A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-09-29 / 39. szám

Persze,, mint mindenben, Itt Is a kez­det a legizgalmasabb. A tervszerű, meg­alapozott előkészítés... Az egyik osztály­ban kis másodikosok barátkoznak türel­mesen a hangjegyekkel. A-b-c-d-, rajtam kezdő, Irta Kodály híres Háry Jánosában s ez nagyon lilik most ide. Ezek a gyere­kek az elmúlt tanítási évben az ábécével már megismerkedtek, olvasni is megtanul­tak. Szilvay Jolán tanárnő a hangjegyek bonyolult világába vezeti most őket. Éne­kel a kicsinyekkel, könnyű kis dalocská­kat tanít meg velük, majd a hangjegyek olvasását és Írását szorgalmazza. A kislányok, kisfiúk különböző termé­szetűek, egyesek élénkek, mások meghú­­nyászkodék. Megtörtént — meséli a tanár­nő — hogy az egyik gyerek nem akart járni az órára, nem akart beülni a pád­ba sem, félt a tanító nénitől. De amikor elkezdtek énekelni, lassan felderült az ar­ca, mosoly szivárgott a könnyeibe, jóked­vűen ment haza. Szerinte minden tanuló­nak át kellene esnie a zenei előkészítőn. Hetente két órát vesz igénybe a legki­sebbek tanítása. Barátkoznak a kottával. Októberben az „f“ és a „g“ hangokkal és jegyeivel. Aztán novemberben és decem­berben a begyakorlás kemény munkája következik, januárban az ismétlésé. A téli hónapokban az „a“, a „h“ és a „c2“ hangjegyek kerülnek ,be a fejecskékbe és a füzetekbe. Félévkor kerül sor a gyere­kek vonós, később ujjgyakorlat szerinti elosztására. -Hatvanén zongorázni, tizen­hatan hegedülni, négyen csellózni tanul­nak. A nyolcvan tanuló előkészítését Mi- Slková Mária kolléganővel végzik. Fél évig tart a zenei ábécé legalapvetőbb nyolc hangjának a bevésése. Nehéz, csep­pet sem lrigylésreméltó ez a munka, a legkisebbek csak igen körülményesen tud­nak eligazodni a kottában. A tanároknak igen sok a bajuk, amíg odáig érnek, hogy a gyerekek segítség nélkül olvassák, da­lolják a hangjegyeket. De csak az első lépések megtétele nehéz, a továbbiakban fokozatosan könnyebb a tájékozódás, az elígazódás. A falon körben Bach, Beetho­ven, Mozart képei biztatnak igényre, a lehető legtöbbre, amit a zeneiskolában megtanulhat a fiatal. Talán azért is, mert még mindig elég mostohán kezelik iskoláinkban a zeneta­nítást, évről évre több a jelentkező a zeneiskolákba, mondja Hudecová Júlia igazgatónő. Idén százhetvenen jelentkez­tek hozzájuk az előkészítőibe, de csak nyolcvanat vettek fel, nyolcvan kis máso­dikos felelt meg a követelményeknek. Mind jő hallású, kitűnő ütemérzékü gye­rek. Ezeknél megvan a remény arra, hogy nem hullnak ki az előkészítő rostán, meg­egkezdődött a tanév a zeneisko-M Iákban is A vásártér szomszéd­ságában sárga, egyemeletes épü­letben folyik a tanítás. A ter­mekből zongora, hegedű, tangó­­harmonika és cselló hangját hallani. Olyan az épület, mint a zsongó méhkas. Akkordok, trillázások hangzanak fel piánóban, majd fortissimóban. állják helyüket az elméleti és gyakorlati továbbképzésben! Az igazgatónőnek kérése is van s ez a következő: nyissanak a IV. kerületben Strkovecen és Rácsén is zeneiskolát. Hu­szonnégyen vannak, nagyon sok a tanuló­juk. Az új negyedek zeneiskolái jelentő­sen megkönnyítenék a munkát. Az előkészítő osztályban a kis másodi­kosok fáradhatatlanul és Jókedvűen éne­kelnek, kottát olvasnak és írnak s ahogy elnézzük a buzgóságukat, nem mernénk találgatásokba bocsátkozni, hogy a pa­dokban ülő kislányok, kisfiúk közül kik kerülnek majd konzervatóriumba. Egy bi­zonyos, hogy aki ide betette a lábát és si­kerrel végigjárja a kilenc osztályt, az so­ha nem felejti el az öreg épületet, amely­nek falai közt fogékonnyá vált a lelke. Életre szóló barátságot köt a zenével, a lélek eme nagyszerű nemesítőjével, amely „egy csajpásra közvetlenül visz át abba a lelkiállapotba, amelyben az volt aki a zenét írta“. MÁCS JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom