A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-06-30 / 26. szám
A zólyomi BuCIna n. v. hatalmas feldolgozó üzem, a széles fűrészcsarnokok és műhelyek között deszkahalmok és gömbfaerdók hevernek az udvarán. Kinek tűnne fel ilyen zsúfoltságban egy közepes nagyságú villanymotor? A villanymotor ott áll az egyik üveg tetejű csarnok előtt. Egy vastag gerendára van felcsavarozva. Rozsdásodik. Egészen még nem ette meg a rozsda, de a rotorja mér nem akar forogni. Évek óta áll ott, valamikor talán egy körfűrészt hajtott, aztán egyszerre feleslegessé vált, nem volt rá szükség, nem akadt többé gazdája, vagy valaki, aki akárcsak közösséget vállalt volna vele. Ma már senki nem emlékszik rá, hogy miért' vélt egyszerre feleslegessé, nem is gondolkoznak rajta, akik látják. Egyszerűen megszokták, hogy ott áll és rozsdásodik, keresztül siklik rajta az emberek tekintete, mint egy megszokott táj mér alig érzékelt részletén. A gazdasági irányítás átszervezésének és új szempontjainak kellett Jönnie ahhoz, hogy észrevegyük a villanymotort, és gondolkozni kezdjünk rajta: miért is hagytuk ott valóban, annyira nincs rá szükségünk, hogy pusztulásra ítéljük? Gazdasági sikertelenségeknek és egy Józan és okos kongreszszusnak, a XII. pártkongresszusnak kellett bekövetkeznie, hogy felmerüljön a kérdés: a nyilvánvaló anyagi (és erkölcsi) károkért ki a felelős...? Ki a felelős? Az említett villanymotort én csak fényképen láttam, a képet Trebula Pavel, a Bu- Clna n. v. üzemi népi ellenőrző bizottságának az elnöke mutatta. De nemcsak ez az egy ilyesfajta képe volt. Láttam felelőtlenül összedobált deszka- és gömbfarakásokat, amelyekben az időjárás Jelentős károkat okoz, láttam a szabad ég alatt heverő építőanyagokat, gumiszalag-göngyölegeket, nehezen .beszerezhető ipari féjkészárukat, amelyekért egy másik üzem anyagbeszerzője talán hiába járja köztársaságunk üzemeit. Elképzeltem, hogyha Trebuja elvtárshoz hasonlóan szerte az országban lefényképeznék a kihasználatlanul heverő, rozsdásodó és lassan tönkremenő mezőgazdasági gépeket, fontos ipari anyagokat és berendezéseket, ezekből a képekből micsoda megrázó erejű kiállítást lehetne megrendezni az emberi érzéketlenség, hanyagság és nemtörődömség következményeinek illusztrálására. Sőt, gazdasági szakemberek segítségével pénzben is kifejezhetnénk ily módon az emberi hanyagság értékét. S rádöbbenénk, hogy a lustaság, a felelőtlenség milliókba, sót milliárdokba kerül. A Buöinában a népi ellenőrző szervek lefényképezték a nemtörődömség okozta károkat, és bizonyítékokkal felszerelve mennek az üzem vezetőségével tárgyalni, a hibák megszüntetéséről. Bizonyára felvetődik majd a felelősség kérdése is... Azért alakultak a népi ellenőrző bizottságok, hogy társadalmunk minden területén felvessék a felelősség kérdését. Márciusban kezdődött Három járásban látogattuk meg a néhány hónapja megválasztott népi ellenőrző bizottságokat. A zólyomi Járásban négy üzemi és egy helyi, a lévai Járásban három üzemi, a nyitrai Járásban pedig négy üzemi és egy helyi népi ellenőrző bizottság alakult. Egyelőre még nem nagy a számuk, s mindez azért, hogy megalakításukban ne érvényesülhessenek formális és bürokratikus irányzatok. A bizottságok eddigi munkájában már megtalálhatjuk, lehetőségeiket, feladataik óriási horderejét és társadalmi Jelentőségét és az esetleges hibáikat is. Bohuslav Sedláöek elvtárssal, a nyitrai helyi népi ellenőrző bizottság elnökével beszélgettünk az első lépéseikről. — Nálunk a diákok, a pedagógiai intézet hallgatói hozták az első konkrét problémákat. Panasszal jöttek mindjárt az első napokban. Azt állították, hogy a falatozókban és önkiszolgáló boltokban becsapják őket. Tízóraira, uzsonnára, sokszor vacsorára is hentesárut és salátákat szoktak vásárolni, és a pulton lévő árun rendszerint nem volt árjelző cédula. Sosem tudták valójában mennyit kell fizetniük, és Így, ha csak fillérekkel is [de néha egy-két koronával), mindig többet fizettek. A panaszt kivizsgáltuk, és igaznak bizonyult. A csemegeboltok árain azóta ott van az árjelzö cédula, és a vevők közvetlenül ellenőrizhetik az eladókat. Jelenleg többek között a zöldségellátás, a friss zöldség raktározása és az állami lakások üzemek közötti szétosztásának programjával foglalkozunk. Rövidesen hivatali helyiséget kapunk, ahol majd munkaidő után fogadhatjuk a panaszosokat, S van egy távlati tervünk, melynek érdekében azonban tudjuk, sokat kell még dolgoznunk. Nyltrán 150 férőhelyes bölcsődénk van, amelyben máris 220 apróságot gondoznak, további 500 Jelentkezőt pedig nem tudunk elhelyezni. A helyi üzemeket szeretnénk megnyerni egy közös bölcsőde építése gondolatának. Igen, valamit választottak... A. Nagypuszta nevű Állami Gazdaság zsellzi üzemrészlegén, amikor az üzemi népi ellenőrző bizottság után érdeklődtünk egy Idősebb embernél, Így felelt: „Igen, van valami ilyesmi nálunk, hallottam már róla, de nem tudom pontosan, mi az, és ki a tagja a bizottságnak..." Ez már kevésbé kívánatos tapasztalat, bár az is igaz, hogy mélyreható következtetéseket azért nem lehet levonni belőle. Nézzük tovább a dolgokat, mennyire általánosítható. A gazdaság irodáján már tudtak a bizottságról. A zselízt üzemrészlegen Papp János tagja, illetve az alelnöke. Papp elvtárs 1927 óta párttag, és majdnem ugyanannyi ideje dolgozik a gazdaságban. Asztalos és bognármester. ö ennyit tudott mondani a munkájukról: — Igen, a bizottság megalakult, és tagjai mindjárt a kezdet kezdetén iskolázáson vet-Tiebula Pavel: Bluxny iákat várnait tőlünk |P||t j4nos: Egy gyűlésünk már volt... a doigoxák .. .1 Horka János: Semmi konkrét beavatkozásra sem volt szükség ...
