A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-09-22 / 38. szám
Férj gondolkodva. A dívány alá? Asszony kínban. Talán úgy érti... Fazekas fölénnyel. Éppen ezt a Jelenetet meséltem feleséged őnagyságának, mikor jöttél. Megmutattam ingujjban neki, hogy hogy másztam be a dívány alá, mint egy kenguru. Férf fejére csap. Ahál Értem! Éppen ezt mutattad! Fazekas Éppen ezt. Tudniillik az úgy volt... hogy mikor a férj betoppant... én éppen másztam befelé a dívány alá a kabátért — de nem fértem be, érted kérlek? Nem fértem be a dívány alá és a lábam kint maradt — és képzelheted, ahogy harangozok a lábammal, a dívány alatt, hogy hogy’ nézhettem ki, éppen ezt mutattam őnagyságának, mikor bejöttél, azon röhögtem. Férj nevet. Nagyon jó! Mutasd csak kérlek, hogy volt az? Fazekas négykézlábra ereszkedik, utánozza önmagát. így kapálóztam, kérlek — Férj harsogva csapkodja a térdeit, úgy nevet. Óriási! Mint egy csikó! Óriási! Fazekas feláll, törölgeti a térdét. Na igen, szóval nem férek be a dívány alá, és abban a percben betoppan a férj. Férj. Pöff neki. Szép kis helyzet. Fazekas. Képzelheted. Férj. Képzelem! Az asszonyhoz. Képzeld. Fazekas. Persze meglát. Kénytelen vagyok felállni, ott állok ingujjban — és most barátom — na most, hogy magyarázzam ki magamat? Férj. Most légy okos, Domokos! Fazekas. Én is azt mondtam magamnak. Most valamit gyorsan kell kitalálni, mondok magamnak, amivel megmentem a helyzetet, mert ugye képzelheted — férj betoppan, és ott bujkálok a dívány alatt — ingujjban. Férj. Rémes! Összeborzong. Brr! Rossz gondolni is rá! Az asszonyhoz. Rémes helyi zet, mi? Asszony borzongva. Brr... Roppant kellemetlen!... Fazekas. Érted, hogy most kétségbe esésemben valami egész marha ötletre kell elszánnom magamat. Fejest a helyzetbe — vagy sikerül, vagy nem! A férj, afféle buta fráter — amilyen csak egy férj lehet... Férj. Te, nem a Krem ... Fazekas. Pszt! Találgatni tilos. .Szóval a férj kimeresztett szemekkel néz rám, mint borjú az újkapura. Én meg lihegek a felindulástól, nem tudok szóhoz jutni — képzelheted ... Férj izgatottan, sürgetve. Na mondd már — roppant izgalmas helyzet... Fazekas... hát azt csináltam, hogy átjászottam a lihegést nevetésbe — érted?... és a szemébe röhögtem neki. A marhának. A szemébe röhögtem. Férj ujjongva. Óriási! Na és? Persze, nem értette, mit röhögsz. Fazekas. Nem. A marha. Nem értette meg. Férj. Csak egy férj lehet ilyen marha. Fazekas. Úgy van. Férj. Na és, hogy vágtad ki magad? Fazekas. Hogy? Nagyon egyszerűen. Az a szerencsém, hogy nem jutott semmi az eszembe, tudod. Ha valami az eszembe jutott volna, valami jó kifogás, vagy történet — az esetleg gyanús lett volna. Erre kérlek, tudod, mit csináltam ijedtemben? Férj izgatottan. Na? Na? Fazekas ráver a vállára. Ijedtemben kiböktem az igazat. Férj megrökönyödve. Megmondtad, hogy izé... hogy csókolőztatok a díványon. Mikor ő belépett? Fazekas. Igen. Csakhogy úgy mondtam el, mintha ez az egész dolog nem akkor történt volna és nem ottan — hanem mintha két nappal előbb történt volna — máshol — másvalakinek a feleségével. És azt mondtam, hogy azon röhögnek, hogy éppen azt mutattam az asszonykának, hogy hogyan másztam én a dívány alá kérlek, annak idején — érted, — kérlek? Szóval: igazat hazudtam. Férj összecsapja a kezét. Hihetetlen vakmerőség! és az a marha elhitte? Fazekas. Elhitte és jót röhögött rajta. Férj. És a helyzet meg volt mentve? Fazekas. Nahát! Hihetetlen, ilyen marha csak egy férj tud lenni — hogy nem vette észre! Férj. Csak egy férj. És hogy nem volt neki gyanús, tudod kérlek. Fazekas. Csodálatos! Férj. Ugye dühbe jön. Hihetetlen, milyen marha egy ilyen férj! Fazekas. Szólsz hozzá, milyen! Férj. Hihetetlen! Mert erre például, hogy milyen marha, persze biztosan nem kérdezte, hogy hát hogyan vágtad ki magad? Fazekas bután. Mikor? Férj. Hát mikor a férj betoppant. Fazekas. Melyik? Férj. Hát amelyikről azt hazudtad, hogy azzal történt, ami vele történt. Fazekas. Melyikkel? Férj. Azzal a tegnapelőttivel... Fazekas. Já!... Férj. És mit feleltél volna, ha kérdezte volna, hogy hogy vágtad ki magad? Fazekas ránéz. Ugyanazt. Hogy azt mondtam a férjnek, hogy éppen meséltem a feleségének a kalandot. Férj. És úgy tovább! Fazekas. És így tovább. Férj. Öriási! Nagyszerű! Tudod, milyen kitűnő történet ez? Az asszonyhoz. Mit szólsz hozzá? Asszony. Igazán rendkívül érdekes. Férj. Hát ezt azért igazán nem hittem volna, hogy egy férj ilyen buta lehet. Asszony. Pedig sokat hall az ember effélét. Fazekas. Ojjé! Férj. Persze, hogy hall, meg olvas. De ilyen jót, mint ez a vicc — ami a Ferivel esett meg — hisz ez egy kész novella, vagy kabaré-jelenet. így, ahogy elmondtad, kabaré-tréfát lehetne csinálni belőle. Hiszen kabaré-szerző vagy. Fazekas. Azt hiszed? Férj. Azt hát. A marha férj, vagy igazat hazudik a házibarát címen. Fazekas. Ne Izgass, mert még megírom. Férj. Csak valami jő poén kellene hozzá — mert így nincs poénja. Fazekas most már, mint szerző mérlegeli a témát. Azt éppen tudnék találni — Férj lelkesen. Ugye?... Te! Én i« mondanék egy jó poént! Fazekas megvetéssel. Te?! Férj. Miért ne?... Például... például... nem tudom már — abból lehetne kiindulni, hogy miért nem tudtál bemászni a dívány alá — mi. Jő, mi? Fazekas megvetéssel. Ugyan, kérlek — hogy miért nem? Ennek kevés köze van a dologhoz. Férj belemelegszik. Dehogyis — például, mondjuk kiderülne, hogy azért nem fértél be — mert a dívány alatt már volt valaki: azt így lehetne megírni. Fazekas nagyrameredt szemmel. Már volt valaki? Hát ez meg miféle marhaság? Férj naivan. Na igen — mondjuk például a férjnek egy barátja, akit előzőleg elbújtatott. Fazekas mosolyogva, leereszkedő megvetéssel megeveregeti a vállát. Hagyd abba öregem. Furcsán képzeled te ezt a műfajt. Valami valószínűségnek is kell lenni — képtelenséget nem lehet beadni a közönségnek, olyasmit, ami teljesen lehetetlen. Férj. Teljesen lehetetlen? Fogadjunk, hogy nem is olyan lehetetlen. Már hallottam effélét. Fazekas. Ugyan ne beszélj. Férj felháborodva. De bizony beszélek, egy barátommal történt. Fazekas. Mi? Férj. Hogy elbújtatott valakit a dívány alá, kilesetni a feleségét. Fazekas. És aztán. Férj. És aztán — a kellő percben előmászott a barát, és mint tanú szerepelt a férj mellett, a válásnál. Fazekas. Ugyan ne hazudj ilyeneket. Ilyet úgyse hisz el senki. Férj. Fogadjunk, hogy van, aki elhiszi. Fazekas. Ki? Férj. Ki? Hát te. Fazekas bámulva. Én? Férj. Te hát. Hangosan anélkül, hogy megfordulna. Jöjjön csak, Kovács! Kovács kimászik a dívány alól, levert a port, nyugodtan előre jön, meghajtja magát. Kezét csókolom. Asszony sikolt, felugrik. Fazekasnak leesik az álla. Férj nyugodtan. Van szerencsém bemutatni: Kovács Gábor barátom, magánnyomozó! Nála van kész blanketta. Leszel szíves aláírni. Fazekas dadogva. Mi... miféle blanketta ... Férj. Jegyzőköny, amelyben egy vasat nem adok vissza a hozományból. Leteszi az asztalra. Kovácshoz. Mehetünk. A jegyzőkönyvet a tényállással átadhatjuk az v ügyvédnek holnap. Visszafordul Fazekas felé. Szervusz, Ferikém. És tekintettel arra, hogy amennyiben elveszed a feleségem, kiadásaid némiképpen megnövekednek, ajánlom, hogy a szóban forgó kabaréjelenetet ilyen címen írd meg: A marha házibarát — vagy Hazugsággal igazolt férj. Szervusz. Mindketten el. Fazekas székbe roskad. De ki meri ezt előadni, ha megírom? Függögy 13
