A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-27 / 4. szám
EDGI9E3 I A megírás bátorsága Irodalmi berkekben, országos vagy helyi Jellegű tanácskozásokon, kulturális találkozókon, irodalmi színpadok összejövetelein, szerzői esteken és baráti beszélgetések közben sok szó esik mostanában irodalmunk pártkongresszus utáni és írókongresszus előtti feladatairól Az Irodalmi Szemle a múlt évben vitát kezdett irodalmi kérdésekről (úgy látszik, lezáratlanul vége is lett), Tóth Tibor ugyanitt rendszeresen tájékoztatja a folyóirat olvasóit a cseh és szlovák írók nézeteiről. Olyankor szóvá tesznek egy-egy problémát a Csemadok évzáró gyűlésein, lapjaink hasábjain is egyre gyakrabban tűnnek fel irodalommal foglalkozó Írások. Élénkül a vitaszellem, növekszik a vitázó kedv. Ebben . a termékeny vitákat szülő légkörben mondta ki a maga szavát az irodalomról a XII. kongresszus is, amikor leszögezte: a párt és a nép elvárja a művészettől, hogy bátran feltárják és ábr*miják életünk új jelenségeit, utat törve az új fejlődési irányzatnak“ Úgy hiszem, hogy irodalmunk, a csehszlovákiai magyar irodalom hitele és művészi igazsága jelenleg éppen ezen: a feltárás, a megírás, az igazmondás bátorságán múlik, Talán Ady fejezte ki ezt a legtalálóbban: „Nincs felségesebb isteni szent valami, mint a megmondás vagy megírás bátorsága.“ Ady nem lett volna Ady, ha nem azt írja és teszi, amit vallott: Ez a világ nem testálódott Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak. Legkülönb ember, aki bátor S csak egy különb van, aki bátrabb. E nélkül a bátorság nélkül nincs igazmondás, igazmondás nélkül nincs írói erkölcs, írói erkölcs nélkül pedig nincs írói hitel. Emberi bátorság nélkül nem lett volna Húsz János, sem Dózsa György, de Lenin sem és Fuőík sem, - Gagarinról nem is beszélve. írói bátorság nélkül nem lett volna Petőfi, sem Puskin, de Jevtusenko sem. Ez a bátorság: az igazmondás bátorsága avatja éppen naggyá napjaink szovjet irodalmát. Ez az írói erkölcs tükröződik a Piámén tarka lapjain, vagy az Oj írás valóban újhangú verseiben. Ezért övezzük tisztelettel és megbecsüléssel Fábry Zoltánt. Ezért üdvözöljük Szabó Béla írói programját: „ ... egyetlen törekvésem az, hogy minden tudásommal és képességemmel az igazságot tárjam fel.“ Ezért fogadjuk szívesen fiatal költőink és prózaíróink nagy részének igazságkeresését. Irodalmunk hitele tehát azon múlik, hogy képesek vagyunk-e kertelés és forrókásakerülgetés nélkül bátran, őszintén és eredetien hozzányúlni az adott történelmi és társadalmi valósághoz, elemeire bontani életünk kedvező vagy kedvezőtlen jelenségeit, képesek vagyunk-e új összefüggéseket feltárni, új következtetésekre jutni, új gondolatokat megcsillantani, s nemcsak azt ismételgetni unosuntalan, amit előttünk már mások leírtak vagy kimondták, s amit betéve fújnak, s ezért már nem kell érte a felelősséget vállalni. „Lesz-e bátorságod szembeszállni minden akadállyal? Fogsz-e tűrni rettentést, jéghidegségét, hálátlanságot és félreértést. De fogsz-e ostromot is állni a kísértetek között?“ kérdi Kölcsey. Szembeszállni minden akadállyal? Gyakran hallünk panaszt, könyvkiadóra, lektorra, bírálóra, bürokratára és korlátolt emberre Ez azonban vérbeli író számára nem jelenthet legyőzhetetlen akadályt. Jéghidegséget, hálátlanságot tűrni? Van rá eset, hiszen a visszhangtalanság is jéghidegség az író számára, hát még a félreértés vagy félremagyarázás! Emiatt azonban író nem torpanhat meg. Ostrom a kísértetek között? Akiben van kellő bátorság és gerincesség minden körülmények közöt az igazat írni „ember lenni mindig, minden körülményben“, az tud ostromot is állni a kísértetek között, legyen az a kísértet olcsó népszerűségért megírt könynyű fajsúlyú munka, „tegnaphoz húzó“ erők befolyása, kalmárszellem, vagy bármi más. Irodalmunk ügye, a XII. kongresszus szelleme, népünk, hazánk és az emberiség üdve ma irodalmunknak ezt parancsolja: az igazmondás, a megírás bátorságát. TOLVAJ BERTALAN KISS SÁNDOR rajza CSONTOS VILMOS: Fiatal költő és q rím Szép nagy példákon okulva, szinte Lelkednek húrját íjjá feszítve Készülsz megcélozni mindazt, ami Szép szó-madárként száll, s a tollai Fénylenek, s vélük magasan repül... — De mit nyersz vele, Ha lélegzete Sincs már, s megfognod holtan sikerül?I Eszme erdőn jársz, minden ág susog. A lombok között fészek-ritmusok Csábítanak, s csendül csoda dallam. Osonva visz lábad az avarban. Ám egy ág zörren, s a madár menten Magasba szállva, Feléd kiáltja: ! Hiába feszül íjjad — kezedben! A csoda dal a sűrűbe vezet, Sejted ott az új ritmus fészkeket. S a saját füttyöd csattan föl: teli A fészek tojással, — kikölteni Kell csupán, — amit néked is leheti És íme, holnap Rád mosolyognák A magad költött ritmus-kisdedek! v 9
