A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-10 / 6. szám
/ *0 jo 0) N N SÖ S o c fii ia sfl> y\ Fereuczy Anna Mikor ISSJ-ben Ilién hat éves feltol felkerültem a komáromi gimnáziumba, tűi voltam Mikszáthon, nagyjából lúkaln la (akkoriban olvastam a „Sárga ráa már Móricz Rózsa Sándorjával ba rátkoztam, de még Igazi színházat nem láttam. Életem első hivatásos színészei a Tűzkeresztség szereplói voltak. Máig sem tudom azonban, hogy mért a Csikós lett mégis az eisó színházt élményem. Talán azért, mert a mélyen átélt, átlelkesdett olvasmányaim romantikáiét láttam megelevenedni a szfnpadonl Kourád József délceg csikós legénye maga volt a megtestesült erű, büszke öntudat és Igazságtevés, Király Dezső Márton gazdája az apai szeretet, Jóindulat és bölcsesség, s Ferenczy Anna Rózsija a tisztaság és hűség. S azt hiszem ott gyanúsítottam meg előszűr — igazságtalanul — Turner Zsigmondot a Karvasi Bence szerepében, hogy ű a valóságban sem lehet más, mint az a ravasz, rosszindulatú ember, akit a színpadon alakit, mert Így | á ts z a n 1 egyszerűen lehetetlen. Kiváncsi voltam: olyan nagy élményük volt-e a Csikós maguknak a színészeknek is, mint nekem. S boldogan nyugtázom: a megkérdezett színészek közül valamennyinek ott van a három legkedvesebb szerepe között a Csikós beli alakítása is. Jóllehet hát, hogy a Csikós a színháznak már az ötödik bemutatója volt, az én szemembon mindig ez lesz az „avató“: ez avatta a fiatal, induló színházat igazán színházzá, engem pedig színházié togatóvá. Turner Zsigmond Egy kis statisztika Azt mondom, hogy tíz év, és úgy értem, hogy 62 bemutató, 2551 előadás és 907 935 né zö. S ezt a három számot is hány érdekes adatra lehetne még bontanil A 62 bemutatónak pl. több mint a fele mai darab, de nem egészen érdektelen az sem, hogy a nyolcvan hétszer játszott „Bekopog a szerelem“ mellett a legsikeresebb egy klasszikus darab, a nyolcvanegyszer adott „Fösvény“ volt. A legnépszerűbbek kétségkívül a zenés vígjátékok voltak (az „Érdekházasság“-ot, a „Nem olyan világot élünk-öt, s a „Három szegény szabólegényt“-t egyenként nyolcvanszor játszották), de hetven kétszer adták az „Ármány és szerelmet“ is, hatvannyolcszor az „Arany ember“-t, s hatvanötször a „Tanítónőit. Kitartóan versenyeznek hát a nézőkért a könnyebb darabok mellett a súlyosabbak, s klasszikusok is. S ha már a számoknál tartunk, Ide kívánkozik még egy kicsit más jellegű szám Is: hatmillió korona. Ennyi kéne ugyanis ahhoz, hogy a város közepén pompázó új művelődési otthonról a tizenöt tulajdonos — üzemi szakszervezetek — lemondjanak a Területi Színház Javára. Aki ismeri a színház mostani épületét, minden bizonnyal elismeri ennek a számnak a fontosságát Is. Csak legalább Illetékesek Is lennének az „eltsmerők“ között. —tőr— — A „Három szegény szabólegény'-re hatvan Lakodalomba készül a Csórnák család. Cser jegyet adtam el, de még több is elkelt vol nák néni a Területi Színház minden marcelna — mondja Máriássy Mária házi előadását látta Applauditel A komáromi Területi Színház nemcsak Komáromé, hanem Szlovákia egész magyarlakta területéé. A vándorló színészekben tájak találkoznak, az ugyanazon színházi élmény térben egymástól messze élő embereket köt össze. S mennyi tájat, menynyi embert! Ha a színház tíz év alatt megtett nyolcasai és körei valami útón-módón kinyújtóznának, olyan egyenest kapnánk, amelyiknek túlsó vége majdnem a Holdba érne. Körülbelül kétszáznegyvenezer kilométernyi út áll a jubiláló színház mögött S hány várost, hány községet, hány előadást és hány tapsvihart jelenthet ez a kétszáznegyvenezer kilométer? S nemcsak a magyar vidékeken: tapsolt a Területi Színháznak már Nyitra, Besztercebánya, Zólyom, sőt Eperjes is. A színház tagjai persze legszívesebben a magyar vidékekre emlékeznek vissza, Helmecre, ahol egy-egy előadást 1400—1500 ember néz végig nyáron, ha szabadtéri színpadon lépnek fel, s Párkányra, Nagymegyerre, Marcelházára, ahol mindig tomboló a lelkesedés. Ezek a vándorlások! Minden megkérdezett színésznek mosolyra húzódik a szája, ha rájuk terelődik a szó. Ö, „turnézni“ nagyszerűi f'j tájak, új emberek, új élmények. Mi viszszük a szivünket, művészetünket, a magyar szó szeretetét, és szeretetet, megbecsülést kapunk é^te cserébe. Mindenhol barátok várnak bennünket, s nemcsak költői, de a sző valóságos értelmében is. Nézőinkkel nemcsak a színpadról tartjuk a kapcsolatot, hanem közvetlen beszélgetések, látogatások útján is. Napközben kirándulások, beszélgetések, esetleg tanulás, olvasás, este meg fellépés. Nézőink Ismeretében jobb, kidolgozottabb, elmélyültebb alakítást tudunk nyújtani a színpadon. Ezért van szükségünk a környezetünk, az emberek megfigyelésére, s mennyivel könnyebben megy ez, ha azok az emberek egyben barátaink Is. Persze, nem mindig zavartalan a kapcsolat köztünk és a nézők között. Néha sok a bosszantó, zavaró apróság. Nem ritka dolog például, hogy nézőink nem értik a Játékunkat, s a lehető legváratlanabb helyen csattan fel a nevetés, s zökkenti ki az átélés ihletettségéből a szegény színészt. Nem egyszer megesett velünk már olyasmi, hogy az előző „rossz“ darabra hivatkozva legszorgalmasabb látogatóink Is távol maradtak előadásunkról, Hogy „hátha az is olyan lesz-“ Hát még az „objektiv“ zökkenők. A marcelházi kultúrház még csak félig készült el, mikor felléptünk benne. Az öltöző még fedetlen volt, és szerencsétlenségünkre ömleni kezdett az eső, úgyhogy a színpadra csuromvizesen jártunk fel, s vacogva mondtuk a szerepünket. Sokat boszszant bennünket kőrútjainkon- a villany. Néha bejelentik, hogy ekkor és ekkor kikapcsolják, erre azután muszáj meggyorsítanunk a Játék tempóját. De ez még a szerencsésebbik eset, mert megesik, hogy játék közben bejelentés nélkül kapcsolják ki az áramot, akkor aztán játszhatunk petróleumlámpa-fény mellett, mint valamikor még a színház őskorában. így történhetett meg, hogy egy faluban a Fösvény bemutatása utána a megkérdezett gyerekek, arra a kérdésre, hogy ml tetszett nekik a legjobban, azt felelték, hogy az „öregasszony“! Király Dezső Harpagonját a gyenge megvilágítás miatt ugyanis öregasszonynak nézték. De hát ezek csak apró tövisek, koránt sem komoly akadályok. A hivatástudat, a színpad és közönségszeretet ellenében eltörpülnek. Ilyen lelkes szavakkal s jó izekkel a 6
