A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-09-22 / 38. szám
Cigánykutatók A cigányság európai felbukkanása után félezredévig még az is rejtély maradt: kik is voltaképpen és honnan jöttek? Barnabörűek voltak, egzotikus, tarka ruhákban jártak és olyan nyelvet beszéltek, melyet senki sem értett. Hirtelen bukkantak fel, szinte egyik napról a másikra; ■ők maguk sem tudták megmondani: mióta vándorolnak, mivégett és miért éppen abban a korban, amikor már elcsendesedtek a népvándorlás liullámai. Felbukkanásuk után a cigányok igen rövid idó alatt egész Európát bejárták s eljutöttak Angliáig. Tudományos kutatás indult a cigányok származásának felderítésére. Kik ők? Honnan jöttek? Merre jöttek? Milyen faji, társadalmi jellegzetességeik vannak? Milyen a műveltségük? Milyenek a szokásaik, táncaik, meséik? Milyen nyelvet beszélnek? Nyelvészek, történet- és néprajzkutatók, antropológusok és zenészek egys mással vetélkedve próbáltak ezekre a kér-, désekre megfelelni. Ezeket hívjuk cigánykutatóknak. Több mint hatezer publikáció bizonyítja: a cigányság az a népcsoport, mellyel — világviszonylatban — eddig a legtöbbet foglalkoztak, jelenleg mintegy héts millióra tehető lélekszámúk az egész világon és tudomásunk szerint csak japánban nem élnek, máshol mindenütt megtalálhatók. A cigánykutatók érdeklődése elsősorban arra irányult: kik is a cigányok és voltaképpen honnan jöttek? A XVI11. század vége felé az érdeklődők gyanúja egyre ins kább Elő-lndia felé terelődött, mint a cigányság esetleges kirajzási pontjára. A magyar Vályi Istváné az érdem, aki elsőként vetette fel a cigányok indiai (malabár partvidék) származásának valószínűségét. Feltevését H. M. G. Grellmann, aki Göttingenben 1787-ben jelentette meg az első összefogó munkát a cigányokról, szintén magáévá tette. Végső fokon azonban csak A. F. Pott hatalmas, kétkötetes összehasonlító nyelvtana adta meg a tudományosan megalapozott bizonyítást a cigányság indiai származását illetően, melyhez ma már nem fér kétség. Pott munkájának megjelenése idejében igen erőteljes cigánykutatás indult meg, mely még napjainkban Is lankadatlanul tart. A kutatók egymással vetélkedve kísérelnek fényt vetni a cigányság életének legapróbb mozzanataira is. A kutatás nehézségét igazolja, hogy az évszázados, tűs relmetlen, erős iramú munka — többek között — még azt sem tudta kideríteni, hogy az Indiában jelenleg élő számtalan nép melyikéből szakadt ki az előttünk cigány néven ismeretes népcsoport. Rengeteg nyelvészeti, történelmi rejtély nehezíti a kutatók munkáját. Á sok rejtély csak ösztönzi az úttörő kutatókat, akik közül a nevesebbek: az angol G. Borrow, a francia P. Bataillard, a német R. Liebich és a bécsi J. H. Schwicker. 1888-ban, nagy jelentőségű kezdeményezés született. Angliában megalakult a „Cigány Tudós Társaság“ (Gypsy Lore Society). Ez folyóiratot bocsátott ki, összefoglalni és redszerezni igyekezett a kutatómunkát, A Társaság jelenleg is akti-és problémáik van működik. Székhelye Edinburghban van. Folyóirata évente kétszer jelenik meg. Szerkesztője D. E. Yates. Kimagasló munkát a kutatás terén az első időkben a nyelvészek végeztek. Többségükben . ugyan érintették a történetkutatás területét is. Nevesebbek közülük a szlovák R. Sowa (1887), a szerb Miklosics (1882), a török R. Raspati (1876) munkái és a magyar József főherceg 1888-ban kiadott Cigány Nyelvtana. A néprajzkutatásnál az akkori romantikus irányzat gátolta a megbízható adatszolgáltatást. A kutatók sajnos, abban az időben „soha nem hallott és egzotikus“ érdekességek lejegyzésére törekedtek és a fantasztikus varázslások,' babonák és szokások mindenképpeni keresése mellett el-: sikkadt a valóban értékes, de „szürkébbnek tűnő“ mindennapi élet. Sajnos, a világszerte ismert Wlislocki Henrik is hajlamos volt a túlzásokra. De munkássága egészét tekintve, úttörő jellegét kiemelve méltán tekinthetjük az eddig élt legnagyob cigánykutatónak. Egyik legnagyobb tanulmánya: Vom wandernden Zigeunervolke, melyet 1890-ben, Hamburgban adott ki. Méltán említhetjük mellette a magyar Hermann Antal neves néprajzkutatónkat, aki feldolgozta a Magyarországon 1893 január 31-én végrehajtott cigányösszeírás eredményeit. Nevesebb néprajzkutatók voltak még: Francis Hindes Groome, H. T. Crofton, Ch. G. Leland. T. R. Gjorgjevic és A. Colocci. Zömükben angolok. Nem véletlen, hiszen a „Cigány Tudós Társaság“ Angliában alakult meg. Külön ki kell emelnünk a legendás hírű M. J. Kounavine orosz orvost, aki évtizedeket töltött kelet-európai cigányok között. A háború után a hitlen cigányüldözések ellenhatásaként mind több és több kutató foglalkozott ciganológiai kérdésekkel. Szinte cigánykutatói reneszánszról beszélhetünk, mely figyelembe vehető mértékben a részvéten és a faji megkülönböztetés elítélésén alapult. Az 1930—■ 40-es években a franciák és a svédek is mind erőteljesebben kapcsolódtak be a kutató munkába. Svédországban külön cigánybizottság alakult. 1936-ban jelent meg a német Martin Block könyve Lipcsében. A Romániában élő vándor-cigányok életét vizsgálta. A mű ma is legjobb néprajzi összefoglaló munkának tekinthető. Nagy jelentőségű volt az az esemény is, amikor 1949-ben Franciaországban megalakult a Cigány Tanulmányok Társasága — hivatalos neve: L’association des Etudes Tsiganes, mely azóta is negyedévenként folyóirattal jelentkezik. A folyóirat neve: Etudes Tsiganes. Kiemelkedő tevékenységet fejtett ki, illetve fejt ki még ma is a cigánykutatás terén az angol Gypsy Lore Society folyóirata, a Journal, melynek hasábjain a jugoszláv A. Petrovic, T. P. Vukanovic néprajzkutatók és R. Uhlík nyelvész, valamint az angol B. Gilliat-Smith, R. L. Turner nyelvészek és T. W. Thompson néprajzkutató is egy-egy oszlopa a kutató munkának. A második világháború után, de különösen 1950 és 1960 között érdekes jelenség vetette előre fényét a cigánykutatás terén. Ez abban mutatkozott meg, hogy új színt vittek a kutató munkába a szoéias lista cigány-nyelvészek és néprajzkutatók, Előttük a cigánykutatás nagyobbrészt él-, vonatkoztatott volt az élettől. Nem célozta a cigányság felemelkedését és egyenjogúsítását a környező lakossággal, in-: kább csak megállapította, gyűjtötte és ’rendszerezte a cigányságra vonatkozó adatokat. A szocialista országok kutatói ismerték fel először és elsősorban ennek a módnak a tarthatatlanságát. Ezek a szocialista kutatók nagyon helyesen és célszerűen felhasználták .az Angliában és Franciaországban alapított tudományos társaságok folyóiratait, közben pedig hazai publikációkat is létesítettek. Okvetlenül említést kell tennünk névszerint is róluk. Neveik a következők: a Szovjet N. A. Pankov, L. Cserenkov, a cseh J. Lipa, a lengyel J. Ficowski, a bolgár K. Kosztov, a cigány számazású Vania de Gila. A magyarok egész hosszú névsorral szerepelnek a felsorolásban. A cigánydalok és a cigányok táncainak lejegyzésében, vizsgálatában Csenki Sándor, Csenki Imre, Máácz László, Martin György foglalkoztak sikeres kutató munkával. De komoly munkát fejtettek ki Erdős Kamill és Vekerdi József is. Az egyik néprajzkutató, az utóbbi pedig nyelvész. A nyugati ciganológusok körében a kutató munka jellege, talán éppen a szocialista kutatók hatására érdekes módon két irányzatú. Az egyik irányzat hívei a realisták, akik módszereikben ugyan követik a szocialistákat és pontos, igazán tudományos jellegű gyűjtőmunkát fejtenek ki, de anélkül, hogy ezt közvetlen a cigányság érdekében tennék. Munkásságuk megbecsülendő. Megérdemlik, hogy nevesebbjeikét felsoroljuk. Ezek a következők: az osztrák J. Knobloch, a francia R. P. Chatard, F. Lang, A. Delage, a svéd A. Etzler, a finn A. Thesleff, a holland W. van Wijk, a német Hans Weitzel és az amerikai Jan Yoors, valamint az Amerikában élő magyar Spur Endre. — A másik nyugati irányzat az egyházakkal szövetkezett. Az északi államokban inkább az evangélikusok, míg Franciaországban a katolikusok vették kezükbe a kezdeményezést. A Német Szövetségi Köztársaságban egy ilyen lutheránus egyházi egyesülés ezt a hangzatos címet viseli: Evang.—luth. Pfarramt für den Dienst an Izrael und den Zigeunern. A svájciak is egyházi vonalon hozták létre társaságukat. Ennek neve: Gypsy Gospel Mission. Ezek a társaságok folyóiratokat, illetve dokumentumokat bocsátanak ki és fő törekvésük, hogy a világ minden részébe — ahol cigányok élnek — elküldjék misszionáriusaikat. Tehát nem kell bővebb magyarázat ennek az irányzatnak a tevékenységéről. A cigánykutatók alapelvei nálunk, szocialistáknál a gyűjtő és rendszerező tevékenységen kívül a következők: 1. A cl-, gányság letelepítése. 2. Harc a még meglévő faji előítéletek ellen. 3. A cigányság, főleg a gyermekek és fiatalok iskoláztatás sa. 4. A cigányság munkábaállttása. Ezek az elepelvek ékesen bizonyítják, hogy a mi kutatóink helyes úton járnak, mert gyűjtőpapírosaik halmazából fel-, emelték a fejüket és a való élet felé nézs nek, miközben kézenfogják a félezer éven át üldözött cigánvtömegeket és az embes riség igaz célja felé, a kommunizmushoz vezetik őket. HAJDO ANDRÁS 14
