A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-14 / 28. szám
s'z ottegtwf /we/tefi/efe Még egyszer a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttesről A sajtóban vita indult a Népművészeti Együttes műsoráról, melyet Mács József cikke váltott ki, amit a Hét ben közöltünk ez év május 19-én. Egyesek azzal vádolnak, bogy fölöslegesen bíráljuk az együttes műsorát a bemutató után, amíg azt nem látta a vidéki közönség, várjuk meg a műsor visszhai.gját, fölöslegesen ne csépeljünk szalmát. A felvetett problémákkal szemben lehet ilyen jellegű ellenvetés, a lényeg azonban az, hogy a bemutató után írni szoktak, sőt az együttes vezetősége sajtóértekezletet is tartott (kávét is adtak), s elvárták, hogy a bemutatóról a sajtóban írjunk. Nos, ne essünk abba a hibába* mint az előbbi években, hogy azt mondjuk, szép volt (csak azért, hogy a betegnek ne okozzunk a fájdalmat, úgyis elég a maga baja-, ilyet még nem láttunk? Igen, mi megmondtuk, hogy ilyet még nem láttunk az együttestől, mint az ez évi bemutató, ilyen rosszat. Az együttes tagjai válaszukban mint megvadult paripák csatazajjal nekirohantak Mácsnak, várva, hogy megszólalnak a harsonák, s a nagyközönség győztesként fogadja majd őket. Bizonygatták, hogy a bemutató általában jó volt. Mi azonban még egyszei hangsúlyozzuk, hogy itt nem csupán kardcsörtetésről van szó, s a lényeg nem Is annyira a bemutatón van, hanem az együttes mostani koncepcióján. Mert a bemutató a legjobb akarat mellett is félresikerülhet, de egy művészeti együttes koncepciója többet jelent, mint a repertoár. Mert a koncepció magában foglalja a népet, akinek szolgál, a célt, amit teljesíteni kell, megszabja hivatását, társadalmi küldetését. Ezért a vezetőségnek kötelessége figyelembe venni, hogy gyorsan és érzékenyen reagálunk arra a tényre, hogy a népművészeti együttes helyett dal- és táncegyüttes nevet adtak az együttesnek. Ebben azt a veszélyt látjuk, hogy az együttes eltért eredeti küldetésétől. Nem csupán arról van szó, hogy ezzel elvetik a népművészeti jellegei, hanem arról, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális hagyományaitól idegenkednek. A Magyar Népművészeti Együttes cím azt jelentette, és azt is jelenti számunkra, hogy az együttes a csehszlovákiai magyar dolgozók népi kultúráját hivatott szolgálni. Ezzel a feladattal bízták meg az együttest az illetékes szervek is 1957-ben, az együttes megalakulása alkalmával, amikor az együttes feladatkörét és céljait a következőkben határozták meg. „A Csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális igényeinek megfelelően ápolni, terjeszteni s képviselni a csehszlovákiai magyar nép kulturális hagyományait, művészi alapokra helyezni s újjal gazdagítani azt. Visszatükrözni a nép múltját s jelenét, szórakoztatni és buzdítani a dolgozókat, ápolni és elmélyíteni a hazaszeretetei, a cseh és szlovák dolgozókkal való testvéri együttélést.” Az együttes nagy lelkesedéssel indult, hogy ezeket a feladatokat teljesítse. Sok olyan tehetséges tag került ki az együttesből, mint Kamarás Imre, Lőrincz Géza, Bors Éva, Kubicsko Irén stb., akik falukra, iskolákba kerülve népművészeti együtteseket szerveztek, s tovább ápolják a népi kultúrát. S vajon miért teszik ezt? Csak azért, mert az együttesben nőttek fel? Vagy azért, mert érzik, hogy a népnek erre szüksége van? Bizonyára az utóbbiért. Az ez évi kulturális rendezvények is azt bizonyítják, hogy a népművészetet, a népi kultúrát még egy félprofesszionális együttesben sem szabad figyelmen kívül hagyni. Hazánkban először van a csehszlovákiai magyar dolgozóknak félprofesszionális népművészeti együttesük (kivéve a Népest). S mindössze hét év óta működik. Ezen rövid idő alatt teljesíthette feladatát, küldetését? Nehéz ezt hinni még akkor is, tia az együttesben hat éves tapasztalatokkal rendelkező balett-táncosok vannak. Ez jóllehet a formán segít, de nem oldja meg az együttes eszmei, politikai küldetését, tartalmát. EUenvethetik, hogy mi közünk nekünk mindehhez ma, 1963- ban, amikor az együttes új tagokkal töltődött föl, a ma ifjúsága „a modern gondolkodású ifjúság” közül. Ez magában is új hangulatot, új szellemet visz az együttesbe, törvényszerűen helyet ati az újnak, az útkeresésnek Veszélyes lenne, ha az együttes koncepciója aszerint alakulna, milyen a tagok han-SZIROTYÄK DEZSŐ RAJZA gulata, szokása. Sajnos, ilyen hangulat uralkodik az együttesben, amit Ginzery cikke is igazol, amikor azt írja: „Ha az együttes tagja: ennyire elíogultaii védelmezik elképzeléseiket, akkor egészségesebb lenne még egy igazi népi együttest alakítani.” Sajnos, az együttesbe bevittek ilyen nézetet (Kvocsákék) mondván, mit beszélnek a kívül állók, ha nem értenek hozzá, utóvégre, ez a mi ügyünk. Mi pedig „kívülállók" úgy érezzük, hogy a mi ügyünk is, a nézők, a dolgozók, a magyar kultúrát szeretők és ápolók ügye. Igaz, ahogy muzsikálnak, a vendég úgy táncol. De ne felejtsük el, hogy a nép a belépőjegyet maga veszi meg, ezért a szépet, a jót, az általa teremtett kultúrát is élvezni akarja. Az együttes új műsora csak igazolja, hogy letértek a helyes útról. Azt bíráljuk, hogy az együttesben a népművészetet kiszorította a balett. A dolog lényegét azonban nem szabad félreérteni. Ha egy-két Ízléses, színvonalas balettszámot visznek színpadra, az rendjén van. De az együttes egész táncműsorával kísérletezni ezen a téren, az már túlzás. A kritikára azzal válaszolnak az együttes tagjai, hogy ez a modern formák keresése. A vezetőknek azonban tudniuk kellene, hogy a kísérletezésnek megvan a maga tudományos módszere. Helyes egy két dologgal kísérletezni, s ha ez bevált, csak aztán átvinni a közéletbe, szélesebb területre. Ellenkező esetben a kísérletezés megfertőzheti az együttes eddig elért sikereit. Fontos ez? Van erre szükségünk és lehetőségünk? Miért nem próbálkozik így a Lúcnica a SliUK, vagy más együttesek? Avagy egyedül a Magyar Népművészeti Együttes lesz a kísérleti nyúl? A LúCnica tagjait, a SBUK tagjait fűti a szlovák nép, a falu, a város, a fiatalság érzelme, a népi kifejezésmód. Sajnos, nem látni, hogy a Magyar Népművészeti Együttes minden tagja hasonlóan viszonyulna a magyar népi kultúrához, a dél szlovákiai faluk, városok kulturális hagyományához. Ami a színvonalat, a magasabb művészi ábrázolást illeti, ez sem felel meg teljesen a kor követelményének, melyet a gyors mozgás, a zajló élet, az új munkaformák és állandó változások jellemeznek. Ez mélyebb szakmai elemzést igényel a művészi vezetőktől, akiknek komolyabban fontolóra kellene venniük az elhangzott hozzászólásokat, javaslatokat, hogy az együttes a jövőben színvonalasabb tevékenységet fejthessen ki a csehszlovákiai magyar dolgozók népi kultúrájának ápolása terén. . MAJOR ÁGOSTON 9
