A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-05-05 / 18. szám
T q V q sm szél Tizei araszí m • • Híd és a víz meg a part Kedvem volna egy nagyot kiáltani Itt, az áj Garam-hidon. De hallgat a Szkala, a legnagyobb begy a Garam torkolatéinál. Hallgat a bid. A hídépítők zzebrevágott dicsérettel Indultak tovább, hogy valahol Vágdonán, Gáténál kössék Assza a két partot, mint Itt «ették a garami tájon. Ennyi lehet (a bevezető egy fain küszöbén. Az erre járd halandó mit tudhat arról, hogy a hídon tál milyen világra nyit kaput. Egy lain világa. Tavaszi szél vizet áraszt... Arad a viz. Kicsap a Garam. Mit ér a töltés, a gát? mit ugyan? Híd és gát. Egy éve még az üreg, sánta hídon bicegett az utas. Sánta hídon, mondom, mert sánta volt a híd. A sok falu bicegve járt rajta Párkányba, onnan meg tovább az ország különböző tája felé. Sok falu. Gararakövesd az átjáróház. Ipolykiskeszl, Szalka, Bajta, Lolád, Kicsind, Halamba mind rajta kérésztől jut a központi vasútállomásra. Párkányba. Ezért a hid, a Garam hídja. 0 a kapocs, a csat a Garam hátán. összeköti az emberek szándékát a világgal, az országgal, mert .a világ, az ország szándéka egy az emberek szándékával. Egy a szándék itt, a hídon tál, a faluban Is. Mindig is egy volt: Megszüntetni a partba vágott gurgyalok világát. Vályog helyett téglából rakni falat. Megzabolázni a Garam vizét, még akkor is, ha Így kevesebb csukát foghat a tapogatóval az egyszerű halász. Ml minden kellett ehhez? Meg kellett fordítani a világ sorsát itt, Garamkövesden is. Aki nem tudná, annak el kell mondani, hogy a Bajta felé kanyarodó ótkönyőkben, ahol ma az áruház és a söröző-borozó áll, Itt ebben a háromszögben valamikor a Szinegék kovácsműhelye, egy lépéssel odébb meg a vendégló, bolt, táncterem volt. A vendéglő udvarán kocsiszín és jégverem. Nem tudom széthelyezni képzeletem reke-A készülő park szélben a jelzett épületeket, összefagyott világot látok, mastergerendát, füstöt, bicskavillogást. Lópaták égett szagát érzem, és állok a betonlépcső tetején. Valahol itt a lépcső tájékán volt a kovácsműhely udvarának bejárata. Nem volt sem kapu, sem ajtó, csak befordultak a patkoltatni kívánók és: hűl — mondták. Még ökröt, tehenet is patkoltattak. Talán nem is gondol erre a fiatal söröző sereg, csak leszáll a buszról, motorkerékpárról, traktorról, pótkocsiról, vagy ha gyalogosan érkezik, és odaszól a csaposnak: én is kérek egy korsóval I Innen, a kovácsmflhely udvarából látni lehetett a partba vésett gurgyal-Iakásokat. A pincesort Is. Bizony, a hasas bordók számára jóval takarosabban voltak megépítve a pincék, s elüttök a hajlok, jóval takarosabban, mint ama gurgyalok, ahol sokszor tiz gyerek is növekedett. £s megnyíltak a bajiokok kapui. Csap csikordult a pincék fenekén és a tarisznyákban sorba állított üvegek megteltek lassan, bárha csak otelló szőlő tevével is. És megnyíltak a gurgyalok. Itt, a kovácsműhely előtt vonult el a sok gurgyallakó, némelye tarisznyával, de boros üveg nélkül. Vonnlt a sereg Párkány felé, gyalogosan. Átvonult a Garam hátán, a régi betonhfdon, amit később a háború dobott a levegőbe ás ejtett a vízbe. Májusi seregekl Ki tudja, ki nem tudja, miért tüntet. Május elsejék voltak. A szél ugyanúgy, mint most, belekapott a topolyák ágaiba, kémények füstjébe, és vizet fodrozott, zászlót lobogtatott. Furcsa pincesor néz az útra le. Egy-egy pince helyén ház épült, és annak ablakából látni lehet a papkertet, papudvart. Itt kapott helyet a szövetkezet gépesített részlege. A gazdasági udvar meg a papdombon, a Kicsind felé emelkedő út jobb oldalán. Papkamra. Itt van a könyvelűség. A pad A szerző felvételei lásfeljáró alatt a főkönyvelő, SUmegh jános Íróasztala. Innen költöznek majd egy év múlva ki „a telepre“ főkönyvestül, gépestől együtt. Az induló évek Idején megfelelő szükséghely, de egyre sürgetőbb a változás. Sárba, porba ragadt itt sokszor a traktorkerék, és sokszor a jószándék is. Pedig egy falu szándéka a világ szándéka is. Ma jobban, mint tegnap, holnap meg jobban, mint ma. Ez a szándék kezd valóra válni itt is, persze minden valóra válás magával hordozza a megállást Is. De az újabb nekilendülést is . . Valamikor a papkert kerítése mögül figyelte az öreg Skadra esperes a májusi tüntetőket. Talán éppen itt álldogált, ahol ma kapurés tátong a falon. Sovány volt az öreg pap és fösvény, nem úgy, mint egyik utódja. Lipcsei plébános, a kereskedőkáplán, aki egylszer még harangokat Is adott el a falunak. Ez a káplán húsos és piros ember volt. Suhogő mogyoróvesszövel verte a hittant konok fejünkbe, hová semmiképpen sem fért el, például a bábeli torony. Mennyivel egyszerűbb volt itt a kerítésen kaput vágni. De valóban egyszerűbb volt? Nem, nem volt egyszerűbb, de mivel ésszerűnek látszott és az is volt, Így megcselekedték a hajdani gyerekek, akik nem akartak hallgatni valamikor a mogyoróvessző szavára, de hallgatták az idők szavát, a józan ész szavát, a világhoz való igazodás szándékának szavait. A falu igazodik, redezkedik. Betonlapok kerülnek a házak elé. Egyelőre csak a „fű“ utcán, de ez is valami. Itt nagyok a házak, megnőttek az időben, hát kell a járda is. És park is épül már. Park. Ott épül, ahol valamikor Inségcéduláért álltak a „gurgyalosok“, a községháza előtt. Egy darab bekerített utcarész. Szinte látom már a hintát, a porfogó nyárfákat, padokat. Már erre |s jut idő, kedv és akarat. Szándék az igazodáshoz. Valamihez, a világhoz mérni magunk, az a szándék. Egy, ami még figyelmeztet, fenyeget, riaszt: a víz. A Garam vize. A vizet nem állítja meg semmi. Hiába káromkodás, ima. Még a félig elkészült gát se nagy akadály a víznek. Az új híd sem tud semmit tenni, összeköti ugyan a faluk lakóit, átnyúl, átível egyik partról a másikra, de a vízzel ö sem bír. . . Egyetlen gurgyal maradt a számtalanból. Tágiából, betonból épülnek a házak. Vályogot senki nem vet. Csak a Garam vize, az még riogatja a népet. Párkánytól Garamkövesdlg egy tenger a táj. Csukát is foghat még a halász, bár sietnek a töltés, a gát terveivel. Sietni Is kell, hogy a csuka, ha növekedik is, ne a kiöntött vadvizekben, de a Garam, a Duna vizében nőjön tovább. „Tavaszi szél vizát áraszt. .. “ Arad a víz, sokszor megárad még. Figyelmeztetve, intve, hogy kell a gát, a fegyelmező töltés. Kell, mert szükség van minden darab földre, amit itt még nád és káka borit, és ahol csak a szúnyog dicséri a napot. GYUB.CSŰ ISTVÁN
