A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-07 / 14. szám
Ipolynyéki asszonyok A kanyargó Ipoly mentén azt tartják, hogy Ipolynyéken terem a legtöbb csinos menyecske ős lány. Arcukat a jó levegő és nem utolsósorban az Ipolynyéki hegy leve festi pirosra. Azért olyan jókedélyűek az emberek. A nyéki bor meszszeföldön híres, nagy a hagyománya, bűn lenne belőle nem többet termelni. S látják ezt jól az ipolynyéklek is: a távlati tervek szerint nemsokára 35 hektáron lesz szőlőjük. Az első hektárokat már ki is ültették három méteres sorközökkel, ős így a művelést majd teljesen gépesíthetik. De az lpolynyőkiek azt tartják, hogy a bor is csak a húsra csúszik igazán. A szőlőtelepítéssel egy időben megkezdte munkáját a baromfifarm is. Már elkészült az első hatezer férőhelyes tojó-pavilon. Jarabka János, a HNB titkára elmondja, hogy évente tizenkétezer tyúkot akarnak tartani, és tőlük hozzávetőlegesen 850 ezer tojást eladni. Ezt biztosítani csak olyan csirkenevelő megteremtésével leheU amely minden évben legalább harminchatezer csirkét képes felnevelni. Itt majd Zslgmond Bözskének, Petényi Ilonának, Marlnecz Erzsébetnek, Fekete Ilonának, Konc Erzsébetnek és Petrezsély Ilonának kell helyt állmok, ők lesznek ugyanis a jövendő csirkenevelő dolgozói. Egyenként háromezer csirke nevelését vállalják majd. Nem kell félni a húsvétozóknak sem. Lesz tojás Ipolynyéken. A jelenlegi 4300 tyúktól kétezer tojást szednek össze naponta. Az Ipolynyéki szőlészetnek és baromfitenyésztésnek inkább még csak jövője van, de már az eddigi eredményekből is nagy távlatokra következtethetünk, s ebben nem kis részük lesz az Ipolynyéki asszonyoknak és lányoknak. BÁLLÁ JÖZSEF Gömöri emberek Fagyos téli este. örök hosszat várhatnák arra, hogy valakivel találkozom a faluban. Bizony legjobb Ilyenkor a kályha mellett, beszédtéma úgyis akad mindig. Főleg most, amikor az a hír járja, hogy a melléti víztároló építése miatt Llce kézséget is kiürítik ... K Mondom, hiába köborgok a házak között, nem találkozom senkivel. Így hát találomra benyitok egy kapun, hátha éppen itt laknak Berentéék. Igaz, jártam már erre, de az elég régen volt, és azóta Igen megszaporodott az egyforma ház, ki tudja, melyik az övék... Eltaláltam. Csakhogy már aludtak, mikor kopogtam. Később megtudtam, hogy nem volt véletlen, mert általában kilenckor fekszenek. Reggel korán kell kelni. Az ember busszal jár dolgozni... Busszal jár. A faluban csak a szövetkezetben vagy az állami gazdaságban lehetne dolgozni, jobbnak látja a magnezit bányát... de talán nem is így van, szereti 0 a földműves munkát Is. Hanem, amikor a bányába került, 1952-öt írtak, és akkor még nem volt szövetkezet. Különben nem 0 az egyedüli, aki faluján kívül dolgozik. 1952-ben harmincon indultak, de csak heten tartottak ki a mai napig. Akkoriban még nehéz volt a bányában; nyolcán megrokkantak, öten meghaltak, a többiek pedig idejében más munka után néztek. Am azóta újabbak is odakerültek, mert ma már nem életveszélyes a munkahely. Egyébként a nyolcszáz lelket számláló községből körülbelül negyvenötén dolgoznak falujukon kívül. Tizenöten Jolsván, húszán a lubenyiki Szlovák Magnezit Üzemben, a többiek pedig a rőcel Svlt-ben. Visszatérve a tárgyra, Berente Józsi bácsi már tizenegy éve dolgozik Jolsván. Haza is jöhetne, de hát a tizenegy év mögött sok minden van még: nem utolsósorban a munkatársak és vezetők elismerése. Éppen egy bekeretezett oklevelet pillantok meg az egyik sarokban ... Az asszony itthon él. Mióta a szövetkezet tyúkfarmján dolgozik, mindig túlteljesítik a tojáseladás tervét. Ha jól emlékszem, erről az asszonyról már az újságokban is olvastam. Azt mondják, az egyik legszorgalmasabb tag. A nőbizottság elnöke. Nem is feledkeznek meg róla. Éppen a napokban érkezett haza egyhetes tátrai üdülésről. Bizony, szorgalmas emberek a llceiek. Mindig Is azok voltak. Amikor nehéz volt a kenyérre valót megkeresni, akkor sem bízták magukat a sorsra. Az emberek fazekakat készítettek; az aszszonyok meg árulták. Fazekaskészítményeikkel beférték fél Szlovákiát. így gyűjtöttek apránként, és úgy meggyarapodott a vagyonkáink, hogy el se hinné az ember. Jelenleg 15 autó, 22 televízió, és mintegy 40 motorkerékpár van a faluban. Az újjáépített házakról nincs statisztika. Ügyszólván mindenkinek új háza van. Azért gond is van bőven — a szövetkezetei illetőleg. Úgy látszik, a llcel EFSZ sem különbözik a többitől: nincs fiatal a szövetkezetben. Amint már említettem, Berente Mari néni az egyik legszorgalmasabb tag, ám az is igaz, hogy negyvenhét esztendejével a legfiatalabb. S vajon, hol vannak a fiatalok? Van a faluban mozi, televízió, társasjátékok... valami még sincs rendben. Ugyan mi? Kevés a gép a szövetkezetben? Nem szeretik a földet? Ki tudja? Ezt senki sem árulja el. Természetesnek veszik, hogy városba kerülnek ... De vajon, a család keretén belül nincs probléma? Erre nehezebb a felelet, ezek már komolyabb gondok. A szemközti kis házban az asszony apja lakik, öreg már, alig lát. Tavaly ugyan megoperálták a szemét, azóta talán valamit javult a látása. Egyik testvére is ott lakik az apjával, ő Is súlyos beteg a háború óta. Édesanyja 28 éve meghalt ... Szóval gond van elég. Gyerekük nincs. Nem lehetett. De mindig vannak itt gyerekek, rokonok vagy Ismerősök. Beszélhetnénk még sok mindenkiről, de most már a családi gondok említése után nehezebb. Inkább hagyom. Elég volt ennyi, hogy egy kicsit megismerjem Berentééket és rajtuk keresztül a falut, örömeik, gondjaik sokban megegyeznek a többiével. Már mennék Is, de egyre marasztalnak. Előbb még be kell vágnom egy jó adag gőzölgő paprikáskrumplit... Élesen süvít a januári szél. Kutya egy idő, rég nem volt Ilyen telünk.. Most hogyan tovább, elbeszélgettük az Időt, se busz, se vonat... — Csak nem akar éjjel utam!? — szóltak rám szinte egyszerre. Így hát' ott maradtam másnapig. Ilyenek ezek a gömöri emberek. Dolgoznak, örülnek, szomorkodnak .. . Jókedvük is van, gondjuk is van, meg jó meleg' szívük ... Aki nem ismeri őket, annak nem elég mindezt szavakba önteni. Tulajdonképpen nem is lehet... MÉRY ROZÁLIA Fekete Ilona és Koncz Erzsébet Gregor Ilona
