A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-12-15 / 50. szám
■ Bodnár fogories munka kőiben Ai egészségügyi bizottság két tagja: Knlhéaok és Alder orvosok Prandl S. felvételei 1983. november 10. Vasárnap reggel egy szörnyű, .álmatlanul átvergődött éjszaka. után kopogtatok Adler doktor ajtaján. — Jó napot ... kit keres? — Valakit, aki meggyógyítja a fogam. Int, hogy mutassam a fogam. A számat már alig bírom kinyitni. Egy fénylő fémrudacskával kopogtatni kezdi a fogakat. — Fáj? — EZ nem ... — S ez? ’ — Ja ... ajl — nyögök fel keservesen. Az orvos a telefonhoz lép és tárcsáz. — Bodnár fogorvos? Kérem, legyen szíves jöjjön a poltkUnlkára. Hogy? Nem, nem. Pár porc az egész. Egy fogat kell kidobni. .. Köszönöm ... — Más segítség nincs? — kérdem Izgatottan. Mérgesen néz rám. — Ha még késett volna, mondjuk egy hetett . . . Csak nem fél? En?' Nem. Csupán egy kis szívdobogást kaptam. Tudniillik sajnálom a fogam A polikllnlkán kapok egy penlcllln injekciót, majd Bodnár András, a fogorvos vesz pártfogásába. Nem sokat teketóriázik, hiába igyekszem meggyőzni, hogy ez a fogam, amit állítólag nem lehet megmenteni, teljesen ép. Ennek ellenére meg kéne vizsgálni, nlncs-e más módja a fog megrendszabályozésának. A fogorvos egy ideig türelmesen hallgatja a halandzsát, amellyel tulajdonképpen a foghúzás pillanatát akarom elodázni, de aztán rámrlpakodlk. — Mit gondol, itt akarom tölteni az egész vasárnapot? Sértődötten nyitom ki a számat, s Bodnár doktor egy másodperc alatt „önállósítja“ a fogam. November 11 — hétfő Másnap Ismét ellátogatok a pollkllnlkára, ahol éppen egy egészségügyi bizottság tevékenykedik Adler Lajos főorvossal az élén. A főorvos meglepődik, amikor engedélyt kérek tőle, hogy részt vehessek a konzultáción és menten belémszúrat egy újabb penlcllln injekciót — azt hiszem azért, hogy elriasszon. Fiatalasszony áll a bizottság előtt. K. Erzsébet lábfájásra panaszkodik. — Régen kezdődött? — Elég régen, de még soha nem fájt anynylra: Már attól félek, megbénul a lábam. — No, nem kell mindjárt megijedni. Mindenesetre előbb is jöhettél volna. — Igen, csakhát'. .. sok a munka. Megvizsgálják, aztán halkan megbeszélik a dolgot. — Egyelőre két hétig munkaképtelen vagy — fordul az asszonyhoz Adler doktor —, amennyire lehet, óvakodj attól, hogy megerőltesd a lábad, habár tudom, neked est nem könnyű betartani... hány gyereked van? — Hét — feleli az asszony mély szomorúsággal a hangjában. Adler főorvos megértőén bólintgat. — Nem Jött vissza? K. Erzsébet a fejét ingatja. — No, jól van, azért csak fel a fejjel. Itt ez a papír az ortopéd cipőre. Két hét múlval jelentkezz újra. — Köszönöm, doktor úr. Az aszony távozik. Az orvosok egy ideig szótlanul matatnak az Íróasztalon. A fiatal Jecko Sándor halkan felsóhajt. 'Az épülő királyhelmecl kórház — Még csak huszonkilenc éves ... Nincs könnyű élete ... — Az nincs — dörmögi a főorvos mérgesen —, egy gazember miatt ... Az ilyenekre kéne új törvényt hozni. K. Erzsébet férjéről van szó. November ÍZ — kedd — Fáj még a fogad? — Erről nem nyilatkozom. — Félsz, hogy kihúzzuk? — Természetesen. Nem vagyok hajlandó minden fogam Klrályhelmecen elhullatni. Adler Lajos fogadószobájában ülök. Nem valami tágas szoba. Egyszerű berendezés: a falak mellett zsúfolt könyvszekrények s egy súlyos plüss abrosszal letakart kerek asztal a szoba közepén. Ennyi az egész. S ez nem kevés, ha tekintetbe vesszük, hogy a könyvszekrényben a világirodalom legjelentősebb művel vannak képviselve — Jobbára eredeti- , ben. A főorvos éppúgy eredetiben olvassa Goethét, Balzacot és Nezvalt, mint Mórlczot vagy Németh Lászlót. Irodalmi műveltsége bámulatos, legkedvesebb Írója Heinrich Böll, a magyarok közül Móra Ferenc. 0 maga egyébként a királyhelmecl irodalmi kör (ilyen is van) aktív tagja. Most azonban nem irodalomról, hanem egészségügyi problémákról beszélgetünk. Adler Lajos harminchárom éve él Klrályhelmecen, nagyon Jól emlékszik még a múltbeli állapotokra. TÍZ éve tölti be a járás tizennégy egészségügyi körzetének vezetői tisztségét, tehát van „némi“ áttekintése a dolgokban. — Harmincnyolcban, negyvenháromban, ezen a vidéken malária dühöngött, amit az akkori egészségügyi viszonyok között (orvosorvossághiány, egészségtelen lakások, rossz táplálkozás stb.) alig tudtuk megfékezni. Klr&lyhelmecnek akkor öt, a vidéknek két orvosa volt. — Most milyen a helyzet? — Jobb. Lényegesen jobb, de még mindig nem kielégítő. A tizennégy egészségügyi körzetnek van huszonhét körzeti és három szakorvosa. Egy kis kórházzal rendelkezünk (Csernőn harmlc állandó fekvőbeteg, tíz tizenöt rendelés naponta), de ez a szükséglethez képest jelentéktelen valami. Körülbelül öt hónap múlva megnyílik a királyhelmecl kórház. Akkor majd megoldódnak a leglényegesebb egészségügyi, probléínák. — Kollégáival elégedett? — Micsoda provokatív kérdés. Legkönnyebb lenne Igennel felelni, mégse teszem. Mint minden szakmában, Itt is vannak kiváló, jó és rossz szakemberek; lelkiismeretesek és felületesek. Az utóbbiakról hallgatok, mivel tisztában vagyok azzal, hogy a nyilvános dorgálás segít a legkevesebbet. Néhány nevet azonban megemlítek, de a jobbak közül. Okét elsősorban pontos, lelkiismeretes munkájukért illeti dicséret. Ezek: Kulhánek és Jecko orvosok, akiket az egészségügyi bizottságból ismersz; HeCko Ferdlnánd, a csernői kórház igazgatója és... nos: kitaláltad a következőt? — Nem is sejtem. — Bodnár András, a fogorvos. — Ejhal — Ne ejházz, barátom, örülhetsz, hogy ide kerültél a fogaddal. Nem vagyak mai gyerek,, elég könnyen felismerem az emberek képességelt... de ettől eltekintve a mai fogorvosunkról mindenkinek a lehető legjobb ai véleménye. N. L.
