A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-09-08 / 36. szám
A párszáz lakosú Cella falucskának csak egyetlen kútja van. ^“vente mintegy kátnáuiáf ember vándorol ki Dél-Olasz országból. Van, ahol csak a férfiak távoznak a otthon hagyják apró földeiken családjukat, mások családjukkal agyúit hagyják el ott hantikat. Az utóbbi ti* óv folyamán 450 000 ember vándorolt ki Kaláhriából. Dél-Itállát Szicília ás Szardínia szigetekkel együtt „Mezzogiorno“ néven szokás emlegetni, ami magyarul „delet“, „déli napfényt“ jelent. A azó magában kedves csengésű, as éltetó naipfónyt juttatja az ember eszébe. Milyenek azonban a viszonyok az „olasz csizma“ déli részén, amelyek tízezreket kényszerítenek otthonuk, azüléfüldjük elhagyására. A kérdésre egy ottani orvoa, dr. Argiroffl segített megtalálni « választ. Doktor Emlllo Argiroffl Taurlanovában, egy húszezer lakosú 'kisvárosban él, mely Regio Calabria tartományban fekszik. Igen-igen szegény városka ez, szerény konyhákkal, szegény lakókkal. A legtöbb asszony az ellvabogyé szBretelésénét dolgozik. A falvak és városok körül hoszazú kilométerekre mindenütt olajfallgetek húzódnak. Egy este újdonsült barátom, miközben a jé olasz bort kortyolgattuk, vékony kis füzetet nyomott a markomba. A brosúra az ollvaszüretelö nők helyzetéről szélt, s a doktor maga volt a szerzője. Megkértem, bogy mondja el röviden könyvének tartalmát. Sok olajszüretelé né barátom páciense. Nemcsak mint orvos, de mint érző ember Is Igyekezett megismerni éket. „Hihetetlen állapotokkal találkoztam. Száz asszonyt kezeltem és megtudtam tőlük, hogy például évente csak kétszer kerül náluk hús az asztalira, 82 százalékuk még sohasem evett tojást, 38 százalékuk évente egyszer sem eszik halat, 60 százalékuk nem fogyaszt tejet, 82 százalékuk még sohasem Aki először látja a gyönyörű Nápolyl-öbölt, még nem tudja, milyen nyomorral találkozhat lejjebb, délre. ivott kávét és 92 százalékuk nem tudja, milyen a lekvárnak az Ize. Egészen természetes, hogy az ilyen táplálkozásnak a nehéz testi munka mellett gyakori és sokszor súlyos megbetegesés a következménye. Legtöbbjük súlyos idegbajban szenved, gyakori az amnézia és a gyomorba). A legveszedelmesebb betegségek egyike az ankylostomanlasis, egyfajta vérbaj, amit paraziták okoznak, amelyek bejutnak a dnodénumba (nyombél) a mocsárban mezítláb dolgozó asszonyok lábán. Asszonyok Jönnek hozzám, akik fél liter vért Is veszítenek naponta. A helyzet az, hogy a mnnkósnök felének nincs cipője. A sors irőnlája, ha az ember meggondolja, hogy az olasz dtvatcipő a legkeresettebb az európai nagyvárosokban.“ A gyerekek egészségi állapota is kétségbeejtő. Argiroffl doktor folytatja: „Köztudomású, hogy Kalábria vezet egész Olaszországban az analfabetizmus terén. A lakosság 32 százaléka, az ollvaszüretelö nők 90 százaléka nem tnd Irnl-olvasnl.“ Jellegzetes dél-olaszországi falucska Ott-tartózkodásom alatt olykor elkísértem a doktort beteglétogató kőrútján. Egyszer egy olajfallgetek közt fekvő, apró falucskába érkeztünk. Letértünk a műútról és kerékpárjainkon, tengelyig merülve a sárba, jutottunk el Cellába. Mintegy harminc család él itt, nyom»Mit takar Itália kék ege ? Ezek a gyermekek csak fényképről ismerik az édesapjukat, aki az Egyesült Államokban dolgozik. rúságos viskókban . . . Alig szálltunk le a gépről, egy csoport gyerek vett körfii minket. A falucska teljesen el van vágva a világtól; civilizációnak semmi nyoma, nem ismerik a rádiót, televíziót, villanyt, vízvezetéket, csatornázást. Bemegyünk az egyik „házba“, amely mindössze egyetlen sötét helyiségből áii, benne két ágy, egy asztal, néhány szák és egy szekrény. A falakon a hozzátartozók megsárgult fényképei. Egy öregasszony áll a nyitott tűzhely előtt és valamit főz. A füst a menyeseibe vágott kürtőn távozik. Grade Cardaclotto özvegy, most hát gyermekéről beszél. Négyen Franciaországban dolgoznak, kettő kivándorolt Ausztráliába. Legkisebb fia börtönben fii. Egy környékbeli férfinak volt valami elintézetlen ügye a fiú bátyjával a meg akarta gyilkolni, de a legfiatalabb Cardacclotto gyorsabb volt. . . Igán, Kalábria szomorú rekordot tart sok mindenben: a szegénység, az elmaradottság, az analfabetizmus, a gyermekhalandóság terén. Most egy újabbról szereztem tudomást, a vendet tárói, a vérbosszúról. Sokan költöznek a Mezzogiornébél az iparosított Észak-Olaszországba, még többen távoznak kölf:ldre. Kétharmadok tengerentúlra, egyharmaduk a különböző európai országokba. 200 000 ember hagyta el 1945 és 1958 között Dél-Olasz országot. Csak az utóbbi években csökken a kivándorlás mértéke, mert az iparosodott Észak-Olaszország nagyobb mennyiségű munkanélkülit képei foglalkoztatni a Mezzogtornébél. A délolaszok segítenek megteremteni a „gazdasági csodát“ Eszak- Olaszországban, az NSZK-ban, Franciaországban, Svájcban, Belgiumban, miközben a Meszogiomo nyomara nem csökken. Meddig még? H. BERGER, Röma K. Seliger felvételei 19
