A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-11-17 / 46. szám
Még egyszer Hanva! Egy riport nyomában As íráshoz bátorság kall s megssállatt hit as igasságban. Csakhát ahány ember, annyi igas•ág, s ml logosftia fal a riportert, hogy as eseregy lgasság körül éppen a magáét tartsa as egyedül helyesnek? A ssélesebb látóköre, s talán a bit —■ magában. A riport lényege sokssor nem Is a ssentenolák, melyekben as ember terméssetsserüen fogalmai, ítél, hanem as a kavargás, tisstuló folyamat, amelyet a ssentenolák Idősnek elő. Nos, ilyen kavargást, tisstnlésl folyamatot Indítottunk el 1B. ssámnnkban Nemzedékek c. „riportunkkal“ Hanván. A „riport“ szót azért tattük Idézőjelbe, mart csak a hányáink képzelték és hitték annak, vagyis helyhez kötött és helyi érvényű Írásnak, holott az Inkább cikk volt, tabát olyan műfaj, amelyben a helyt történés csak apropó ssélesebb érvényű következtetések levonásira s általénosftésokra. Cikkünk következtetése az volt, hogy a nemzedékek között évszázadokon át déló harc nálunk sincs csitulóban, csak változóban, formálódóban. S felemeltük szavunk az ellen a bizalmatlanság ellen, amellyel fiatal szakkádereinket fogadják az idősebbek a mnnkahelyeken. A cikk általános érvényét kívántuk aláhúzni, mikor neveket nem említettünk, elismerjük: nem kellett volna a belyet sem. KI tudja, felhördültek volna-e akkor Is a banvai Illetékesek. Mert Így az történt. Aki nem emlékezne a cikkre: Egy fiatal, frissen végzett szövetkezeti könyvelő védelmében íródott, akit névtelen levélben megrágalmaztak, hogy rosszul végzi munkáját, s követelték, hogy vegyék vissza elődjét, aki rátermettebb volt arra a funkcióra. Csakhogy — amint különböző forrásokból megállapítottuk — az „előd“ osak beteg felesége helyett dolgozott a szövetkezetben, s máshol Is alkalmazásban lévén, csak mellékfoglalkozása volt a könyvelés. Mindenképpen helyesebb volt bét a kitűnő eredménnyel végzett fiatal szakkédert alkalmazni, (amint azt a szövetkezet vezetősége tette — helyesen), mint a máshol Is alkalmazásban lévő munkaerőt. Ráadésul a levél, s a mögöttük állók kifogásai Is csak rágalmaknak bizonyultak, amikor a helyszínen kivizsgáltuk az ügyet. Csak a tárgyi adatokat szolgáltató forrásaink nem bizonyultak egészen hiteleseknek. Ezért csúszhatott be írásunkba néhány sajnálatos tévedés. Azt Irtuk ugyanis a fiatal könyvelőről, hogy „munkáját lelkiIsmretesen végzi napi egy munkaegységért“. Az igazság: ez év febrnárjátói havi nyolcvanöt mnnkaegységat kap, ami napi 2,8 munkaegységnek telel meg. A régi könyvelőről az áll a cikkünkben, hogy más alkalmazása mellett „nem bírt a sok könyvelési munkával“. Ott Jártunkban azonban nem hallottunk rá panaszt, manká|át annak Idején rendesen elvégezte. 8 az sem bizonyult megbízható adatnak, amely szerint ő Is és beteg felesége is külön fizetést koptak volna ugyanazért a munkáért. Míg a felesége helyett dolgozott, csak az é napi két munkaegységét kapta. Ezeknek a tárgyi tévedéseknek a korrigálásával azonban nem korrigálódik az. általános igazságunk: fiatal szakembereinknek nem fenékig te|fel az élete. Hanván tártunkkor két szereplőnk nyílt ellenségeskedésének, szenvedélyes szóváltásainak voltunk tanúi. S ezt semmiesetre sem a ml cikkünk szülte. Jaj antaak a szövetkezetnek, ahol ilyen vaavlllaszemekkel néznek egymásra az emberek, s aserszer jaj annak, ahol ezek a* vasvillaazemek elsősorban a fiatalokra Irányulnak. A szocializmust a fiatalok építik fel, s szövetkezeti mozgalmunk sorsán Is csak ők landlthatnak. Bánjunk hát velük nagyobb tflralemmel s megértéssel. Megéri. SZERKESZTŐSÉG Kabát Jád »lázadon garantálja k forgalom zavartalanságát A motorkerékpáros fiatalember, aki csehszlovákiai lányokkal akar Ismerkedni Sok-sok bécsi randevú után, íme, a bratlslaval randevú Szepesi Anton vámhlvatalnok az útleveleket ellenőrzi A a m mesében majd minden hős gyalog vág neki hetedhétországnak; ma autó, autóbusz, motorkerékpár korbácsolja fel a szenvedélyt. Jó lenne pontosan felvázolni az utazás-igény alakulásét: először falura, városba, ismerősökhöz, rokonokhoz, aztán a járás vagy a kerület történelmi nevezetességű helyeire, s később a szomszédos országokba, külföldre. Az emberek ismerkedni akarnak közeli és távoli vidékekkel, más-más kultúrában, szokásban élő népekkel. Nem irta még le senki, de talán nem is lehetne tökéletesen leírni az örömnek azt a sugárzását, a léleknek azt a csillogását, amelyet egy-egy határátlépés vált ki. Zsebünkben az útlevél, előttünk az ismeretlen. Utazunk a vonzó, érdekes, kiváncslságébresztő Ismeretlenbe. Természetesen, magától értetődően nyílnak meg előttünk az országok színeit viselő sorompók, s a hivatalos formaságok után dobogó szívvel, a megismerés szódíjával futunk be Idegen falvakba, városokba. Ez történik Jelenleg Ligetfalunál a csehszlovák-osztrák határon is. Pénteken, szombaton és vasárnap a turisztika inváziója folyik itt le, a kát vámhivatal között oszlopokban sorakoznak az osztrák kocsik, autóbuszok, motorkerékpárok. Szepesi Anton vámhivatali dolgozó huszonöt éve teljesít szolgálatot, de ilyen mozgalmasságra, ilyen emberözönre nem emlékszik. 0 maga vasárnap reggel háromszázhat autót ellenőrzött. Pénteken hatszáz, szombaton ezerszázhuszonhat és vasárnap kilenc óráig ötszázhatvanhét személy lépte át a határt!
