A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-10-20 / 42. szám
hatsz szőnyegszövő, könyvkötő, bognár és kovácsmühelyt, fehérneművarrodát és hímzőt sorban egymás mellett a nyitott bolthelyiségekben és az udvarokon. Szövetkezeti alapon dolgozik a legtöbb műhely, többnyire éltesebb férfiak vagy fiatal lányok és aszszonyok hajolnak a munkaasztalok és gépek fölé. A dolgozók nagy részét eszerint a gyárak szívják fel. A Lazur folyócska közelében egy különös emlékmű áll: kőből faragott bárka stilizált vitorlával. 1920 Júniusában innen Indult Georg! Dimitrov Vaszll Koralovval a Szovjetunióba, az Internacionálé II. kongresszusára. Az érdekes Akvárium közelében lévő Hadtörténeti múzeum itt tele van a forradalmi harcok emlékeivel. Várna burzsoáziája nemegyszer próbálta az öböl és a város forradalmi erőit megtörni, megakadályozni, hogy proletársága kapcsolatot teremtsen a Szovjetunió népeivel. Ez a törekvése Várna elszigetelődéséhez vezetett, és lassú halálra ítélte a várost. Negyvennégy szeptemberében megjött a felszabadulás és azóta rohamos ütemben fejlődik, épül és gazdagodik, szépül a város. Hajói a világtengereket Járják, viszik a készárut, a nyersanyagot és hozzák mindazt, amire a bolgár Iparnak, a népnek szüksége van. Félig még régies, félig teljesen modern hajógyárában, ma már tízezer tonnás hajók épülnek, korszerűek, modernek, mint a norvég, svéd vagy angol hajók. Forgalmas utcáin ilyenkor nyáridőben a zengzetes bolgár szó mellett cseh és szlovák, lengyel és német szó üti meg a füledet, de hallani franciát és angolt is. Egy este az autóbuszban egy köpcös szőke ember sodródott mellém, és ahogy átszólt két fiatalabb társához, felismertem, hogy holland. Szóba elegyedtünk, és kiderült, hogy rotterdami, először jár a Balkánon. — Egy brüsszeli utazási iroda vendégeivel jöttem. Sajnos, még nem tartunk közvetlen kapcsolatot, de otthon majd elmondom, hogy érdemes ide eljönni. Alig egy-két perc alatt elmondotta, menynyire tetszik neki itt minden, a tenger, a homok, a táj, kivált pedig az előzékeny, rendkívül szívélyes emberek. Kitűnően érzi magát, nincs nyelvi nehézsége, mert sokan beszélnek itt németül. Szóval igazi nyaralás ez. Itáliában vagy a francia tengerparton sem érezte magát jobban, és ami lényeges: olcsóbban és kényelmesebben él, mint a drága nyugati fürdőhelyeken.. .1 Még egy várnai emlék kívánkozik a jegyzeteimbe Kollégáimmal egy délutánon megnéztem az Ulászló mauzóleumot. A város szívétől vagy negyedórányi autóbusz út után egy kilométernyi, fától jól árnyékolt út vezet hozzá. Kis parkosított előtér és egy magasra nyúló kereszt, e dombocska alatt pihen egyszerű kőszarkofágjában a Jagellók királyi házából származó Ulászló, a lengyelek, magyarok, csehek királya, aki 1544. november tizedikén húszesztendős korában itt esett el. Hunyadi János volt a magyar hadak fővezére, a törököké pedig Murad szultán. Az összecsapásnál már győzött a keresztény seregek bal és jobb szárnya — az egyik a tenger környéki mocsarakig húzódott, a másik a várnai dombokra támaszkodott —- és ekkor a meggondolatlan Ulászló, a középen ' nekirohant Murad janicsárjainak. Hevességéért az életével fizetett és látván elestél, meghátráitak az eddig győztes szárnyak is. így végződött vereséggel a várnai csata, amely a Balkánon megerősítette az oszmánok hatalmát, és Konstantinápoly eleste után az egész félsziget meghódítását eredményezte. Évtizedekkel ezelőtt láttam Lipcsében a napóleoni háborúk, a népek csatájának emlékére emelt „Völkerschlacht Denkmal“-t. Hatalmas méreteivel, belső csaronkának félelmetes nagyságával, kőkolosszusaíval, a germán nagyságot hirdető barbár arányaival inkább lehangolt, mint lenyűgözött ez a nagyképü, túlméretezett emlékszörnyeteg. Itt az ellenkezőjét éreztem: a barbár harcok meddősége helyett az ellenállásnak fenségét, a megnyugtatót, amit az egyszerű vonal és nemes gondolat sugallt. A mauzóleum őre mondja, hogy főleg lengyelek és magyarok járnak ide. Bent a kriptában ott van a bal falon a debreceni főiskolások emléktáblája, öt esztendővel ezelőtt jártak itt és talán ugyanazt érezték, mint mi: csak annak a harcnak van értelme, amely az ember felszabadításáért folyik. Szőke J. és Major A. jelvételei 19
