A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-12-01 / 48. szám

A magyar színjátszás ügyöt teljesen a vek nem születnek, nyúljunk a klassziku

CSEMADOK-ra hárítják. De sajnos, nem rendelkeznek megfelelő magyarul tüdő színházi szakemberekkel sem.

3. Rendelkezésünkre álló szakemberek száma kicsi. A régi szakemberek kiöregedtek, s továbbképzésük hiányában nem képesek mai tárgyú színdarabot rendezni. A Csemadok KB és a Központi Népművelési Ház által szervezett iskoláztatások résztvevői sokszor csak üdülésnek fogják fel az összejöveteleket, s onnan visszatérve, nem hasznosítják a szerzett tudást. De még ilyen formában sem kielégítő az érdeklődés, mert a meghívottaknak legtöbbször csak mintegy 40—50 százaléka szokott megjelenni. De ha mégis megjelennek, igyekezzünk a legtöbbet adni nekik. Hasznosnak tartanám például, ha minél gyakrabban jönnénk össze Komáromban, hogy részt vehessünk a Területi Színház próbáin. Műkedvelő rendezőnek az sokszor többet Jelent, mint egy kétnapos értekezlet.

4. Sajnos, nem ismerem annyira a külföldi, de főleg magyarországi drámairodalmat, hogy darabokat behozatalra javasolni tudnék. A már nálunk is ismert magyarországi írók darabjai közül igazán jóknak tartom Gáspár Margit: Hamletnek nincsen igaza, Dunai Ferenc: A nadrág, Dobozy Imre: Holnap folytatjuk, Kállai István: Az igazság házhoz jön, Sós György: Két szem mazsola, stb. című színműveket. Biztos tömegsikert azonban sajnos, csak a 10—12 szereplőt foglalkoztató vígjáték vagy bohózat jelent. Egyszóval az ún. könnyű műfaj, az is lehetőleg mai díszletekkel és mai kosztümökben.

5. A jövőben nagyobb választékot kell biztosítani csoportjaink számára. Ha valakit elküldünk iskolázásra, utána követeljük meg tőle a lelkiismeretes munkát.

sokhoz, játsszunk magyarországi darabokat, de ne essünk át a 16 másik oldaléra. Mindig mérjük fel műkedvelőink ős rendezőink erejét s anyagi körülményeinket, mert egyébként nagy darabokat olyan színvonalon játszunk majd, hogy közönséget hozzá kötéllel sem tudunk fogni. Kritikusaink pedig bíráljanak kellő időben, megfelelő helyen, és az előrehaladás érdekében. Ha kritikai mércénk kezdettől fogva magas, most már előbbre lennénk.

5. Vegyék komolyabban felelős ténye Bőink is a munkájukat, s álljanak hivatásuk magaslatán, hogy ne történhessen meg az ami a gálán tál. járásban megtörtént: a já rási verseny még a mai napig sincs kiér tékelve, holott már lezajlott a központi dön tő is. Komoly fizetett szakembereket kel lene állítani a járási Dramaturgiai Taná csők élére is. Nézetem szerint színjátszó mozgalmunk mozgatóit, lelkes tagjainkat rendezőinket valamilyen formában honorál ni kellene. S végül, ha színjátszásunkról fontosabb kulturális eseményeinkről van szó, szóljanak hozzá az olyan jónevű írók szakemberek Is, mint Fábry Zoltán, Turczel Lajos és Csanda Sándor.

Pálinkás Károly,

iskolaigazgató, műkedvelő rendező, Vághosszai alá.

4. A felszabadulás után műkedvelőink szülte kizárólagosan új, mai darabokat játszottak. Ügy véltük, hogy a termelési viszonyok megváltoztatásával, egyik napról a másikra, megváltozott a közönség ízlése

is. Túlhajtott politikánk következményeképpen még a közelmúltban is szinte közelharc folyt azért, hogy ki fogja a „Baj van a szerelemmel“, „Húsz év után“, „Kincskeresők“, „Senki fia“, „Bolond óra“ és a „Huszárvágás“ című darabokat játszani. De sokáig nem Ismerték fel az említett darabokban a glccsveszélyt szakembereink sem. Így történhetett meg, hogy a „Senki fia“ egyszer három első díjat is kapott, egyet a színpadi beszédért, egyet a művészi alakításért, s egyet a jó műsorválasztásért. S ezzel kezdetét vette a Kónya-kultusz. S csak az utóbbi időben foglalkozunk fórumainkon a giccs ismérveivel, s eredményeket már azonnal akarunk. Míg jobb mű-R&iman Károly,

tanító, a fiileki Csemadok helyi szervezetének kultúrfelelőse.

2. Szervezeteink anyagilag rosszul állnak, s nem képesek megvásárolni a DILIZA vagy más kiadók minden (kiadványát. Nem lehet tehát választani abból, ami nincs. Nem igaz azonban, hogy csak az ún. könnyű műfaj jelent kasszasikert. Ha klasszikusokat játszunk például, a sikerre mindig számíthatunk. Számoljunk azonban mindig előre. Csináljunk kiadás-bevétel mérleget és tűzzünk ki célt a csoport elé, hogy mire fogjuk felhasználni a jövedelmet.

3. Egy szomorú tényt kell megállapítanunk: az idősebb korosztály valahogy félreállt, munkánkban keveset segítenek S talán ez így törvényszerű, de nagyon hirtelen állt be a változás. S a fiatalságban megvan ugyan a lelkesedés, de hiányzik a szakmai képzettség és a színpadi rutin. Vannak pl. közöttünk fiatal Iparművészek, tanárok, stb., akiknek alapműveltségük megvan, de színpadi képzettségük nincs. Többet kellene velük foglalkozni központilag is, iskolázások keretén belül ismertessük meg velük az új, modern színpadi élet kérdéseit, mert csak így tudjuk előbbre vinni műkedvelő színjátszásunkat.

Kalocsa Mária,

.“sémád ok-tag, Kürt.

!2. Kürtön nincs állandó színjátszó csoport, de minden szervezet (Csemadok, sportklub tűzoltó-szervezet, rokkantak szervezete) külön tanul be alkalom szerint színdarabokat. Munkájukban egymást nem hogy segítenék (még a Csemadok helyi szervezete sem), hanem gátolják. Így volt az a télen is, mikor az Ének a romok felett című darabbal vendégszerepelni készültünk s az egyik szervezet felelős funkcionáriusa személyesen ment el meggyőzni a falu vezetőit, hogy minket ne fogadjanak.

3. Szakembereink nincsenek, darabjaink rendezésére tanítóink vállalkoznak, ha vállalkoznak, de rendszerint rengeteg egyéb elfoglaltságuk miatt nem szívesen.

5. Hathatósabb anyagi támogatásra volna szükségünk felülről, hogy nagyobb kedvvel játszhassunk.

Laczkó József,

kultúrmunkás, Kistárkány.

3. Kulturális munkánk vezetésével sok esetben olyan személyeket bízunk meg, akikben semmi előfeltétel nincs ahhoz, hogy megbízatásukat jól elvégezzék. De fontos, hogy járási és egyéb felső szerveink is következetesebbek legyenek az irányításban és az ellenőrzésben. S azokban a községekben, ahol fizetett kultúrfelelősök vannak, ne terheljük őket más munkával is, hiszen ha azt becsülettel elvégzik, éppen elég. Én nem szakemberekről beszélek, mi még nem tartunk ott. Nálunk a fiatalokat azért nehéz bekapcsolni a kulturális munkákba, a mi esetünkben a színjátszásba, mert az olvasásnál — betanulásnál olyan elemi nehézségekbe ütköznek, mint az írás, vagy az olvasás. Nem a 20 évesekről beszélek, hanem azokról, akiknek eszmélkedése a háború idejére s az azt követő zavaros korszakra esett. Nem az ő bűnük hát a mulasztásuk, de a mi bűnünk lesz, ha nem teszünk valamit az érdekükben.

4. Műkedvelő csoportjaink további munkáját fékezi a jó színdarabok hiánya. Merészebben kellene nyúlnunk a magyar országi darabokhoz. Sőt tovább megyek: nem ártana tapasztalatcsere a magyarországi műkedvelő színjátszó csoportok vezetői vei és tagságával sem.

5. Szükségesnek tartanám még egy hivatásos színház létesítését, mondjuk Kassa-központtal, amely nagyban befolyásolhatná a kelet-szlovákiai műkedvelő színjátszó csoportok színvonalát.