A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-10-06 / 40. szám
régi orvosoknak megvoltak a saját jól bevált receptjeik, amelyek nemzedékről nemzedékre Öröklődtek. Az első világháborúig azonban csupán néhány alap-vegyületet W W vagy hatásos növényi eredetű anyagot használtak, melyeket külön-külön vagy bizonyos kombinációban rendeltek a pácienseknek, főleg porok, tabletták, főzetek és kenőcsök formájában. Az injekciókat abban az időben meglehetősen ritkán használták. És ezekkel, a mai szemmel nézve kezdetleges orvosságokkal kellett gyógyítania az orvosok egész generációinak a legkülönfélébb betegségeket, melyek akkor épp oly veszélyesek voltak, akár manapság. A gyógyszerek számának nagyobb arányú növekedése csupán az első világháború után következett be. Oj kémiai vegyületek felfedezése, hatásos anyagok nyerése bizonyos növényekből, melyeknek gyógyító erejét már évszázadokkal ezelőtt ismerték, ám közben megfeledkeztek róluk, a diagnosztikai módszerek pontosabbá és Jobbá tétele, új munkamódszerek bevezetése az orvostudományba és a gyógyszerkészítésbe — mindezek a tényezők természetesen nagyban hozzájárultak az új gyógyszerek keletkezéséhez. Az új, hatásos anyagok — pl. szulfonamldok vagy a különböző antibiotikumok — felfedezésével azonban a gyógyszerek problémája az eddiginél még Jóval bonyolultabbá vált. Rájöttek ugyanis, hogy az orvosságok magukban általában másképpen hatnak, mint bizonyos kombinációban, hatásuk a kölcsönös keverés által néha fokozódik, néha azonban csökken, sőt egyes esetekben meg is szűnik. Az is bebizonyosodott, hogy néha lehetséges két vagy több teljesen ellentétes hatású gyógyszerből egy egészen új típusú orvosságot csinálni, melynek hatása alapvetően különbözik az egyes felhasznált alapanyagok hatásától. Klasszikus példája ennek a bromtd és a koffein kombinációja, melyet először Pavlov és tanítványai alkalmaztak sikeresen különböző belső bajok és idegbántalmak gyógyítására, továbbá a férfi és női hormonok bizonyos arányú kombinációja, melyet egyre gyakrabban használnak a belső klválasztású mirigyek különböző megbetegedéseinek, valamint egyes rosszindulatú daganatok gyógyítására. Ezenkívül megállapították, hogy a legtöbb orvosságnak fő gyógyító hatásán kívül bizonyos mellékhatása is van, melyet ugyan egyes esetekben fel lehet használni különböző betegségek gyógyítására, de legtöbb esetben nemkívánatos, sőt az embert egészségre veszélyes reakciókról van szó. Az idők folyamán megváltozott a környezet, melyben az emberek éltek, és ennek következményeként megváltozott maga az ember is. Azok az anyagok, melyeket az emberek azelőtt Jól elviseltek, újabban különböző káros reakciókat váltanak ki: leggyakrabban a bőrön, az emésztő-, valamint az idegrendszerben. Ezzel kapcsolatban megállapították, hogy egyes emberek bizonyos gyógyszerekre sokkal érzékenyebbek, mint mások, és hogy ez az ún. túlérzékenység — szenzlbilltás — éppen olyan nemkívánatos Jelenség, mint a toxlcltás különböző megnyilvánulásai. A toxikus hatás klasszikus példája a tüdő és egyéb tuberkulózis sikeres gyógyítására alkalmazott streptomycin következtében történt gyakori megsüketülés. A gyógyszerek problémáját még bonyolultabbá tette az a felismerés, hogy bizonyos orvosságok nem használhatók egyidejűleg, ős hogy nagy elővigyázatosságra van szükség két vagy több készítmény egyidejű alkalmazása esetében, főként akkor, ha mindez orvosi felügyelet nélkül történik. Több esetről tudunk, amikor két vagy több, első pillanatra teljesen veszélytelennek látszó orvosság — pl. a szulfonamldok ős a szallcllsav derivátumai — helytelen kombinációja halált okozott; pedig ezek közül a harbur por és az acllplrin úgyszólván minden háztartásban megtalálható. A szesznsk az orvosságra gyakorolt hatása, a gyógyszerek és a közlekedési balesetek kapcsolata, a terhesség alatt helytelenül használt orvosságok káros hatása a magzatra — mindez intő figyelmeztetés, hogy elgondolkozzunk Arisztotelész mondásán: „Gyógyítsunk, de ne ártsunk!“ Így hát nem csoda, hogy attól az időtől fogva, amikor megállapították, hogy a gyógyszerek problémája nem is olyan egyszerű, ml«t amilyennek az első pillanatban tűnik, szükségessé vált egy olyan világszervezet létrehozása, mely a gyógyszerek tanulmányozásának koordinálásával foglalkozna. Így jött létre néhány esztendővel ezelőtt a FIZIOLÓGIAI TUDOMÁNYOK NEMZETKÖZI UNIÓJÁNAK FARMAKOLÖGIAI TAGOZATA. E napokban SÍ ország 2500 szakembere — főként orvosok — találkoztak Prágában, hogy 990 előadás keretében megvitassák a gyógyszerek előállításával és felhasználásával kapcsolatos legújabb problémákat. A farmakológusok régi álma — az önálló nemzetközi farmakológlal tagozat megalakítása — beteljesedett, és Prága lett a második város a világon, ahol e napokban az arra leghivatottabbak értékelni fogják a legújabb gyógyszerek gyártásának és felhasználásának módjait. J. B. Míg ax áj orvosiág elkészül — a kísérleti Intésetekben és a gyógy sxerlparban — gondosan ellenfirslk kUlSnbSzé hatásait A gyógyszerek és a tudomány A gyögysxer-klsérletl ét ellenfirsO intéseteket saját farmjaik látják el megfeleld kísérleti állatokkal, melyeken ax áj orvosság biológia! hatásait vixsgálják A prágai gyógyszertárak küxtársaságnnk legjobban felszerelt és ellátott patikái közé tartoznak 18
