A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-06-30 / 26. szám

a/tm iA tek részt Érv Rvűlésünk Is volt már. a má­sikat azonban valami hirtelen tavaszi zá­por miatt nem tudtuk megtartani. Konkrét tevékenység? Hát egyelőre nincs... még csak március elején alakult a bizottság ... Nagypusztán Horka János, a bizottság el­nöke (egyébként a gazdaság vezető dolgo­zója) elmondta, hogy a bizottságnak 7 tagja van (gépjavítók, traktorosök, egy könyve­lőnő és állatgondozók), és mindenkinek külön munkaterületet határoztak meg, egyéni feladatokkal. Ugyanúgy említette az iskolázást, az első gyűlést, amely összejött, a másodikat, amelyet elmosott a zápor és... nincs tovább. A tavaszi munkák Jól mentek, semmi konkrét beavatkozásra nem volt eddig szükség! Elgondolkoztató. Valóban nem lett volna szükség? Három tavaszi hónap hosszú Idő, és Ilyen hatalmas gazdaságban sok prob­lémát felvethet. Trebula elvtárs (Bufilna n. v.) azt mesélte, hogy amikor a munká­sok fényképezni látták őket az üzemben. Irv kiabáltak rájuk: „Gyertek csak Ide, elv­­társakl Mutatunk nektek valamit!“ Sok olyan dologra hívták fel a figyelmüket, amelyeket csak a dolgozók ismerhettek az üzemben. Sedláöek elvtárs (Nyitra) szerint pedig a kezdeti eseteikből arra következ­tettek, hogy a dolgozók azt várják, olyan ügyekbe is beleszólnak majd, amelyeket egyébként a hivatalos szerveknek kellene elintézniük. Itt elsősorban bürokráciára, formális ügyintézésre és a hivatali hata­lommal való visszaélésekre gondoltak. A rövid néhány hónap ellenére mindkét helyen konkrét munka áll már a bizottsá­gok mögött. S a munkával egy Időben Je­lentkezett a dolgozók érdeklődése, segíteni akarása és bizalma. Szintén Zólyomban tör­tént, a Középszlovák Tejüzemek mellett alakult üzemi népi ellenőrző bizottság egyik gyűlésén, hogy az üzem egyik női dolgozója felszólalásában megjegyezte: „A dolgozók azért nem beszélnek szívesen, nyilvánosan a bizottságokról, mert észre­vételeiket a vezetőség úgysem veszi komo-Bohuslav Sedláfiek: A hivatalos szervek agyéi­ba is beavatkozunk . . .1 Nagypusztai táj lyanl Megszerezni és pozitívan felhasználni a dolgozók bizalmát — a Jövőben ez lesz a népi ellenőrző szervek első feladata.“ — De hogyan akarják ezt elérni Nagypusztán és Zsellzen, ha a dolgozók egyelőre nem Is tudják, hogy létezik ilyen ellenőrző szerv? ■ „A népi ellenőrző bizottságokban való tagság tiszteletbeli funkció, amelyet a leg­több esetben munkaidőn kívül keli gyako­rolni. A párt fokozott igényeket támaszt a tagok politikai és erkölcsi érettségére vo­natkozóan. Hogy feladatukat teljesíthessék, nemcsak a munkához, a néphez való példás viszonyuk és szakmai képzettségük szüksé­géé, hanem mindenekelőtt ■ hiányosságok­kal szembeni engesztelhetetlen állásfogla­lások és szilárd elhatározásuk, bogy a párt által kitűzött célok megvalósításáért még személyes kellemetlenségek árán is harcol­ni fognak...“ ' (A népi ellenőrző szervek választásá­hoz clmü propagandaanyagból.) Ennek a néhány mondatnak, amely a pártnak a népi ellenőrző bizottságok tagjai­val szembeni követelményeit tartalmazza, különösen az utolsó sora elgondolkoztató. Egyéni kellemetlenségek árán is harcolni a párt célkitűzéseiért! A megfogalmazásra (és magára a tényre, amelyet tartalmaz) többféleképpen lehetne reagálni. Naiv ál­­mélkodással és egy „kicsit dogmatikusan“ kérdezni lehetne, valahogy Így: hogyan? Miért kellene e«v szocialista államban egyé­ni kellemetlenségek árán harcolni a párt célkitűzéseiért?! Vagy a szocializmus „csen­des kávéházi szemlélőjének“ sokat Jelentő, tudós mosolyával lehetne mondani: lám csak, a szocializmusban egyéni kellemetlen­ségek kíséretében kell harcolni a párt cél­kitűzéseiért. (Talán egy „bomba-vicc“ is születne a dologról mindjárt helyben, két fekete között). De van egy további lehető­ség Is, amelynek minden bizonnyal a leg­nagyobb tömegalapja van, és ezért a leg­igazibb. Néhány dolgot kell Józanul tuda­tosítanunk. A közelmúltban sokat beszél­tünk a tömegek forradalmasításáról és az egyén forradalmi magatartáséról, s nap­jainkban kiderült, hogy akkor mindezt té­vesen értelmeztük. Forradalmlságnak vél­tük, amikor azt hittük, hogy a szocialista társadalomban minden simán és zökkenő­­mentesen fut a kommunizmus felé. Megfe­ledkeztünk arról, hogy a pártnak igazságá­ért mindig harcolnia kellet. Mindezeket a tévedéseinket társadalmi és gazdasági éle­tünk alakulása fedte fel előttünk. A szocia­lista társadalomban is vannak erkölcsi el­­ferdülések és emberi magatartások, ame­lyek ellen a szocialista törvényesség és demokrácia szellemében harcolni kell. S ebben a harcban a forradalmlság fogal­ma Is új értelmet kapott. Kérlelhetetlen lobogást és harci kedvet jelent mindennel szemben, ami gátolja a munkát, a haladást és a szocialista emberi viszonyok kialakulá­sát, amely lehetetlenné teszi a hruscsovl jelszó: „Ember az embernek elvtérsa és barátja“ — megvalósítását. A párt ezt kéri számon a népi ellenőrző bizottságok tagjai­tól. Mert ha ők Jól dolgoznak, akkor Idők folyamán az egyéni kellemetlenségek Is el­tűnnek életünkből. DUBA GYULA (Prandl S. feil véle lel) 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom