A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-14 / 28. szám
Feszült figyelem munka, az új Iskola, ahol mar nem ti kapjátok, de ti adjátok a tudást! Könnyebb kettesben? A tanítónak mindenképpen nagy dolog elhelyezkedni, mert új környezetétől függ majd minden öröme és bánata, sikere és kudarca egyaránt. Különösen sok gondot okoz azonban a választás akkor, ha két fiatal tanttó — mint férj és feleség — akar egyszerre egy Iskolában állásra és otthonra lelni. Fekete Zoli mozgékony arcú, rokonszenves barna fiú. Huszonöt éves, egyszerre végez a feleségével. Szlovák nyelvből már felelt — ahogy a bizottság arcáról leolvastam, jól. Rövid cigarettaszilnet után magyar nyelvből megy felelni. Cigarettázás közben a folyosó végén, az ablak mellett beszélgettünk. — Tudja mór, hogy hol fog tanítani? — Igen. Gúta környékén egy szétszórtan fekvő tanyaviiág közepén. — Hogyan találta ezt a helyet? Hurrái Tanítók vagyunk1 — Olyan helyet kerestem, ahol két tanerőt vesznek fel, mert a feleségemmel természetesen egy iskolában szeretnék tanítani. Intézetünk szociális dolgozója, aki a széthelyezésekkel foglalkozik, ajánlotta az iskolát. — Mit tud a jövendő munkahelyéről? — Keveset. Tudom, hogy egy új kilencéves iskolába kerülök, ahol a környezd kisebb házcsoportok és tanyák gyerekeit tanítom majd magyar és szlovák nyelvre. Az iskolát még nem láttam. Tudom viszont, hogy nem jár autóbusz arrafelé, az emberek gyalogosan, kerékpáron, traktoron, esetleg motorkerékpáron közlekednek. Már amikor lehet közlekedni. Mert — talán ismeri a tanyavilágot — nyáron és télen Járhatók az utak, de tavasszal és ősszel a gumicsizma elengedhetetlen kelléke az életnek. A döntő tényező azonban az, hogy az iskolához korszerű tanltólakás tartozik. — És el van már intézve a dolog? — Most már úgy látszik, igen. A járási szervek jóváhagytak, és az iskola is elfogadott. Persze, nem ment könnyen, mert nincs iskola, ahol egyszerre két magyar szakos tanítóra lenne szükség. Én vállaltam, hogy a szlovák iskolában is tanítom majd a szlovák nyelvet, s így a feleségem csak a magyar tagozaton tanít — Mit tud még új otthonáról és munkahelyéről? — Tudom, hogy gyerekek várnak, akiket tanítani fogok, és azt is tudom, hogy az iskola folyosóját plasztikával díszítem fel. Sokat dolgozom majd, mert, mondja; mit lehet csinálni messze a városoktól, a szórakozástól és társaságtól, az embernek magának kell megteremteni a szórakozási lehetőséget, a kultúrára való alkalmat. — Igen, ott csak dolgozni lehet és családi életet élni. Olvasni, rádiót hallgatni, televíziót nézni... — Azért az Intézettől sem szakadok el egészen. Mindannyian fenntartjuk a kapcsolatot továbbra is irodalmi lapunkkal, a Fórummal. Szeretnénk rotációs lapot csinálni belőle. Tudja, hogyan? Először is felajánlottuk, hogy anyagi jutalom nélkül támogatjuk továbbra is munkánkkal a lapot. Aztán vállaltuk, hogy megindulása esetén négyezer előfizetőt gyűjtünk számára az iskolákban. Most tárgyalunk a felettes szervekkel, amolyan kezdő fiatal tollforgatók lapját szeretnénk csinálni belőle, talán slHerül. Ennyit mondott Fekete Zoltán negyed óra alatt magáról és a közeljövőről, amely vár rá. Később tudtam meg, hogy kitüntetéssel végzett (vörös oklevelet kapott), és elnyerte a Haken tanulmányi díjat), amelyhez az erkölcsi elismerésen kívül még 1000 KCs is jár). Kiváló szellemi munkást kap személyében a tanyavilág. Szélrózsa Mint amikor a pitypang bóbitás fejéről szállnak a széllel a parányi ejtőernyőkre hasonlító magocskák, olyan lesz a helyzet a Pedagógiai Intézet körül. Neveltjeit út(Folytatás a 8. oldalon.) 7
