A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-09-29 / 39. szám
Szászországban volt mindig a német textilipar súlypontja. Karl- Marx—Stadt (Chemnitz) gyapotipara világhírű. — Két fiatal érettségizett lány, Ingrid Kallmeyer és Karla Glässner a Lelnefelder Werkben a szövőmesterséget tanulja. Ha rövidesen jellemezni akarnánk, ml a közös vonás csaknem minden német városban, azt kell mondanunk, hogy a kitérjedt építkezések és a toronydarnk. Ugyanaz a sziluett fogadja az embert Lipcsében vagy Magdeburgban, Rostockban vagy Berlinben, vagy bárhol másutt az NDK-ban. Elképzelhetetlenül súlyosak voltak a háború okozta sebek és még nem sikerült mindent begyógyítani. Például Drezdában. Mint mondják — itt volt a legtöbb tonna rom egy főre számítva egész Németországban. Megdeburgban teljesen újra kell építeni a belvárost. Büszkén mutatják az új szállodát. Először is — a vendégek iránti figyelmességből — a pilzenl sürpincébe hívnak meg. Az International Szálló nyolc emeletes, egész sereg étterem és vendéglő van benne. És Berlinben? A közismert Alexanderplatz környékén sokemeletes panelházak sora, köröskörül még mindenütt az építők után maradt rendetlenség. Egymás után tatarozzák a palotákat, középületeket, lakóházakat. ■ A kelet-berlini ntcasarkokon hatalmas plakátok vonják magukra a figyelmünket. „Az orosz csoda“ — olvassuk rajtuk. A Thorndike házaspár kétrészes nagy dokumentumfilmje, mint mondnal szokás, befutott. Az első három héten milliók nézték meg. A csoda sző a nyár folyamán többször felbukkant az egyszerű emberek szótárában. Kelet- Berlin Hruscsov elvtárs látogatásának lázában égett, aki a német csodáról, a szabad Németországról beszélt. Német barátaink tnlajdonképpen a semmiből teremtettek új nyersanyagforrásokat, rengeteg új üzemet építettek és sokat állítottak helyre. Az NDK ma a legfejlettebb ipari államok egyike a világon. Az ipari termelés térfogatát tekintve az első tiz között foglal helyet. L. HRUDKA Pillanatképek az NDK-b Tanácstalanul állok a hatalmas drezdai pályaudvar csarnokában. Egyszercsak odalép hozzám egy alacsony, feketehajú fiatalember és tősgyökeres zsizskovi tájszólásban azt kérdezi: „Nincs szüksége segítségre?“ A cseh nyelv nem tartozik a ritkaságok közé Drezdában. Az első nagyváros a határ innenső oldalán, s rengeteg csehszlovák turista keresi fel — nem utolsó sorban híres képtára miatt. A szász királyok egykori fővárosa azonban egyetemi város is, vagy száz különféle tanintézet működik Itt. A főiskolások számát 17 000-re becsülik. Barátunk, akt a pályaudvaron megszólított, szintén főiskolás, mégpedig Algériából. Hogy honnan a zamatos cseh kiejtése? Egyszerű a dolog. Korábban Prágában tanult és Zlikovban lakott. Egész jól tudta, melyik prágai villamossal hová lehet eljutni és felsorolt egy csomó vendéglőt, ahol jó sört mérnek. Aztán meghívott a diákszállóba. Három hatalmas toronyház előtt álltunk meg. Ezek főiskolás internátusok? Hazai és külföldi diákok laknak itt, házastársak is, ma még tanulnak. A szobák egyszerűen, de praktikusan vannak berendezve; bérük aránylag alacsony. Semmi provizórium, rendes, szolid építkezés. A mi építészeink is elgondolkozhatnának efölött. Még egyszer körülnézünk nyolc emelet magasságból. Mindenütt főiskolák és intézetek. Lipcse a kelet-nyugati kereskedelmi kapcsolatok terén különös jelentőségre emelkedett. Lipcse vásárváros. Minden és mindenki erre emlékeztet. Az idei vásár is, ahogy mondani szokás, kitett magáért. 50 ország S500 kiállítója sorakozott fel. Felépült egy új, ötemeletes kiállítási palota. Az Idén a nyugatnémet vállalatok is jobb belátásról tettek tanúbizonyságot. A tavalyihoz képest kétszer akkora kiállítási területet vettek igénybe. A vásár után a lipcseiek talán mindjárt az állatkertjükre a legbüszkébbek. A ketrecek és kifutúk körül gyerekek és felnőttek tömege egyforma kíváncsisággal szorong. Ott hallottunk egy érdekes történetet, az oroszlánok gondozójától. Afrikában történt, a sivatagban. Próbaképpen szabadon bocsátottak egy, a lipcsei zoóban nevelkedett fiatal oroszlánkölyköt. Kiváncsiak voltak, hogy fog viselkedni. Büszkén sétálgatott, amfg csak egy hatalmas öreg oroszlánnal nem találkozott. Ekkor azonban reszketni kezdett, félt, hogy az a szörnyű vadállat felfalja. „Ne félj öcskös — szólalt meg az öreg oroszlán — én is Lipcséből jöttem.“ A lipcsei oroszlántenyésztők valóban híresek az egész világon. Eddig több mint kétezer oroszlánkölyköt neveltek fel. Sok került közülük külföldre, s nem egy olyan országba, amely tulajdonképpen az oroszlán hazájp. A sassnitzl halászkombinát kikötője. Több ezer tornász részvételével nemrég rendezték meg a 100 000 néző befogadó lipcsei stadionban a IV. Német Torna- és Sportfesztivált (légifelvétel). Zentralblld felv. Lipcsében még meglátszanak a háború nyomai. A városcentrum régi szépségében épül újjá. 5
