A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-21 / 29. szám
más áru, áruba bocsátjuk a saját testünket. A fiatal test kívánatos, a szerelemre éhes férfiak megfizetnek érte. Frida a Nemzetközi Nőnap Üzemben .hamar ráunt a becsületes munkára. Az iskolában gyenge volt az eredménye, s amikor Irattáros lett egy vállalatnál — még Jobban visszaélt szabad Idejével. — Minek dolgozzak, mikor a pénzt könynyebben Is megkereshetem. Helénát a Carltonból rúgták kl, Frida az iskolát ünta, majd az irattárat. Mennyivel szórakoztatóbb az Ilyen vagányokkal futni, mint amilyenek ezek a Milosok. Vacsora, ivászait, szeretni Is tudnak, mi kell még a boldogsághoz? Ezeknek az sem baj, ha nincsen pénzük. Mulatni lehet pénz nélkül Is. Ugye, Miro, sose halunk meg? A Mirot, mármint Bábuiét azonban egy kissé aggasztotta a taxis. — Megyünk a Babára — adta ki a Jelszót. .Felkerekedtek. Mulatni ott Is lehet. A taxist majd valahogy lerázzák. — Legfeljebb behúzunk neki egyet... A Babán zárt ajtókra találtak. Hiába szállt ki a három vitéz, Babula, Soáták és Hornáőek, az ajtó csak nem tárult fel. — Nocsak, rugdaljátok meg a kaput! — biztatta őket Helena. — Rugdalták, szinte döngött. Ám ez sem segített, a részeg társaságnak nem nyíltak meg a söntés kapui. Vjazovcova is kikászálódott és odasettenkedett a fiúkhoz. Valamit csinálni kell, már kétszáznyolc kroncsl a taxi. — Cajlára — adta ki a Jelszót a bandafőnök. A taxis unta már a sok kocsikázást, de mennie kellett. Ezeket nem hagyhatja itt. KI fizetné meg az utat, rátaposott a pedálra. — Majd útközben leütjük — suttogta Babula. Helena ijedezett. — Még nekimegy valami fának. Csak akkos üssétek le, ha kiszáll. Gyengéd lélek. Mocbelchlova is helyeselt neki. Női gyengédség. — Én még nem akarok meghalni... A taxis? Ugyan, hát az is ember? öcska taxis. Irena sem őt sajnálta, csak attól félt, hogy a menetközben leütött taxis felborul a kocsival. Hogy esetleg a fűbe harap? Ugyan, ne legyünk szentimentálisak, egyszer meg kell halni. A taxiköltség vagy háromszáz kroncsi, ki fizesse meg, ha egyikünknek sincs pénze? SoSíák odaadta kését Babulának. — Ezzel szúrj bele, nyírd ki a disznót... Inkább fejbekólintom — mondta Babula. Hornáőeknek azonban Jobb ötlete volt. Leoldotta a csatos katonaszijat. — Ezzel verd fejbe ... — De csak akkor, ha már megállítottuk a kocsit — Jelentkezett a női gyengédség. — Valami nő kellene ... Hornáőek kezdte a színházat. — Álljunk meg, rosszul vagyok! Soáfák odaszólt a taxisnak: — Nem hallja, rosszul vanl A taxis hallotta. De rossz előérzete volt. Mit akarhatnak ezek. Suttognak ott hátul. A szemük izzik. Valami rosszban sántikálnak. „Csak nem vernek agyon. Pénzem nincsen, a kocsival meg messze nem jutnak.“ Hornáőek és Soáfák kiszállt. Vártak, de a kocsi felől nem hallatszott semmi. Babula halogatta a kezdést. A másik kettő visszatért és integetett Babulának, hogy hé, mi lesz veled, már elintézhetted volna a pasit! Babula intett, hogy majd később. Ismét elindultak. Rövid egy-két kilométer után megint Hornáőek jelentkezett, hogy a hányás környékezi. A taxis megállt. Valamennyien kiszálltak. Frida is, pedig ő már aludt, de őt most valóban hányás környékezte. Babula azonban elszántan munkához látott. A kocsihoz lépett. A sofőr felnézett rá, de akkor már Babula nekilendült. Lekapta a taxis fejéről a barettsapkát, és máris lesújtott a csatos szíj. Novák felordított. A másik ütés nyomban következett. Felhasadt homlokán a bőr. Babula karja ismét ütésre emelkedett. A másik kettő se volt rest. Hornáőek is odaugrott. Segíteni kell, hiszen aztán ő ülhet a kormánykerék mellé. Neki Ígérték a kocsit. Vezethet. SoSfák is kivette részét a melóból. Elkapták a taxist és próbálták kirántani. Az elülső ajtón nem ment. A lányok hamar kinyitották a hátsót és rángatták kifelé a kocsiból. A sofőr elterült, mint a béka. Rúgták, verték. Persze, azért a legfontosabbról nem feledkeztek meg. Kutató kezek matattak a belső zsebben, majd a külső is sorra került. — Te, ennél a disznónál nincsen egy vas se... — Ne bomolj, kell lennie ... — Nincs, ha mondom! Nem is volt, mert a taxis egy óvatlan pillanatban a nadrágja titkos zsebébe dugta a pénzt. — Dobjátok az árokba, mit vacakoltok vele — Így a szende Helena. — Majd a kocsit átvizsgáljuk, ott lesz a pénze. A lehajított test tehetetlenül gördült a bokrok közé. Egy sóhajtás nem sok, annyi sem hagyta el a szerencsétlen ajkát. Hornáőek ült a kormánykerékhez. Felbűgott a 603-as Tatra, majd nagyot ugrott ős elindult a végzet útján. — Itt sincs semmije — mondta kétségbesetten Helena. Ügyes keze átkutatta a kocsi belsejét. — Ez a hülye sofőr tényleg semmit sem vitt magával... A hír lehangolta a társaságot. Sebaj, itt a kocsi, el lehet jutni vele messzire. — Brnón át Prágába, ott eltűnhetünk egy ideig. A gépkocsi rohant az éjszakába. Fényszóró pásztázta a nyugodt, csendes tájat. — Állj meg a Kriváflnál, cigarettát veszek ... Meg is álltak, vettek néhány csomaggal. Aztán Hornáőek ismét beletaposott a pedálba. Talán rossz lelkiismerete is űzte, hajszolta. Fűtötte a rum, a sör. Bőgött a Tatra, az alagúton át a Duna mellett robogott már a társaság a Csalogány völgyben a lágy tavaszi éjszakában. Hogy a katonakórháznál rossz az út? Ugyan, ilyen kicsiségre egy Jó sofőr rá se ránt. A kilométermutató a százas körül ingadozott. • Száztíz, százhúsz. Most jött a kanyar. Behúzni balra a kormánykereket, hadd dőljön két kerékre ez a dög. Pedig ott a tábla, legfeljebb csak 10 km-es sebességgel. Vették a kanyart, Hornáőek vezetett. „Ml az Isten, itt egy karfa!“ Fékezni — slkoltott fel Hornáőekben az ösztön, lába kegyetlenül beletaposott a fékbe. Felsírt a gép, Hornáőek keze vadul tapadt a kerékre. Túlságosan szűk a kanyar, a fene ott egye meg, most már mindegy, fékezni kell, mert kifutunk a semmibe ... Aztán már csak a inagy zökkenésre emlékeztek az autó utasai. A gépkocsi farolt, felborult, egy fordulat, kettő, aztán egy utolsó zökkenés és halálos csend. De csak egy pillanatig. Az összetört kocsiban velőig ható sikongatás. Irena keze szorult a kocsi alá. Arcából dőlt a vér. A többiek megúszták. Hornáőek lába sérült meg. A gépkocsi kerekei az égnek meredeztek, de a társaság mégis kikecmergett a romok közül. Irena jajgatott. Volt is miért. Orrcsontja bezúzódott, koponyaalap-törés, felső állcsontja megroppant. S a szeme. A bal szeme. Igen, azon többé sohasem lát már. Még szerencséje van, hogy a másik szeme nem ment rá az éjszakai kirándulásra. Babula és SoSták nyomban megléptek. A többiek maradtak. A nagy kaland véget ért. A lejtőre került fiatalok csoportja égy zökkenéssel felébredt álmából. Nincs tovább léha élet, élősködés, A besurranó tolvajok tetteire is rávilágítottak a hatósági közegek. Ez volt tehát Babula. a bányász, aki valamikor a tárnák mélyén bányászta társaival a szenet, verejtékes, igaz, férfias munkával kereste kenyerét. Nehéz volt számára a munka? Nehéz, a toivaflások, csalások, sót az esetleges gyilkosság is könnyebbnek látszottak. Ez volt tehát Soáfák, a diák, akit munkás apja szeretett volna kitanittatnl, hogy a főiskola elvégzése után könnyebb élete legyen, mint apjáé volt. Rossz társaságba keveredett, a tanulás nem izjptt neki, ivott és ittas állapotban erőszakos, Izgága lett. Ez volt tehát, az a vérző arcú, i|edt torz, a még tegnap is rátarti, Irena, akit apja hiába Igyekezett lebeszélni a könnyű, léha életről. Ez a begyulladt, rémült tekintetű társaság volt a magabiztos galeri, amely a taxis életét semmibe sem vette. Munkaképes, életerős fiatalok. Húsz-huszonegy évesek. A szabadjára engedett emberi Innduiatok, az öldöklés, besúgások, rablások, az emberi jogok sárbatlprásának legborzasztóbb esztendeiben világrajött lények. Tele izgágasággal, iszákosságra való hajlammal, léhasággal, erkölcsi felelőtlenséggel. Egy olyan társadalmi rendszerben, amely mindenkinek megadja az érvényesülés lehetőségét. S amelyben mégis elindultak a lejtőn lefelé. Aprő lopásokkal, filléres csalásokkal kezdve a sort. Meg protltúcióval, naplopással. Tanulás, munka nélkül. Nagy igényekkel és kicsi tehetséggel. Ne csodálkozzunk, hogy a lejtőn nem tudtak megállni. Hogy eljutottak oda, ahol nem az övék volt az utolsó szó, hanem a bratislaval járásbíróság tárgyalásán a szenátus elnökéé, aki az Ítélet megindoklásában kihansgsúlyozta, hogy társadalmunkban nincsen helye a léhaságot kedvelő, munkakerülő, a közösség biztonságát veszélyeztető egyedeknek. MÉSZÁROS JÖZSEF 7
