasztó árok mentén. Arra kaptál tőle akkor, és a ház valamennyi vart> hogy anyja fejezze be ott kint a falát teleaggattad velük. sürgölődést, és o veszelytelenül lebocsat— Nem, nem, anyám — makacsolta meg kozhasson és eljuthasson a találka helyéa lány — és Tasica érezte, hogy elszorul re, mint azt az utóbbi időben többször is a szíve. — Nem akarok hozzámenni. Sem- megtette. Szerelmük egy júniusi szombami közöm hozzá. *on kezdődött. Egész héten szakadt az Trifan Morogan megmerevedett a szé- es°, és a boziai termelőszövetkezet gagukén. Ha megnyílik az ég, és tűzesővel lesti brigádja kivonult, hogy szétteregesse árasztja el, talán az sem döbbentette vol- a nedvességtől fülledt búzakalangyákat, na meg annyira, mint a lány merészsége; Négyes csojiortok (Horia Mohreanu is elmert hisz elsőízben történt, hogy feleselt jött segíteni és Mariáékhoz csatlakozott) vele. Csak úgy forrt benne a düh. Felállt, hányták szét a keresztberakott kévékét, s vállánál fogva maga felé fordította Ma- s ágy rendezték el, hogy körbe-kórbe, karját. lászukkal a nap felé tárulkozzanak. A: .... . , alulsó kévék kötését szétbontották, é: — Miért nem akarod? - mondta főjalkalmazott rúgásokkal úgy for LolLiianamiérremoezlak ’a^TaÜyél met ^ hTM az úifent beá110’ rekkenö hf kolnai, amiéit elhozlak a kapanyel mei . szalmát kikezdő penészt elpust lol, es a sárból, es a varosba kuldelek, « . .. -k aliáról néha egv-egv égéi hogy ne kelljen a koszban gázolni hanem f|óka £ukkank ^ a melegre. Amikor Me egesz nap mpoben topoghass, es este, ami- megpillantotta az egyiket, sikítva fél kor lehúzod a cipót, olyan feher maradjon ievott a lábad, mint a hattyú — te még ellen- ® . . kezel. Nem is vagy az én vérem, mégis Rémes, hogy félsz az egertol jc olyan házat adok neked Brailában, ami- gyezte_ meg Mohreanu. Ok is megzavarod lyent soha életedben még csak nem is na*f’ as fejveszetten menekülnek elolec láttál, és azt mondod, hogy nem akarod, nehogy a sarlóval a fejűkre csapj. Maria? — Ajaj — jajdult fel a lány —, ha — Megesküdtem hogy a Horia Mohrea- fészkükhöz érne a kezem, tüstént elájul nu felesége leszek — válaszolta sírástól nék, aztán egy álló hétig egy falat s fudokolva a lány. — Öt szeretem. menne le a torkomon az undortól. Horia Mohreanu pártinstruktor volt Bo- — Fészket egyet sem láttam. Ügy Iái ziában. szik, errefelé nem nagyon szaporodtak e — Ahá — okoskodott Morogan — hát — £s hogy a valóságról meggyőződjél innen fúj a szél! — s azzal elengedte a bakancsával széttúrta a kalangya helyé lányt. (Tasica is levette a szájáról a te- míg ki nem látszott a csupasz földön rol nyerét; egész idő alatt rettegett, hogy az jiadó tarló, s helyenként a ritkás, kipál ura ököllel megy Mariának, és magába jott muhar. — Nem, egérfészkek nincsE roskadva igyekezett visszafojtani kitörni nek. Legalábbis itt nincs, ismételte me készülő sikoltozását.) — Hát felcserélted -Mohreanu. Lust Mohreanuval?! Légy szíves, és for- _ Te nem félsz az egértől? — ámu! dúlj vissza az elsőhöz. Az esküd alól pe- dozott a lány. dig feloldozlak, a bűn száradjon az én _ Nem — felelte Mohreanu. — Egyál lelkemen. Érted, az enyémen! És most talán nem. Gyerekkoromban, amikor né eredj lefeküdni. De jól vigyázz — tette junk otthon a kukoricát törték, annyit fo£ hozzá komor, fenyegető hangon —, ha dostam össze, amennyit csak bírtam, kis holnap is belédbújik az ördög, és meg- szekér elé fogtam őket, beleültettem a nőmukkansz, a testeddel seprem fel az ud- vérem babáját, s nagy ostorpattogással, vart! Aztán ne próbálj később könyörögni, éktelen lármával hajtottam az egérfogamert láthatod, hogy idejében figyelmez- tot. A végén aztán furkósbottal vertem tettelek, jöjjön meg a jobbik eszed. agyon valamennyit. Miért nézel úgy rám? Maria szótlanul, remegve indult neki az _ Bámulom, milyen magasr* nőttél. Azt istálló fölé épített szénapadlásnak, ahol hiszem, a válladig sem érnék. Azért nem nyáron aludni szokott. félsz az egértől, mert ekkora vagy. A felhők mögül kibukkanó telihold fá- _ Rajta hát! — nevette el magát a fiatyolos, szelíd fénye az egész vidpket be- talember. -~ Mérjük csak össze magunborítottak. Csak a kukoricagóré és a juh- kát, így egymás mellett. No lám, nem Is akol közt kifeszített drótra aggatott cse- vagy olyan kicsi. pű csillogott-villogott, mint a szentjános- — Nincs értelme. Mindenki látja, hogy bogár. úgy van, ahogy mondom. Trifan Morogan egy darabig még elül- Ebédidőre járt, mire végeztek a munkádögélt, s zord tekintettel nézegette a me- val. Az emberek összegyűjtötték a gyo13 mot, és a tanyára siettek, hogy megmosakodjanak, és tiszta ruhát váltsanak. A kimerült Maria kissé elamradt a többiektől. A napraforgótábla szélén, egy szilvafa alatt; ahol méhek zümmögtek, megállt, hogy lehúzza a karjáról az ócska flaneildarabból szabott ujjakat, amelyeket azért viselt, hogy védekezzék a karcolások ellen. Az anyja fércelte a ruhájára reggel, mielőtt elindult hazulról, és most nem sikerült elszakítani a cérnát. — Várj csak, ne bajlódj tovább — szólt Mohreanu —, majd én elintézem. Lehajolt, és fogával elszakította a cérnát. — Ö! — sóhajtott fel megkönnyebbülten Maria, s ide-odamozgatta barnára sült, vékony karját. — Mintha kemencéből húztam volna ki. Fölöttük a szilvafa ágai közöt vadgerle turbékolt. — Mondd csak — kérdezte Mohreanu —, eljössz ma este Bóziába, a táncba? Maria eljjirult. — Röpülve mennék, de nem engednek el hazulról. — Kár. Ha eljönnél, szívesen táncolnék ám véled, Maria. — Én is veled... Horia — mondotta szomorúan a leány. Mariát felkavarta, s még a gondolatait is felbolygatta ennek a magas, erőteljes marconaállú, huszonhét esztendős fiatalembernek a közelsége, akinek a ruhájából eső- és búzaillat áradt. — Horia — szólalt meg merészen a lány, s a férfi megremegett —, Horia, ha látni akarsz ma este, gyere oda a füzekhez, a kertünk alá. Mohreanu egy pillanatig zavartan állt, azután karjába kapta a leányt, és fcsőkolgatní kezdte. Marie ajka sósízű volt a forróságtól. (Folytatása következik)
