A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-10-20 / 42. szám

Delfinvadát zat

Három esztendővel ezelőtt Borisz, az üdülőház akkori fürdőmestere másként magyarázta a tenger színét, mint Topentcsárov irókollegánk, a tenger ihlette szavú szerelmese. Borisz szerint nevét az északról jövő, nehéz ködöktől és a vizet feketére festő, sötét viharoktól kapta. Megértettem, hogy a sudár termetű, napégette bolgár Apolló így látta és így magyarázta. Neki, aki késő ősszel és télen társaival egy rozzant halászbárkán delflnvadászatra jár, feketének és vészesnek tűnik, ha öt-hat méteres hullámok táncoltatják a bárkát.

Eszembe idézem szavalt a delfinvadászatról — mert vadászat ez és nem halászat — és bolgár kollegánkkal ellenőrzőm őket.

Nyáron a gar-garl nevű hegyes orrú halászbárkával járják a tengert. Amikor leengedik és felhúzzák a hálókat, a súrlódó kötél különös hangokat ad; ezektől kapta nevét a hajócska:

— Gar-garl

Két bárka jár mindig együtt. A tizenkét méter bosszú gar-garl orrában egy matróz áll, és a vizet kémleli. Ha delfineket lát, fekete zászlót lenget, és mindkét bárkáról megindul a lövöldözős. Ezzel a riasztással terelik össze a zsákmányt a kétszer háromszáz arasznyi széles hálók felé. így fogják körbe a páni félelemmel menekülni akaró delfineket, de a kör egyre szorosabbra szorul, oly szorosra, hogy nem Jutnak a víz felszínére, nem jutnak lélegzethez és így levegő híján megfulladnak.

Néha valami megmagyarázhatatlan ösztön lngerll a delfineket, hogy nekitámadjanak a háló leggyöngébb pontjának, kétszáz, sőt olykor háromszáz delfin egyszerre akar szabadulni. Nem könnyű Ilyenkor a halászvadászok dolga.

— Amott áttörnek — harsan a kiáltás, és kemény küzdelem indul. Ha csak egy métert sikerül kiszakítani a hálóból, egy falkányi delfin egérutat nyer és kiszabadul a nyílt tengerre. Ilyenkor csak egy mentség van. Néhány lövéssel le kell teríteni a menekülők vezetőit, hogy nagy testükkel elzárják a menekülés útját és a többi a hálók közt maradjon.

Nyáron, ha csöndes a tenger, nem veszedelmes a vadászat, de viharban kemény munka vár a Boriszokra, Tódorokra, Aklmokra, Ivánokra, a bárkák halászaira, a kis motorosok gépészeire, matrózaira.

Borisz mondta is:

— Nem könnyű mesterség!

— Itt ügyelni a rendre, a íürdőzőkre bltonyára Jobb, kényelmesebb — mondom.

— Jobb hát, de nem az igazi. Aztán ez a téli munka mégis csak többet hoz a konyhára. Egy jó fogásból egy teljes hónapig megél a család.

Ha Várnából Nesszebárba, ebbe a negyvenkét templomos — öt kivételével valamennyi romos — aprócska szigetre hajózol, láthatod a hancúrozó delfineket, és csodálhatod, milyen magasra vetik a víz fölé nehéz és mégis kecsesnek tűnő testüket. Messziről olybá tűnik, hogy a flatalabbja magasugróinkkal felvehetné a versenyt.

A fehér város romantikája

Autóbuszunk a város szívében áll meg. Útközben látjuk a mélyben csillogó tengert, az öblöt bezáró kékeszöld dombokat, és szőlőt, a homok aranyselymét, virágot, gyümölcsöt, a virággal tarkázott park csillogó zöldjét. A park közepén fehéren villog a Partizán-szobor, az elején pedig Lenin áll fémbe öntve szürkén, s mintha éppen sétára indulna. Minden monumentalitást levetve nagyon közvetlen és emberi ez a Lenin-szobor, valamivel nagyobb egy normális emberalaknál, mégis úgy hat, mintha feléd indulna, a nép közé készülne keveredni.

Csaknem minden téren a sok zöld közül kikandikál egy-egy bronzba öntött fej: költők, forradalmárok mellszobrai. Várna utcái is költők, politikusok, forradalmárok nevét viselik. A helyi szovjet sima homlokzatú Impozáns épületén kívül alig van nagyobb épülete, de nem hiányolod őket, és templomcsodákat sem keresel, mint a Nyugat hasonló nagyságú városaiban. Emellett ősöreg a város, kétezer esztendős római romokat találsz a szívében, és még régebbi trák emlékeket. Varázsát a falak fehérsége adja; a napsütésben vakít ez az enyhén sárgába hajló fehérség és minden .keletiessége mellett Helsinkire emlékeztet. A tisztaság Is az Észak városainak hűvös tisztaságát idézi elénk, és ez annál feltűnőbb, hogy most nyáron zsúfoltak az utcák, az élet többnyire Itt játszódik le a nyitott ajtójú boltokban.

Nincs itt papírhulladék, gyümölcshéj. Egy alkalommal tanúja voltam, amint egy éltesebb polgár egy fiatal lény után siet és arra készteti, hogy az eldobott üres szőlőgerezdet felszedje és a hulladékkosárba dobja.

Még nagyobb meglepetéssel látom, hogy a lovasfogatok, konflisok afféle pelenkával vannak ellátva. Ott leng a ló farka alatt ez a pelenka, ügyesen odakötve az Istránghoz és a fogat alá. Így aztán tiszta marad az úttest.

Várna gyárváros, látványos a kikötője, mégis valamit megőrzött a kisvárosok bájéból, és ezt talán a sok kis műhely teszi, az utcáról láthatod, hogyan készülnek sapkák, báránybőrkucsmák, Jellegzetes fekete bolgár nadrágok, a kis boltokban, de lát-