A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-12-01 / 48. szám
Tekintettel mfikedvelfi színjátszásunk fontosságára, a szerkesztőség őt kérdéssel fordult a mozgalom vidéki vezetőihez, a Központi Dramaturgiai Tanács tagjához, a Csemadok KB illetékes osztályához, fejtsék ki elgondolásaikat a Hét olvasói előtt, hogyan képzelik el a magyar színjátszás további útját, mit kell tennünk az igényesebb, tervszerűbb, átgondoltabb munka érdekében. A kérdések és feleletek számozottak, a hozzászólók az őket leginkább érdeklő problémákra válaszolnak. 1 Miben látja a Központi Dramaturgiai * Tanács feladatát és felelősségét, valamint eddigi tevékenységének fogyatékosságait? Milyenek színjátszó csoportjaink anyagi, gazdasági körülményei? Milyen támogatásban részesülnek a Csemadok járási titkárságától és a helyi, valamint járási művelődési otthontól? O ÁU-e elegendő szakember műkedvelő " színjátszásunk rendelkezésére, s gondoskodnak-e szakemberek képzéséről és a meglevők továbbképzéséről? 4 Milyen darabot hozzunk be Magyaror■ országról (cím szerint) és mit fordítsunk a cseh és szlovák drámairodalomból? Ml a tömegigény, milyen a közönségízlés J|a darabok tematikáját illetően? C Hogyan képzeli el műkedvelő csoportjalnk további munkáját, távlatait? Dávid Teréz a Központi Dramaturgiai Tanács tagja: 1. Bármennyire próbáljuk szépíteni: falusi színjátszóink — tisztelet a kivételnek — nem szeretik és nem kívánják a nehé! feladatokat. Közónségízléssel takaródznak és színpadtechnikai nehézségekkel, de aki színházzal komolyan foglalkozik, az tudja, hogy tenyérnyi helyen is lehet modern színjátszást csinálni. A DILIZA és az ezzel öszszéköttetésben levő tanácsadószervek (Csemadok, Népművelési Intézet) kezdeményezésére alakult Dramaturgiai Tanács megkísérelte ugyan ezt a tartózkodást befolyásolni, mégpedig olyan formán, hogy kezdetben csak színvonalas darabokat ajánlott kiadásra. Ezt a rendelkezést egyes műkedvelő csoportok ügy Játszották ki, hogy — mondjuk — a Marica grófnő szerepkönyvét beillesz tették Karvaä „Éjféli misé“-jének borítólapjába s így Játszották el az operettet. Ez s más abszurdumok vezették a DILIZA-t (amely végre is üzleti vállalkozás) ahhoz a gyakorlathoz, hogy egyre kevesebb színvonalas darab kiadását „kockáztatta meg“. A bajon feltétlenül a Dramaturgiai Tanácsnak kellett volna segítenie, de sajnos, később az maga is tanácsadás és jóváhagyás helyett csak bólogatni volt képes. S azóta műkedvelői színjátszásunk „circulus vítiosus“: a DILIZA a műkedvelők igénytelensé gére hivatkozik, s a műkedvelők a DILIZA tanácsadó füzetével takaródznak. Az igazság pedig az, hogy a DILIZA kereskedelmi vállalkozás s nem a színjátszók irányító szerve. Füzete ennek megefelelően reklám. A Dramaturgiai Tanács viszont engedélyezheti utólag azt a darabot is, ami nem található meg a DILIZA füzetében. Elengedhetetlenül szükséges lenne azonban, hogy a Dramaturgiai Tanács is kiadjon egy értesítő-tanácsadó szaklapot, amely a darabválasztást elsősorban lenne hivatva befolyásolni. Szükséges lenne továbbá, hogy a Dramaturgiai Tanács lektorai a kiadásra javasolt eredeti színműveknél feltétlenül ragaszkodjanak a művészi színvonalhoz. Csak így fog emelkedni műkedvelő színjátszóink igényessége. Varna János, a Csemadok KB titkára: 1. Színjádtszó mozgalmunkban mindinkább előtérbe kerül a mennyiség és minőség kérdése és ez szorosan összefügg a központi és járási dramaturgiai tanácsok működésével (előbbit a Népművelési Intézet, utóbbit a Járási Népművelési Otthon irányítja), őszintén szólva a dramaturgiai tanácsok nem teljesítik azokat a feladatokat, amelyeknek megoldása érdekében létrejöttek. Egész évi munkájuk abból áll, hogy egyszer-kétszer összeülnek és megtárgyalják a kiadandó színdarabok tematikájával kapcsolatos problémákat. És ez korántsem elég ahhoz, hogy színjátszó mozgalmunk az eddiginél színvonalasabb legyen. A Központi Dramaturgiai Tanács munkájából hiányzik a- * rendszeres és állandó kapcsolattartásra törekvés a járási dramaturgiai bizottságokkal, legjobb színjátszó csoportjainkkal és együtteseinkkel, amelyeknek igényesebb munkája már megkövetelné a tökéletesebb szakmai segítséget. Ugyanígy hiányoznak a dramaturgiai bizottságok és a színjátszó csoportok közötti személyi kapcsolatok is. Nagyon üdvös lenne, ha központi és járási méretekben rendszeresen ismertetnénk a színdarabok tartalmát. A dramaturgiai bizottságoknak jobban együtt kellene élniük a színjátszó mozgalommal s részt kellene venniük a problémák megoldásában. Többek között ez is egyik útja a darabválasztás megjavításának és a magasabb színvonal elérésének. A Népművelési Intézet mellett működő dramaturgiai bizottságnak el kellene gondolkodnia azon Is, milyen módon lehetne bevonni a Komáromi Magyar Területi Színházat színjátszó mozgalmunk szakmai irányításába. 3. A fentebb elmondottakkal függ össze a szakemberkérdés is. Bátran meg kell mondanunk, hogy műkedvelő színjátszó együtteseink lényegében nem rendelkeznek magas szakképzettségű vezetőkkel. Sokszor rendező helyett csak „betanítókkal“ rendelkeznek, olyanokkal, akik több éves tapasztalataikat használják fel vezetésre. Ha összevetjük a központi és járási dramaturgiai tanácsok elégtelen munkáját a színjátszó mozgalomban mutatkozó szakemberhiánnyal, akkpr meg is találjuk a hiányosságok okát. Ügy gondolom, hogy a szak káder-kérdés- területén ma már nem elég az improvizáció, az 5—10 napos színjátszótanfolyamok stb. Nagy szükség van színvonalas táviskolázásra, hosszú lejáratú bentlakásos iskolázások megszervezésére, amelyeken színjátszó együtteseink vezetői komoly tudásra tennének szert. Az 5—10 napos iskolázás vagy szeminárium csak hézagpótló szerepet tölthet be. Véleményem szerint ez a két kérdés áll színjátszó mozgalmunk középpontjában. 4. A közönség ízlésének fejlődéséhez nagyban hozzájárul a televízió. Az emberek jó darabokat akarnak látni, és nem igaz, hogy idegenkednének az igényestől, jó példa erre Dunaszerdahely, ahol KarvaS Antigoné és a többiek című darabja nagy sikert aratott, de példa erre Nemeskosút is, ahol a dolgozóknak nagyon tetszett Nerval Manón Lescaut-ja. Ha mégis annak vagyunk tanúi, hogy műkedvelő színjátszóink könnyű fajsúlyú darabok iránt érdeklődnek, akkor ennek okát elsősorban nem a mozgalom résztvevőiben, hanem a feltételek megteremtésében és a szakszerű segítségnyújtás hiányában kell keresnünk. Drobka Géza, a Csemadok rimaszombati Járási Bizottságának instruktora. 2. Helyi szervezeteink anyagi forrása túlnyomórészt színjátszómozgalmunk. Hogy magukat, illetve sok esetben az egész szervezetet fenn tudják tartani, kénytelenek igénytelenebb, de kasszasikert biztosító darabokat játszani. De nem egy esetben a Csemadok színjátszó együttese támogatja még a község sportklubját is. A tapasztalat azt mutatja, hogy ahol a színjátszó csoport jól működik,» ott a szervezeti élet is egészséges. A Csemadok járási titkársága igyekszik színjátszóinknak segítségére lenni a darabválasztásban. Sajnos, a könyvekből ml is csak mutatványszámokat kapunk, s ha azokat kikölcsönözzük helyi szervezeteinknek, legtöbbször nem kapjuk őket vissza. Továbbá a próbáik során igyekszünk megfelelő szaktanácsokat adni nekik. Sajnos, a tapasztaltabb rendezők szívesebben veszik igénybe tanácsainkat, mint a kevesebb gyakorlattal vagy tudással rendelkezők, akik minden tanácsot és Igényt akadékoskodás^ nak fognak fel. A járási kultúrotthontól színjátszó csoportjaink nagyon kevés, sőt sokszor sem milyen érdemleges segítséget nem kapnak. 6
