A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-21 / 29. szám
BíröiSgi terem. A vádlottak padján fiatalok. Komoran cseng az Ítéletet kihirdető szenátus elnBkének hangja: Babula Miroslav hat év, Sásiák Miroslav három év, ifJ. Hornáőek Duían két év, Vjazovcová Elena három év, TanúSkova Elfrida másfél év. Vajon miért7 A jegyzőkönyvek szflrke lapjaiból tanulságul és okulásul elevenítsük fel az előzményeket. A ■ márciusi sugárözönben felpezsdül a fiatalok vére. A napsugarak csalogatják a fiatalokat ki a szabadba, ám akadnak olyanbk Is a fiatalok között, aklkat inkább az eszpresszók, cukrászdák és borozók füstös levegője vonz. Erősebben, mint minden más. A Nyerges utcai cukrászdában is öszszeverődött , néhány fiatal. Előzőleg az egyik eszpresszóban szórakoztak. — Gyertek egy habosra — invitálta társait Mlro. Mentek. Miért ne mentek volna. Egyiküket sem hívta a kötelesség, már régen a maguk útjait járták. Csak Frida ekadékoskodot egy kissé. — Nincs pénzem. — Nekünk sincs. Majd átejtjük őket... Át is ejtették. Egyenként szállingóztak ki a cukrászdából. Unalmas egy hely. Vidámabb az élet a borozóban. A „Kotvéban“ például. Vacsora, bor. Hogy egyiküknek sincsen pénze? Ugyan az ilyen csekélységgel ki törődne. Elena már Ismerte a dörgést. Ügyes fiúk ezek. Dörzsölt vagányok. A két Miro. Jó iskolájuk volt. A Babula bányász, de régen elszokott már a tárnák sötétségétől. Inkább az élet sötét útvesztőit járja meglehetősen nagy biztonsággal. SoSfák diák volt, most is az .lehetne, de az iskola helyett inkább az élet „főiskoláját“ járta, ahol a zsebmetszést, csavargást tanítják. Eddig jelesre vizsgázott. A vizsga színhelye többek között az Ifjú Gárda (Mladá Garda) internátusa. Ahol lakott, s ahonnét Babulával azt lopták el, ami kezük ügyébe került. Babula egy olasz esőkabátot, két patentceruzát, egy inget, egy töltőtollat, Soéfák főképp a készpénzt szerette. Babula már tapasztalt besurranó volt, de SoSták is jól haladt a tolvajok iskolájában. Ha egy és más közbe nem jön, még katedrát is kap a zsebmetszők tanszékén. A petfvaldi Fuőík-tárna bányászöltözőjében sokáig tartott, míg rájöttek, ki a szarka a melósok közül. A bányászbecsület nem egyeztethető össze a tolvajlással, Babula tehát rövidesen olajra lépett. Lopni lehet az ország minden városában. Babula lopott is. Ruhaneműt, fehérneműt, tranzisztoros rádiót, mindent, ami kezeügyébe került. Kellett a pénz nőkre, szórakozásra. A volt diák Is hamar belejött a mesterségbe. Az elektrotechnikai főiskolán ugyan nem tanítják a lopást, de azért a mi Mlronk így is hamar belelendült. Apja becsületes munkásember volt, a fia többre vágyott. KÖnynyű életre. Iskola? Ugyan ki éjszakázzon a tankönyvek fölött, mikor lányok társaságában vidámabb az élet. Hogy ehhez pénz is kell? Pénz vagy ügyesség? öt perces izgalom, vajon elcsípnek-e lopás közben, vagy a lokálban rendelt vacsora, bor és cigaretta megfizetése elől megléphetünk-e. Persze hogy simán megy minden, ha a segítőtársak ügyesen falaznak. Már pedig Frida és Helena ügyesen fedezik a visszavonulást. Ismerik a járást a tilosban, tudják, hogy a jó muri némi kockázattal jár. Frida húsz éves, Elena huszonegy. De tapasztalat dolgában felveszik a versenyt akármelyik öreg vagánnyal. Úgy lépnek olajra,* olyan eleganciával, mint Lollobriglda, vagy Bardot. Mire a főpincér feleszmél, már messze jár a társaság. Már csak azért is, mert ritkán járnak gyalog. Autón kényelmesebb. A Kotvából is így léptek meg. Még alig volt kilenc óra, de már három vacsorát, négy liter bort és hatvan cigarettát elfogyasztottak. Majd megfizeti valaki. — Gyerünk a Grandiba egy feketére — ajánlotta az egyik lány. Bábuiénak nem tetszett az ötlet. — Menjünk autóval Pezinokra. Remélte, hogy ott találja állandósított babáját. — Hát menjünk — egyezett bele a társaság. Babula és Soéfák elment kocsit szerezni. Úgy godolták, Hanták majd szerez kulcsot. Hanták azonban álmos volt. Hazament. Semmi baj, mire való a taxi. Majd megyünk azzal. — Hé, taxi! — csupán ennyi volt a megrendelés és a Grandból felkerekedett a szép társaság. Novák taxis se gondolta, hogy viszontagságos út előtt áll, olyan út előtt, amelyen csak hajszálon függött az élete. A társaság elhelyezkedett a taxiban. Frida tétovázott, egy másik ismerőse is invitálta öt. Aztán még a nagyobb társasággal tartott. Igaz, a szesz is hatott, az autóban kényelmesen lehet aludni. El is aludt nyomban. Robogott a taxi Pezinokra, a vidám társaság hangulata jókedvre derítette a sofőrt is. Biztosan jó borravalót kapok tőlük — gondolta Novák. Pezlnokon a két Miro előre ment egy kis terepszemlére, kinézte az alkalmas helyet. Ahonnét majd ügyesen megléphetnek. Moobeichlova valamivel később libegett be, majd a többiek is beszállingóztak. Babula tekintete kutatóan fürkészte a söntést. A szeretőjét, Tóth Janát kereste. De az nem volt ott. Babula nem szomorkodott miatta, lányok vannak itt velük. — Ni csak, a Hornáőek — örvendezett Frida. Hornáőek volt valóban. Sört és rumot ivott. A jövevényeket is megvendégelte. — Persze, gubátok nincsen — ismerte fel a helyzetet Hornáőek. Megnyugtatták, hogy nincsen, de majd meglépnek. — Mi lesz a taxissal? — Legfeljebb kicsináljuk — mondta nyugodtan Babula. — Pompás — örvendezett Helena, legalább azt tehetjük a taxival, amit akarunk. Csak semmi mellébeszélés, vagy férfiak vagytok, vagy nem ... Persze, hogy férfiak voltak Babula tüstént elhencegte, miképpen emelte el a Fuőík bánya öltözőjéből a karórát, a félcipőt, Alexy kocsijából a papucsot meg a szvettert. — A kocsit persze összetörtük. Az a marha TobiáS berúgottan nekivezette a kocsit ... Nem fejezhette be a mondatot, mert SoSták is hősködni akart. — A Demovíő vendéglő elől elloptam egy biciklit, azzal hajtottam haza. Az alagútnál letettem... Babula haragosan nézte. Ez a kis tolvaj vele akar konkurálni. Aki tőle tanulta a szajrézást. Nyavalyás főiskolás, a diákszálláson a szobatársait lopta meg! Bezzeg ő! — Radvenicén bemásztam az ablakon, ott volt kikészítve minden. Egy sötétkék öltöny, piros mellény, fekete félcipő, nyakkendő, ing, nylonharisnyák, rádió, bőrönd, zsebkendő, kasmirkendő, csak össze kellett csomagolnom ... A társaság nevetett. Babula felbuzdult. — A CSISZ küldötteit is jól megtréfáltuk a várnál. De onnét csak pénzt vittem. Akárcsak a júri Ghemodrogából. Mert a pénznek nincsen szaga ... — A Hanták miért nem jött el? — kérdezte az egyik lány. — Mert begyulladt. Pedig váltig hangoztatta, hogy a nagyállomáson kiemeljük a kulcsokat, azzal akármelyik kocsit kinyitja. De semmi baj, ez a hülye taxis elvisz bennünket akár Prágába is... A „hülye" taxis türelmesen várt. Egy kissé ugyan nyugtalankodott, mert a társaság nem volt túlságosan bizalomgerjesztő. A lányok fiatalok, de arcukról az élet sodra már elhervasztotta a hamvasságot. Hiába óvta Helénát az apja, lányom vesztedbe rohansz, ő csak ment a maga útján, a könnyelmű élet útján. — Amíg Palikat találok, éhen nem halok ... Helena szövőnőnek tanult, de már apja házában megtanulta, hogy kereskedéssel lehet legjobban boldogulni. Ha nincsen
