A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-10-20 / 42. szám

hatsz szőnyegszövő, könyvkötő, bognár és kovácsmühelyt, fehérneművarrodát és hím­zőt sorban egymás mellett a nyitott bolthe­lyiségekben és az udvarokon. Szövetkezeti alapon dolgozik a legtöbb műhely, többnyire éltesebb férfiak vagy fiatal lányok és asz­­szonyok hajolnak a munkaasztalok és gépek fölé. A dolgozók nagy részét eszerint a gyárak szívják fel. A Lazur folyócska közelében egy különös emlékmű áll: kőből faragott bárka stilizált vitorlával. 1920 Júniusában innen Indult Ge­org! Dimitrov Vaszll Koralovval a Szovjet­unióba, az Internacionálé II. kongresszusá­ra. Az érdekes Akvárium közelében lévő Hadtörténeti múzeum itt tele van a forra­dalmi harcok emlékeivel. Várna burzsoáziá­ja nemegyszer próbálta az öböl és a város forradalmi erőit megtörni, megakadályozni, hogy proletársága kapcsolatot teremtsen a Szovjetunió népeivel. Ez a törekvése Várna elszigetelődéséhez vezetett, és lassú halálra ítélte a várost. Negyvennégy szeptemberé­ben megjött a felszabadulás és azóta roha­mos ütemben fejlődik, épül és gazdagodik, szépül a város. Hajói a világtengereket Jár­ják, viszik a készárut, a nyersanyagot és hozzák mindazt, amire a bolgár Iparnak, a népnek szüksége van. Félig még régies, félig teljesen modern hajógyárában, ma már tízezer tonnás hajók épülnek, korszerűek, modernek, mint a norvég, svéd vagy angol hajók. Forgalmas utcáin ilyenkor nyáridőben a zengzetes bolgár szó mellett cseh és szlo­vák, lengyel és német szó üti meg a füledet, de hallani franciát és angolt is. Egy este az autóbuszban egy köpcös szőke ember sodródott mellém, és ahogy átszólt két fia­talabb társához, felismertem, hogy holland. Szóba elegyedtünk, és kiderült, hogy rotter­dami, először jár a Balkánon. — Egy brüsszeli utazási iroda vendégei­vel jöttem. Sajnos, még nem tartunk köz­vetlen kapcsolatot, de otthon majd elmon­dom, hogy érdemes ide eljönni. Alig egy-két perc alatt elmondotta, meny­nyire tetszik neki itt minden, a tenger, a homok, a táj, kivált pedig az előzékeny, rendkívül szívélyes emberek. Kitűnően érzi magát, nincs nyelvi nehézsége, mert sokan beszélnek itt németül. Szóval igazi nyaralás ez. Itáliában vagy a francia tengerparton sem érezte magát jobban, és ami lényeges: olcsóbban és kényelmesebben él, mint a drá­ga nyugati fürdőhelyeken.. .1 Még egy várnai emlék kívánkozik a jegy­zeteimbe Kollégáimmal egy délutánon megnéztem az Ulászló mauzóleumot. A vá­ros szívétől vagy negyedórányi autóbusz út után egy kilométernyi, fától jól árnyékolt út vezet hozzá. Kis parkosított előtér és egy magasra nyúló kereszt, e dombocska alatt pihen egyszerű kőszarkofágjában a Jagellók királyi házából származó Ulászló, a lengye­lek, magyarok, csehek királya, aki 1544. no­vember tizedikén húszesztendős korában itt esett el. Hunyadi János volt a magyar hadak fővezére, a törököké pedig Murad szultán. Az összecsapásnál már győzött a keresztény seregek bal és jobb szárnya — az egyik a tenger környéki mocsarakig húzódott, a má­sik a várnai dombokra támaszkodott —- és ekkor a meggondolatlan Ulászló, a középen ' nekirohant Murad janicsárjainak. Hevessé­géért az életével fizetett és látván elestél, meghátráitak az eddig győztes szárnyak is. így végződött vereséggel a várnai csata, amely a Balkánon megerősítette az oszmá­nok hatalmát, és Konstantinápoly eleste után az egész félsziget meghódítását ered­ményezte. Évtizedekkel ezelőtt láttam Lipcsében a napóleoni háborúk, a népek csatájának emlékére emelt „Völkerschlacht Denkmal“-t. Hatalmas méreteivel, belső csaronkának fé­lelmetes nagyságával, kőkolosszusaíval, a germán nagyságot hirdető barbár arányaival inkább lehangolt, mint lenyűgözött ez a nagyképü, túlméretezett emlékszörnyeteg. Itt az ellenkezőjét éreztem: a barbár har­cok meddősége helyett az ellenállásnak fenségét, a megnyugtatót, amit az egyszerű vonal és nemes gondolat sugallt. A mauzóleum őre mondja, hogy főleg len­gyelek és magyarok járnak ide. Bent a krip­tában ott van a bal falon a debreceni főis­kolások emléktáblája, öt esztendővel ez­előtt jártak itt és talán ugyanazt érezték, mint mi: csak annak a harcnak van értelme, amely az ember felszabadításáért folyik. Szőke J. és Major A. jelvételei 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom