A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1963-08-11 / 32. szám
Mosolya után ítélve a csimpánz már egészen jéi érzi magát I//]y uga lom, doktor úri Sango haldoklóit. Daganat volt a hasában. Mindannyian tudtuk: Sangot vérmérgezés fenyegeti, azonnal meg kell operálni. Nem tudtuk azonban, hogy hogyan. Szokatlan és veszélyes eset volt. Moszkva legjobb orvosai közül sem találkozott még senki hasonlé esettel. Az orvosok tanácskoztak, de egy sem szánta rá magát a műtétre. Érthető. Az operáció nemcsak roppant bonyolult, de a sebész számára veszélyes Is. Hallottak már olyan operációról, amelynél a sebész élete sokkal nagyobb veszélyben forog, mint a pácienséi’ önkéntest kerestünk ... — Én megpróbálom — mondta Medvegyev professzor —, számomra mint tudós számára nagyon érdekes eset. — örültségl Ki látott már olyat, hogy a sebész a páciens alatt dolgozzon?! És egyáltalán, ilyen páciens . , . Sango 4,8 tonnát nyomott (s még hozzá betegsége alatt fogyott egy tonnát), négy Mélyen lélegezni . , . úgy, a szive már rendben van méter magas volt, s a bőre 4 centiméter vastag. A hasából egy daganatot kellett kioperálni. De hogyan? Elaltatni nem lehet, ha Ilyen óriás egyszer lefekszik, daruval is nehéz megmozdítani. És hogyan operálni, amikor a fájdalomtól felbőszült Sango megölheti a sebészt? Medvegyev fehér sapkát és köpenyt öltött, az asszisztensei széles övét kötöttek a derekára, ámelyhez hosszú kötél csatlakozott. Vette a táskáját és a szerszámait. A fejét csóválta: — Ügy megyek az operációra, mint egy tűzoltó. És valóban, nem szakad el a kötél? Ki tudnak majd rántani? Csak nyugalom, doktor úri Néhány férfi megfogta a kötelet. A sebész óvatosan a ketrecbe lépett. Sango, az elefánt semmit sem sejtett. Háttal állt a sebésznek, almát, narancsot és cukrot habzsolt és egy hatalmas vödörből édes bort ivott. Ahogy Medvegyev közelebb lépett hozzá, abbahagyta az evést és dobbantott a lábával. A sebész hátralépett. Az elefánt tovább evett és iszogatott. De ahogy meghallotta a lépéseket, újra megfordult. Gondolkozni kezdtünk, hogyan csapjuk be őt. A sebész fehér sapkáját és köppenyét kékre cseréltük fel, amilyen a ZOO etetőinek van. Sango valóban megtévedt. Medvegyev óvatosan közeledett a pácienshez és megállapította, hogy a daganatot egyetlen szerszámával sem tudja kivágni. Újabb megbeszélés, s az eredmény; éles borotvával kell operálni. Medvegyev bemászott az elefánt hasa alá és a borotvával végre felnyitotta a daganatot. Sango a fájdalomtól megrogyant és panarzosan feltrombitált. Abban a pillanatban kirántották alóla a sebészt. Megvárták, amíg az elefánt megnyugszik, és a sebész tovább dolgozott. Az operáció sikerült. Sango most is él még a moszkvai állatkertben, egészséges. ■ Ilyenek hát a mi betegeink. Nehezek és veszélyesek. Mégis szeretjük őket. A moszkvai ZOO-ban orvosi szolgálatot rendeztünk be számukra; ambulanciával, kórházzal és a legmodernebb orvosi műszerekkel. Sőt, saját g/ógyszertárunk Is van. Talán el sem hiszik, de pácienseink „munkaképtelenségükről“ igazolványokat is kapnak. A szövegük: „Kuzlót, a sast törött szárnya miatt két hétre fel kell menteni a kiállítás alól, „Az orrszarvüt felmenteni a kiállítás .alól, fájnak a fogai“. I. Sosznovszki), a moszkvai ZOO igazgatója “1 Hitjelent— Európai Gazdasági Közösség A közhasználatban közös piac néven emlegetik. A közös piacra vonatkozó szerződést Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, Belgium, Hollandia, és Luxemburg 1957. március 25-én Irta alá. A közös piac a tagállamok közötti vámunió, vagyis az országaik vámterületének egyesítése a köztük levő vámhatárok eltörlésével. Ez fokozottan teljes gazdasági egységfé alakul át. A közös piac az Egyesült llamoktól pártfogolt nyugat-európai gazdasági integrációnak, tehát annak a törekvésnek egyik eleme, amely a nyugat-európai tőkés országokat egy egésszé akarja olvasztani. Létrehozásában erősen érvényesült az a politikai indíték, bogy a közös piac a NATO gazdasági alapjává váljon. Lényegében a tagországok —monopolcsopurtjainak azt a törekvését igyekszik megvalósítani, amely szerint a modernebb technikával és Így alacsonyabb termelési költséggel termelő tőkéscsoportok előtt állami segítséggel megnyitják a nagyobb versenylehetőségeket. A tőkés propaganda ezt azzal okolja meg, hogy csak az ilyen szélesebb körű lehetőségek kihasználásával valósítható meg, hogy a nyugat-európai országok sikeresen versenyre kelhessenek a két nagy világhatalommal, a Szovjetunióval és az Egyesült Államokkal. A közös piac tekintélyes gazdasági erőt képvisel, 16D millió lakost és csaknem 1 200 000 km2 területet ölel fel, országai fejlett iparral és közlekedési hálózattal rendelkeznek. Az Egyesült Államok támogatja ezt a kezdeményezést, mert segítségével a tőkés egységet szolgáló politikai koncepciójának megvalósítására. egységes gazdasági alapot remél kialakítani. A szerződés szerint a tagállamok 12—15 év alatt három szakaszban megszüntetik a behozatali és kiviteli vámokat az egymás közötti forgalomban és ugyanezen időszak alatt közös vámtarifát vezetnek be, s közös külkereskedelmi politikát folytatnak más államokkal. Ezzel a közös piac államai tekintet nélkül a politikai határaikra, teljes gazdasági egységet alkotnának. A közös piaccal szemben kívülről főképp három oldalról emeltek kifogást. A szocialista országok kifogásolták, hogy a közös piac elmélyíti Európa gazdasági kettéosztottságát. Az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) államai pedig ellenvetették, hogy a hat Iparilag fellett nyugat-európai ország és tengerentúli területeik gazdasági tömbjének megalakulása hátrányos megkülönböztetéssel sújtja a többi, főleg gazdaságilag elmaradt ország érdekeit. Végül a szabadkereskedelmi övezet tagállamai rámutattak, hogy a közös piac, egyrészt a szabadkereskedelmi övezethez tartozó államokkal kapcsolatban megsérti a kölcsönösségnek és a diszkrimináció kizárásának elvét, másrészt Nyu gat-Európa kettéhasadásával jár. A közelről érintett Nagy-Britannia kezdeményezésére tárgyalások indultak, egy a közös piac államai és a szabadkereskekel ml övezet tagjai közötti gazdasági közösség létrehozására. Az erre irányuló tárgyalások azonban főképp Franciaország ellenzése miatt nem vezettek eredményre. A közös piac hosszabb ideig tartó kialakítása során kétségtelenül még számos nehézség támadhat, mint a tőkés államok érdekösszeütközéseinek elmaradhatatlan következménye. Ám a közös piac elért bizonyos eredményeket is, főképp tagállamai termelésének növekedésében és hozzájárult ahhoz, hogy a nyugat-európai tőkés országok a második világháborút követő időszakban talpra állhatták, sőt némileg fejlődtek is, főképp gazdasági téren. Dr. BALOGH-DÉNES ÁRPÁD A
