A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-05-26 / 21. szám
2u211ce polgármestere 0. Richter és B. Kocek felvételei dek vezeti. Láthatunk Itt alakokat, akik külBnbözö helyietekben különbözőképpen változtatják színüket, olyanokat, akik eltfiréizallk mátok alatt az ágat, látjuk, amint kéz kezet moit, hogy mlkáppen lehet az általáno* neháztágekbál |ú Bzletet ctinálnl t kltfinfi álláthoz jutni. Mindenek elátt t a td helyen az OSTOBASÁG áll, amely ctupán azárt látezhet, mert az emberek fái kényelmetek ahhoz, hogy letzámoljanak vele, a Bem akarják az ujjúkat megágetnt. A hé rom brnái szerző, M. Skála, V. Fűz át V. Pontáőek a „Sárkány tárkény“ ofmfi játékukkai alapotan megtépázták ezt a passzlvltásnnkat. S mivel a „Sárkány iárkány“-álláipont eléggé elterjedt. Caehtzlovákla további tlzenát tztnbáza határozta el, hogy harcba tzáll vele a brnái „tárkány“ teglttágável. j. Noíka 17 A „Sárkány tárkány“ brnái át a „Tululum“ prágai eláadáta kázBtt van valami kBzBt. A nézőtéren mindkét elfladát hatalmai kacajt vált kt. A kát elB- adáton azonban a közönség msrőben ellenkező mödon át misből kiindulva tzórakozik. S. K. Neumann tztnháza Freydeau vaudevtlle-jével, a tululummal olyan tzerzfit vitt a színpadra, aki egyenesen megtestesíti a tzázadlordulá párizsi élet} könnyfivérűségének különös báját. Georges Freydeau (1SB2— 1921) ehhez az án. aranykorhoz |ö néhány tucat vaudevllle-ltl át komédiával járult hozzá, amelyeknek a tzázadfordulán nagy tlkerOk volt, majd évek hosszá torán át, e kor repertoárjának tBbbl darabjaival együtt, olcsó, divatot, kommerc műveknek teklntetták Bkot, egészen addig, míg a Comedle Fran;aise nem találta meg a kulcsát Freydeau mai bonyolultabb ás Igazabb interprstáclájának. Természetesen tévedés lenne azt gondolni, hogy Freydeau vandenrvllle-Jel csak némiképp is mélyebben elsmzik a társadalmat ás annak jelenségeit. Világuk nem reális, a valóság bennük komikus kapcsolatokig szűkül. Abszolűt helyzeteket teremt, amelyekben egymást érik a váratlan meglepetések ás a fordulatok. A falatomban a visszautasított, ugyanakkor azonban végtelenül tolakodó ás Bntelt udvarlá nem ár célt a gyönyörű Vateliné asszonynál, aki hűségesen szereti férjét, azonban arra szánja el magát, hogy más férfi szeretője lesz, ha férjét hűtlenségen ári. A színpadon veszett hajsza Indul a hűtléuség után. Az egyik személy mindenáram sl akarja kerülni, noha régi kedvese nyilvános botrány rendezésével akarja váratlanul rákényszeríteni, a játék többi szereplője pedig figyeli, merre fejlődik az ügy. Freydeau a végletekig fejleszti a bonyodalmat oly mödon, hogy beleviszi még Vateliné asszony egy további udvarléját, egy kitartott lányt a színészi télvllégbél, két házaspárt és detektlveket... Szerelmi érdekek kereszteződnek Itt, egyre inkább és lehetetlenebből bonyolódnak, s az egész bonyodalom feltartóztathatatlanul és kikerülhetetlen sorsszerűséggel, halad előre a maga átján. Görcsös nevetés rázza meg a né-, zőterat, és a darabot gyakran, csupán mint némajátékot tudjuk követni, mert a közönség féktelen kacaja miatt senki sem hallhatja a színészek szavát. S hol itt az erkölcsi tanulság? A gűnykacajbanl Ferydeau újabb megjelenése a mai repertoárban másban Is lelheti okát, mint abban, hogy zabolátlan komédiái elragadták a közönséget. Lényegében igénytelen tartalmú t lélektani szempontból jelentéktelen figuráik önmagukban nem keltettek volna ilyen érdeklődést, jóval inkább Freydeau stílusa kait hatást. Matematikára, egy gép ritmusára, vagy a fejük tetejére állított nénra goteszkek tébolyodott iramára emlékeztet. A „Sárkány sárkány“ társadalmi szempontból hasznos mű, s a kacaj, amelyet brnól előadásain legalább oly sokszor kelt, Smldra rendőr Honza barátjával akár a Tululum, társadalmilag mélyebb jelentőségű és hatású. Ez érthető Is, mert mai ssatiráról van szó, amely korunk hibáit és visszásságait ostorozza. Nem a céltábla szélére, hanem fekete közepébe talál. Különben az olvasó Ítélje meg a két darabot a fényképskből. Zulllcén az a hír járja, hogy a város környékén egy sárkány ütött tanyát. A sárkányról szóló hírekkel tele a város, azonban senki semmi biztosat nem tud. fis hogyan viselkedik ebben az esetben a város elöljárósága? Fontolgatja, nsm lenne-e célszerű, ha kldoboltatná, hány sárkányt öltek meg az uotlsé két évezred során. A városi tanácstagok azonban nem tartják jónak ezt az eljárást, és salamoni megoldáshoz folyamodnak. A közönség számára ilyen jelentést adnak ki: „Hét hegyen túl egy béka ül a forráson. Ezzel kapcsolatban a felvonóhíd kezelőjének parancsot adtak, hogy azonnal vonja fel a hidat.“ A mesékben szokás, hogy ilyenkor a várost fekete posztóval vonják be, a tüstént jelentkezik valaki, hogy a sárkányt megölje. A cseh mesékben ez rendszerint a cseh Honza. fináncéban is jelentkezett erre a feladatra Honza, azonban protekció útján Blvoj borbélylegényt akarják megbízni e feladattal. fis hogy dönt e körülmények között a luállcei városi tanács?... „Miért éppen Honzának kell a sárkány ellen indulnia? Ez a szó szoros értelmében dogmatizmus lenne...“ A sárkány ellen nem lehet akárkit küldeni. Honzának kell lennie, azonban olya* Honzának, akinek honzasága minden kétségen felül éli... A mese törvénye szerint Honzának ostobának kell lenni}. Blvoj borbélylegény kétségen kívül ostoba, Honza meg ugyan Honza, azonban okos, és egy tululum a prágai színpadon — J. Némaíek, az új udvarló — a képen balra Kn l°Ho«a okos ostoba Honza lehetetlenség. Blvoj a versenypályázat során bebizonyítja, hogy nem elvetendő tulajdonságokkal rendelkezik. Bebizonyítja, hogy jéizfit tud enni a képzeletbeli kalácsból, és még a mazsolát Is ki tudja csipkedni belőle. E tulajdonsága segítségével könnyen elnyeri az elöljáróság tetszését. mivel eltalálja a szemük féréséből is, hogy ml tetszik nekik, s .aszerint viselkedlk — ami ngyan a közönség nagy többsége számára nem mesebeli, hanem mai karrierista törvény — s így aztán nem csoda, hogy sárkányölönek Blvoj borbélyt választották. A brnól szatírában azzal a nézettel találkozunk, hogy az élet csapán azt ismételi meg, amit már réges-régen megírtak bölcs könyvekben. A merev dogmattzmns azonban rugalmasad alkalmazkodik, ha személyes ér-
