A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-07-14 / 28. szám

(Folytatás a 7. oldalról)

jukra engedi, nem fúj egy irányból, hol északról, hol meg nyugatról fújdogál, aztán keletről megy neki az Intézetnek, s a termés szétrepfll a szélrózsa minden irányába.

Nézzük meg a járások igénylése szerint, hol, milyen arányban van szükség magyar tanítókra az idén: komáromi járás 27, dunaszerdahelyi járás 23, galántal járás 22, érsekújvári járás 20, losonci járás 19, lévai járás 17, terebesi járás 9, kassai járás 7, nyitraí járás 5, rozsnyói 4, bratlslava-vidékí 4.

De ki hol találja meg a helyét az Intézet szerteszálló terméséből? Tervszerű társadalmat építünk, előre tudjuk, hogy mit akarunk. Hogyan biztosítható, hogy az egyén kívánsága lehetőleg találkozzék a társadalom szükségletével? A végző hallgatók félév után egy kérdőívet töltöttek ki, ahol feltüntették, hogy hol szeretnének tanítani az Iskola elvégzése után. Több helyet írtak fel, hogy a kihelyező bizottság választhasson, kombinálhasson. Beküldték az egyes járások is, hány magyar tanítóra van szükségük. Természetes, hogy a hallgatók elsősorban előnyös járásokat említették (lakóhelyük közelében, nagyobb vidéki városokban stb.). Volt, aki családi okokra hivatkozott (beteg szüleit kell eltartania), a másik meg éppen olyan előfeltételt szabott, hogy a feleségével együtt maradhasson. Számbajött a lakás kérdése és még sok minden egyéb. A kihelyezések után egy dologban megegyezett a hallgatók véleménye; az Iskola igyekezett mindenkit kielégíteni. A járások elmére már hangzott el panasz. Sokan azt állították, hogy járásokon az lsmerettség és protekció «rőt mozgatják a széthelyezések menetét és egy-egy jobb hely köré az érdekek rejtett szálat fűződnek. T. M. elbeszélte, hogy jelentkezett a járásukban egy helyre, ahol új tanerőre yolt szükség. Jelentkezését nem fogadták el. Később tudta meg, hogy már van egy jelöltjük, akinek mégcsak pedagógiai szakképzettsége sincs, csupán érett-Emlékeztek? Négykor keltünk a vizsgák előtti

aégije és — megbízható összeköttetései. Igaz, más véleményekkel is találkoztunk. A Fekete házaspárnak például a dunaszerdahelyl Járás Iskolaügyi osztálya mindenben segítségére volt, s később hallottam Onódy igazgató helyettes elvtárstól, hogy Sldóékat is a járási szervek támogatták — persze alapos utánajárásra —■ abban, hogy Érsekújváron munkahelyet és otthont találjanak.

— A hallgatók igényeit sikerült 90 százalékra kielégítenünk — mondta Onódy elvtárs. — Hiába, nehéz dolog összehangolni az érdekeket. Bár van egy még nehezebb problémánk isi A szólás-mondás szerint „magyar szakosokkal Dunát lehetne rekesztenll“ A valóság mégis az, hogy egyes helyeken nincs magyar szakos tanító. Van ellenben két-három földrajz és matematika szakos — mondjuk —, akik magyar nyelvet tanítanak aztán, a másik iskolán meg magyar szakosok tanítják a matematikát, fizikát. A tanítók szakosítása országos probléma. Csakhát nehezen megoldható, mert ott van a lakás, a család és egyéb körülmények. Ezt a kérdést csak fokozatos fejlődéssel és a kiegyenlítődésre való céltudatos törekvéssel oldhatjuk meg.

— Az idén már figyelembe vették a helyes, szakonkénti elosztódás kívánalmait?

— Igen. ; A járások bejelentették, hogy milyen szakosokra van szükségük, és munkánkat igyekeztünk ehhez a követelményhez szabni. Ezért kellett néhány hallgatónknak Nyugat- és Dél-Szlováklából keletre mennie tanítani.

— Sokan vannak?

— Csupán néhányan, de vannak. Tóth Zsuzsa Párkányból a kassai járásba, Somogyi Edit Somorjáról a terebesibe, Vörös Ilona Dunaszerdahelyről a rozsnyói járásba megy.

— S nem tiltakoztak?

— Nem. Elfogadták a felkínált helyet. Elég önálló a ml fiatalságunk, van benne vállalkozó szellem.

Szállnak a fehérpettyes pitypang magocskák a széllel, Indulnak a fiatal tanítók és tanítónők a szélrózsa minden Irányéba, önbizalom, erő és életkedv viszi ókét hivatásuk felé. Helyet keresnek maguknak az életben. Vajon megtalálják-e? Nemcsak tőlük függ. Boldogulásukon, egyéni boldogságukon és Igaz emberré érésükön sokat segíthet (vagy ronthat) a járás, az Igazgató, a kartársak, az egész társadalom. Várjuk őket szeretettel!

8

Mitjelent...aszemélyi kultusz?

Szúkebb értelemben egye« veieté sxemélyltégek túllőtt, elvtelen dicsőítését. A személyi kultusz ■ szubjektív idealizmusban gyökeredzik, melynek tSbb képviselője, például Fr. W. Nietzsche stb. az emberiség által elért eredményeket egy-egy kiváló személyiség, hős, hadvezér, uralkodó, tevékenységének tulajdonitta.

A marxizmus—leninizmns ezzel a helytelen, tdrténelemellenes nézettel szemben a történelmet osztélyharcok történetének tekinti, melyben a tömegek szerepe a döntO, a meghatározó. A kiemelkedő személyiségek azonban meglassíthatják a fejlődés ütemét, ha szembehelyezkednek a fejlődés irányéval, vagy meggyorsíthatják, ha tevékenységük a fejlődés irányéba esik.

Marx egy alkalommal Így nyilatkozott a személyi kultnszről.„ Mindennemű személyi kultusz iránt érzett ellenszenvből az I. Internacionálé Idején nem engedtem meg sok olyan nyilatkozat közlését, melyekben érdemeimet méltatták, ilyenekkel sok országból alkalmatlankodtak. Soha ezekre nem is reagáltam, csapén megkorholtam íróikat. Engels és én azzal a feltétellel léptem be a kommunisták titkos egyesületébe, hogy az alapszabályzatból mindent eltávolítanak, ami támogatja a tekintélyek babonát csodálatát.* Más alkalommal pedig ezt mondta: „Semmi sem kívánatosabb, minthogy végre valahára nyert rembrandtl színekkel teljes, élő mivoltukban ábrázolják azokat a férfiakat, akik a mozgalom pártjának élén állottak ... Az eddigi ábrázolásuk ezeket a személyiségeket sohasem valóságos, mindig csak hivatalos alakjukban festik előttünk koturnnssal a lábukon és dicsfénnyel a fejük körül.“

Lenin is mindennemű személyi kultuszt ellenzett. Sosem akart mint „személyiség* hatni. Az ilyen magatartás Idegen volt számára. Helytelenítette személye zajos ünneplésének bárminemű megnyilvánulását, amelyben része volt például akkor, amikor a szónoki emlevényre lépett. Ilyenkor órájára mutatott, mintegy kérve, hogy ne pazarolják orré a drága időt.

A személyi kultuszon azonban tágabb értelemben — és így használjuk mindig ezt a kifejezést — nemcsak egyes vezető személyek túlzott, helytelen dicsőítését értjük, hanem azoknak a helytelen módszereknek és nézeteknek egész rendszerét, mely a személyi kultusszal kapcsolatban kialakult. Ez a rendszer szöges ellentétben van a marxizmus—lenlnlzmus alapvető tanításával és igen nagy károkat okozott az agész nemzetközi forradalmi munkásmozgalomnak, főképp a szocialista országoknak. Ez a rendszer külOnüsen abban nyilvánult meg, hogy p vezetők vagy vezetők csoporttal önhatalmúlag és önkényesen döntöttek az illetékes kollektív szarvak megkerülésével ét a dolgozó tömegek mellőzésével. Ily módon súlyosan megszegték a szocialista törvényességet, és a politika és gazdasági élet, valamint az Ideológia területén számos olyan intézkedést tettek, amelyek a szocializmus építését a szocialista országokban hátráltatták, akadályozták.

Az SZKP XX. kongresszusa lBSé-ban feltárta a Szovjetunióban Sztálin személyéhaz fűződött személyi kultusz káros következményeit, határozott lépéseket tett maradványainak felszámolására ét a pártáiét lenini normálnak helyreállításéra. Az SZKP XXII. kongresszusán lMl-ben a párt vezető szerva beszámolt a személyi kultusz ellen folyó harc eredményeiről, a személyi kultusz megszüntetésével szemben Molotov és csoportja részéről megnyilvánuló ellenállásról, és őszintén, teljes nyíltsággal feltárta a személyi kultusz súlyos következményeit.

A személyi kultusz főként az 1950-es évek elején elterjedt a szocializmust építő országok kommunista pártjaiban is. A személyi kultusz nyílt, elvi bírálata és az ellene folytatott következetes harc előfeltétele annak, hogy ne térhessen vissza a munkásmozgalom és a szocialista országok elméleti ét gyakorlati tevékenységében.

Dr. BALOGH-DENES ÁRPÁD