A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-10-27 / 43. szám
A pécsi balett vendégjátéka Egy fiatal, nevét most ötvöző kis létszámú együttes ejtette ámulatba két napon keresztül Bratislava balettkedvelő közönségét. A hírük, ha félve-tapogatva Is, de megelőzte őket. Prágai fellépésük és nyugateurópai turnéjuk hallatta visszhangját. Az újat rettegve-félő, felcsigázott kedélyű közönség sokat várt, és a vártnál ts sokkal többet kapott. Meglepően merésszel találta magát szemben, olyannyira, hogy először a klasszikus baletten nevelkedett lelke rémülten szeretett volna a sok új előtt bezárkózz ni, de a fiatal művészek bája, mozgáskultúrájának szépsége, tisztasága, muzlkállssága nem engedett menekülni. Lebilincselt és magához emelt. A mozgás újszerűsége megszokottá, elfogadhatóvá vált, értelmet kapott és a sokrétűsége mellett is a gondolat alázatos kifejezőjévé emelkedett. Az öncélúságnak még csak az árnyékával sem találkozhattunk. Egész volt a tánc mozgásában ts, mondanivalójának magas fokú tömörségében is, és a táncosok kollektív alkotásában is. Nem találkoztunk kis és nagy szerepekkel, csak szerepekkel találkoztunk, szerepekkel a maguk puritánságában, és szereplőkkel, a személytelenségig közösen alkotó szereplőkkel. Pécs — latin nevén Sopianae —, innen nyerte az elnevezését a balettcsoport — volt az. Az Európát Pécsről meghódítani indult balett-társulat állt meg nálunk ts. Köszönjük nekik. Hoszszú ideig ható művészi élménynyel gazdagítottak minket. Többel! Tanulsággal ts. Útmutatással ts. Követhető út az, amelyet ők, ftatalok járnak. 1959-ben alakult a társulat. Mesterük, Eck Imre egy évvel később került hozzájuk. Az est műsorán szereplő négy kisebb lélegzetű „kamara-balett" az 6 müve. Vujicstcs: Változatok egy találkozásra; az élet nagysága az egymás keresésében, a megtalált pár féltésében, szerzésében, vágyásában, az egymással Jelenet a ,,Bányászballadából*4 jelenet a „Változatok találkozásra“ két balettképbél — Árva Eszter és Cslfá Feren „Oly korban éltem“ „Pékhálé“ utakon soha be nem telésben jut kifejezésre. Szöllőssy: Oly korban éltem — gondolatban tovább folytatja az előző képet. Az emberiség legsötétebb kora — a fasizmus kora — sem tudja legyőzni az egymásra talált, az igazságért mártírságot ts vállaló fiatalok erejét. Gulyás: Pókháló — a vívódó léleknek, a döntő pillanatot fel nem ismerő lénynek önmagát marcangoló, a keresésben erejét vesztő és elégő túrstalan tragédiája. Maros: Bányászballada — táncemlékmü a hétköznapok hőséről, a bányászról. (Pécs Magyarország egyik nagy bányavárosa.) Mind a négy balett-jelenet_ ___ —j— / J ,§ 1 A V i ti & " Mr Ikl |jé v’: A ■ ' V • 1 /£% ______ ii f i § . ; §: 4 f i ' f ^'1 ’ !■ 1 \ r I, * \ 1 1 1- 1 '■ V I w. , .jk-4 • § J k \ L í A V.. nek sűrített volt a mondanivalója — az emberről szólt, az ember nemesebb tulajdonságáról. Nyelvezete meglepően új. „Eck Imre koreográfus »egyéni szemlélete«, amelyben a konkrét látvány mélyebb, nem egyszer szimbolikus értelmet ts hordoz, sajátos mozdulati formanyelv alakítása, amelyben a ,klasszikus balett elemet csak alapul szolgálnak, sajátos stílust teremtett meg." (Tánctudományi tanulmányok 1961—62). Eck ezzel az új próbálkozásával egyedülálló a magyar balettművészetben, és alkotásai főleg a fiataloknál találnak igen nagy megértésre. A balettkar: Árva Eszter, Bretus Mária, Esztergályos Cecília, Sttmácz Gabriella, Tóth Sándor, Fodor Antal, CstfÓ Ferenc, Veöreös Boldizsár szólistákkal az élén, mind fiatal. Jóformán most kerültek ki az iskola padjából. Alkotásukban, munkatempójukban, mozgásuk harmonikusságban, emberábrázolásukban mégis nagyok. Ezzel hódították meg Pestet, és ezzel hódítottak meg mtnket ts. Amennyiben új az egyes táncszámok táncnyelve, annyiban új és egyszerű a kosztüm és a díszlet is. Semmi felesleges, semmi a táncost vagy a nézőt zavaró nincs a szereplőkön, illetve a színpadon. A fénnyel ts csínján bánnak. Az „effektusokat” a „teátráltsságot" nélkülözik. A zene ts ilyen. Így válhatott táncuk egységes egészszé, újszerűsége mellett ts mindenki számára érthetővé, a magyar és európai balettművészet szín és értékgazdagítójává. A viszontlátásra, kedves pécsi fiatalok! TAKÁCS ANDRÄS 17
