A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-10 / 6. szám
Marikovcer Lajos, a marcelházi művelődési otthon gondnoka Armay Erikdnak a „Három szegény szabAIegéoy“-ben a „lány“ (Ferenczy Anna) tetszett a legjobban A Kurucz-házapár és Kovács júzset a Területi Színház tagja szájában emlékezik vidéki kőrútjaikra Tarics János, Siposs Jenő, Ferenczy Anna, Konrád József, Kovács József, Várady Béla és vala•mennyl megkérdezett színész. S hogyan emlékezik a vidék órájuk. Mit gondol Virten Csernák Mari néni az előadások alatt és után a színházról és a színészekről, s mi a véleménye róluk a marcelházi Ármay Józsefnénak, Marikovcer Lajosnak vagy az lzsai Kurucz Rudolfnak? A Csernák család éppen lakodalomba készül. Csernák néni, aki a Területi Színház csaknem minden előadását látta, tortakenés közben árulja el, hogy nagyon szereti a vígjátékokat, pl. a „Három szegény szabólegény“-t, de nagyon tetszett neki a Tanítónő és az Aranyember is. Ha a látottak és hallottak napokig nem hagyják nyugodni, akkor a darab jó volt. Kedvenc színészei Bugár Béla és Ferenczy Anna. A virtiek Marcelházára szoktak bejárni az előadásokra. A Színház új terve, hogy ún. kulturális központokat akarnak létesíteni, ahová az egyes esőadásokra bevinnék mindig a környék érdeklődőit is. Ilyen kulturális központ a komáromi járásban Marcelháza, ahová a virtiek leggyakrabban járnak. A Színház autóbuszán teszik meg az utat, s minden út „kifizetődik“, mert negyvenen alul sosincs az érdeklődők száma. Ezt Máriássy Máriától tudjuk, aki Virten a jegyeket árusítani szokta, s a közönséget szervezi. — A „Három szegény szabólegényre“ hatvan jegyet adtam el, de talán még több is elkelt volna — mondja. De mór többet nem kaptak a virtiek, mert akkor mi maradt volna a marcelháziaknak, akik szintén nagyon felkészültek az előadásra. El is adtak nyolcszáz jegyet, ami annyira egyedül áll a marcelházi művelődésház történetében, hogy hasonlóra még Marikovcer Lajos bácsi sem emlékezik, pedig a színház tíz éve alatt Marcelházán mindig ő toborozta a közönséget a fellépésekre. Egyébként ő maga is szenvedélyes színházlátogató. Nagyon tetszett neki a „Nem olyan világot élünk“ és az; „Érdekházasság“. Kevésbé volt megelégedve a „Szarkafészek“-kel. Az „Utolsó felvonását túl drasztikusnak, az emberek háborús emlékeit keményen felszaggatónak találta. Lelkesedik a komáromiak szép játékáért, de ugyanakkor sajnálkozik, hogy a helyi színjátszók nem bírják a televízióval is, meg a Területi Színházzal is a „konkurenciát“, lemaradnak, s munkájuk iránt már nem is igen érdeklődik senki. S kit említsünk még a meginterjúvoltak közül? A marcelházi tanítónő, Armay J6- zsefné, Ferenczy Anna, Tóth László és L3- rincz Margit játékét dicséri. — Nekik mindig el tudom hinni, amit a színpadon mondanak! — fogalmazza meg a színésznek adható legnagyobb elismerés szavalt. Hat éves kislányának, a már író-olvasó Erikának is a „lány" (Ferenczy Anna) tetszett S Izsáról a Kurucz-házaspár azt üzeni a komáromi színészeknek, hogy nagyon-nagyon tetszik nekik a játékuk. Különösen szívesen emlékeznek a „Fösvényben“ Király Dezsőre, a „Fuőíkban“ Holubek Lászlóra, az „Egy szerelem történetében“ Siposs Jenőre, a „Nyári kalandban“ Várady Bélára. Konrád Józsefre és Bottka Zsuzsára még most is haragszanak, olyan élethűen alakították a „Tanítónőben“ a könyörtelen, s ellenszenves Nagy házaspárt. Nagyon jól játszanak, de ha kérhetünk is valamit, akkor helyenként kevesebb pátoszt és nagyobb emberközelséget várnánk némelyiküktől. — S több bíráló, mai életünket elemző darabot — teszi még hozzá a férj. Ez hát a Területi Színház vidéki közönsége. Az ókori drámáknak, rítusoknak a közönség maga is szereplője volt. A mai közönség már nem vesz részt a cselekmény bonyolításában, de a közönség nélküli színház ma is elképzelhetetlen. A nézőtéren izguló, síró vagy nevető közönség, a vibráló légkör, amely a színpad és nézőtér között kialakul, szervesen hozzátartozik a drámához. A római színész a függönyhúzás után így könyörgött a közönségnek: Applauditel Tapsoljatok! Ez után a közönség után utazik hétről hétre a Területi Színház száz kilométereket. Nem ekhós szekeren; — vándorútjuk emblémája nem a saroglyából lábát lógató Liliomfi, — hanem gyorsan guruló autóbuszokon, de pályájuk még mindig áldozatos munka, nagy hivatásszeretetet és odaadást kíván a színésztől. Kívánjuk, hogy a jubiláló Területi Színház tagjai erőből és lelkesedésből sose fogyjanak ki. TÖZSER ÁRPÁD 7