A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-09-29 / 39. szám
Persze,, mint mindenben, Itt Is a kezdet a legizgalmasabb. A tervszerű, megalapozott előkészítés... Az egyik osztályban kis másodikosok barátkoznak türelmesen a hangjegyekkel. A-b-c-d-, rajtam kezdő, Irta Kodály híres Háry Jánosában s ez nagyon lilik most ide. Ezek a gyerekek az elmúlt tanítási évben az ábécével már megismerkedtek, olvasni is megtanultak. Szilvay Jolán tanárnő a hangjegyek bonyolult világába vezeti most őket. Énekel a kicsinyekkel, könnyű kis dalocskákat tanít meg velük, majd a hangjegyek olvasását és Írását szorgalmazza. A kislányok, kisfiúk különböző természetűek, egyesek élénkek, mások meghúnyászkodék. Megtörtént — meséli a tanárnő — hogy az egyik gyerek nem akart járni az órára, nem akart beülni a pádba sem, félt a tanító nénitől. De amikor elkezdtek énekelni, lassan felderült az arca, mosoly szivárgott a könnyeibe, jókedvűen ment haza. Szerinte minden tanulónak át kellene esnie a zenei előkészítőn. Hetente két órát vesz igénybe a legkisebbek tanítása. Barátkoznak a kottával. Októberben az „f“ és a „g“ hangokkal és jegyeivel. Aztán novemberben és decemberben a begyakorlás kemény munkája következik, januárban az ismétlésé. A téli hónapokban az „a“, a „h“ és a „c2“ hangjegyek kerülnek ,be a fejecskékbe és a füzetekbe. Félévkor kerül sor a gyerekek vonós, később ujjgyakorlat szerinti elosztására. -Hatvanén zongorázni, tizenhatan hegedülni, négyen csellózni tanulnak. A nyolcvan tanuló előkészítését Mi- Slková Mária kolléganővel végzik. Fél évig tart a zenei ábécé legalapvetőbb nyolc hangjának a bevésése. Nehéz, cseppet sem lrigylésreméltó ez a munka, a legkisebbek csak igen körülményesen tudnak eligazodni a kottában. A tanároknak igen sok a bajuk, amíg odáig érnek, hogy a gyerekek segítség nélkül olvassák, dalolják a hangjegyeket. De csak az első lépések megtétele nehéz, a továbbiakban fokozatosan könnyebb a tájékozódás, az elígazódás. A falon körben Bach, Beethoven, Mozart képei biztatnak igényre, a lehető legtöbbre, amit a zeneiskolában megtanulhat a fiatal. Talán azért is, mert még mindig elég mostohán kezelik iskoláinkban a zenetanítást, évről évre több a jelentkező a zeneiskolákba, mondja Hudecová Júlia igazgatónő. Idén százhetvenen jelentkeztek hozzájuk az előkészítőibe, de csak nyolcvanat vettek fel, nyolcvan kis másodikos felelt meg a követelményeknek. Mind jő hallású, kitűnő ütemérzékü gyerek. Ezeknél megvan a remény arra, hogy nem hullnak ki az előkészítő rostán, megegkezdődött a tanév a zeneisko-M Iákban is A vásártér szomszédságában sárga, egyemeletes épületben folyik a tanítás. A termekből zongora, hegedű, tangóharmonika és cselló hangját hallani. Olyan az épület, mint a zsongó méhkas. Akkordok, trillázások hangzanak fel piánóban, majd fortissimóban. állják helyüket az elméleti és gyakorlati továbbképzésben! Az igazgatónőnek kérése is van s ez a következő: nyissanak a IV. kerületben Strkovecen és Rácsén is zeneiskolát. Huszonnégyen vannak, nagyon sok a tanulójuk. Az új negyedek zeneiskolái jelentősen megkönnyítenék a munkát. Az előkészítő osztályban a kis másodikosok fáradhatatlanul és Jókedvűen énekelnek, kottát olvasnak és írnak s ahogy elnézzük a buzgóságukat, nem mernénk találgatásokba bocsátkozni, hogy a padokban ülő kislányok, kisfiúk közül kik kerülnek majd konzervatóriumba. Egy bizonyos, hogy aki ide betette a lábát és sikerrel végigjárja a kilenc osztályt, az soha nem felejti el az öreg épületet, amelynek falai közt fogékonnyá vált a lelke. Életre szóló barátságot köt a zenével, a lélek eme nagyszerű nemesítőjével, amely „egy csajpásra közvetlenül visz át abba a lelkiállapotba, amelyben az volt aki a zenét írta“. MÁCS JÓZSEF
