A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-14 / 28. szám
Július elején szerte az országban ünneplő fekete ruhába öltözött fiatalokat látsz egyetemi városaink utcáin. Kezükben virágcsokor, arcukon nagy-nagy fnfszabadultság érzése, Jönnek szembe veled az utcán, vagy a kávéházban találkovol velük,- boroznak, esetleg banketteznek. Velük vannak a szüleik is. Megilietödött arcú folusi és kisvárosi emberek, szövetkezeti tagok, üzem? munkások, értelmiségiek. Országszerte folynak at avatások. Üj orvosok, mérnökök, pedagógusok és jogászok születnek ezekben a napokban. Riportereink, Duba Gyula (szöveg) és Vlach Henrik (kép) meglátogatták ebből az alkalomból a nyitrai Pedagógiai Intézetet, hogy feltérképezzék az életbe induló fiatalok gondját-baját. A nyitrat Pedagógiai Intézetet ez évben hagyják el első végzett hallgatói. Amikor ez a riport szétviszi a hírt, az országban utána lesznek már az államvizsgáknak, sőt a tanítóvá avatásnak is. Végzett pedagógusok, akik helyet keresnek az életben. Helyet találni a társadalomban nem könynyű dolog, az embert előre nem látott, sokszor kellemetlen meglepetések érhetik. Vágyai, tervei vannak, és akkor mindjárt a kezdet kezdetén rádöbben, hogy a lehetőségek nem kedveznek elképzeléseinek. Így -mindjárt az első lépéseknél kitűnik, hogy ki az erős, ki képes a sorsát irányítani, és ki a bátortalan, gyenge, akit kénye-kedve szerint dobál ide-oda a sors. Azaz ... ebben az esetben mégsem így van egészen, aki egészen máshová megy tanítani, mint ahová eredetileg szeretett volna, az nem a leggyengébb, sőt éppen a nagyon erősek ^tözül való. Számára keményebb lesz a munka és Igényesebb a harc, amíg az életben megtalálja helyét. Sok síken az életben, fiatal tanítók! A bizottság előtt Utolsó próbatétel Évente kétszer kellett viszgáznluk, igy négy éven keresztül hozzászoktak a vizsgákhoz. Ez a mostani mégis nagyon nehéznek tűnik, talán mind közül a legnehezebb és legszigorúbb — az államvizsga. Már a külsőségei is izgalmasak. Vörös bársonnyal leterltett, hosszú asztal, rajta cserépben virágok és ásványvizes üvegek, mögötte hattagú bizottság. A hallgatók feketébe öltözve várakoznak a folyosón, várják, hogy sorra kerüljenek. A bizottság dr. Csanda Sándor tanár elnökletével magyar ős szlovák nyelvből vizsgáztatja a végzett hallgatókat. A vizsgázó szemben ül a bizottsággal. Külőn-külőn sokszor ült már így szemben .ezekkel a tanárokkal, de ez most valami új élmény, halvány előjele annak, ami ott kint, az életben lesz, ahol lámpaláz nélkül, a nagy nyilvánosság előtt kell majd megmutatniuk, hogy mit tudnak... A vizsgázó előad, önállóan és szabatosan kifejti a tételt, amelyet kapott. Nem megy mindenkinek könynyen és folyékonyan. Van, akit kérdezni kell, hogy ne veszítse el gondolatai fonalát, a másikat apró kiegészítésekkel és megjegyzésekkel Irányítják, hogy át tudja hidalni az ismereteit barázdáló szakadékokat. A legtöbben azonban szabatosan, sőt kissé szinte bőbeszédüen, felelnek. Amikor mindnyájan lefeleltek, értékelésre ül össze a bizottság. Sorra hangzanak a nevek. Az utolsó jegyek megítélésénél sokféle szempont jön figyelembe. Tárgyi tudás, szorgalom, a négy éven át tanúsított magatartás... Irodalom kettes, nyelvtan... hát, Inkább hármas felé ... és a módszertan? ... kettes... legyen hát kettes!... és beírják: szlovák nyelv, kettes... T. körül vita alakul. Gyengén felelt, bizonytalanul beszélt és sokat kellett neki segíteni. Ilyenkor kell egy pártfogó, persze csak akkor, ha nem áll az Illető egészen elégtelenre. Az a lány kiválóan tanít, mondja dr. Csanda, és a vizsgáit is mindig első határidőre csinálta meg. Talán legyen mégis elégséges!... Sikeres nap ez a mai, mindenki teljesítette a vizsgafeltételeket. Eredménykihirdetés. A hallgatók felsorakoznak a bizottsággal szemben. Ünnepélyes, megható pillanat, az ember most már biztosan tudja, hogy a diákélet visszavonhatatlanul elmúlt. T. könynyezlk, érzi, hogy kissé gyenge volt, de mégis sikerült, jöhet a nyár, a pihenés. Kézfogások, szerencsekivénatok, és... készen vagytok, fiatal tanítók, előttetek a Fekete Zoltán felel
