A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-05-05 / 18. szám
/'y#/z em fa r Éppen 50 évvel ezelőtt, 1913 áprilisiban történt. Az a fiatal ember, aki feleségével megérkezett a közép-afrikai Ogowéba, sokat hagyott vissza Európában. Nyugodt, polgári életet cserélt fel egy bizonytalan jövővel „a víz és az őserdő között4, egy idegen kontinensen. Feladta tanszékét a strassburgi egyetemen, ámbár mint kivilő tudósnak, teológusnak és filozófusnak már jó neve volt. De nem tudta a polgári világban, melyben született, etikai felfogását cselekedeteivel közös nevezőre hozni. Itt, Ogawéban majd ez sikerül, reménykedett. Mint orvos kívánt dolgozni, segítségére lenni az arra rászorulóknak. Elhatározta, hogy a gyarmatosítók által elkövetett bűnöket önfeláldozó munkáiéval megkísérli ellensúlyozni. A fiatal embert Albert Schweltzernek hívták. Életműve tiszteletet ébreszt minden rendes gondolkodású emberben. Az ogowei négerek szeretik az ó „grand docteur“-jflket, aki megszabadítja őket nyavalyáiktól, a kórházban is tiszteletben tartja szokásaikat és különféle hasznos dolgokra tanltja őket. Az utóbbi időben mégis egyre szaporodnak az imperialista sajtóban a hangok, amelyek Schweitzer munkásságét bírálják és magát a nagy humanistát is megtámadják. A háború utáni első években ezeknek a lapoknak a hasábjai még teli voltak a „nagy öreg ember“ dicséretével. Abban az időben igen jól jött Schweltzernek a gyarmati igazságtalanságok jóvátevésáre Irányuló munkássága, hogy el lehessen leplezni a gaztetteket. Egyesek úgy vélik, e támadásokat Schweltzernek bizonyos konzervatív nézetei váltották ki, amelyektől csak nehezen tud megszabadulni, s amelyek nem felelnek meg már többé az afrikai felszabadulási folyamat következtében megváltozott helyzetnek. Schweitzer például azon a nézeten van, hogy humánus gondolkodású európaiak csak a saját hatásukon keresztül vihetnek segítséget az afrikaiaknak. Ma már azonban nyilvánvaló, hogy a legfontosabb maguknak az afrikaiaknak a kiképzéséről gondoskodni. Többek között Schweitzer csak vonakodva járul hozzá a lambarenel egészségügyi állomás modernizálásához. Kétségtelenül hatalmas a különbség egy modern kórház és az őserdet „Hospital“ között. De talán éppen ezért jobban megfelel az Ogowe menti egyszerű falvakban uralkodó viszonyoknak. Bizalmat önt a betegekbe, ba családjukat Is magukkal hozhatják és úgy érezhetik magukat, mint otthon. Mindezek a „téves“ nézetek csak támadási pontként szolgálnak a kritikusoknak és eltörpülnek Schweitzer Óriási érdemei mellett. Mindjárt szembetűnnek azonban az okok. amelyek a bírálatokat kiváltották, ha figye lembe vesszük megjelenésük Időpontját. Az első bíráló hangok akkor hallatszottak Evezősök az Ogowén Kracht felvételei ugyanis, amikor dr. Schweitzer amerikai látogatása s az Einsteinnel történt jelentős beszélgetés után visszatért Lambarenébe s onnan felvette a harcot az atomháború veszélye ellen. A támadó hangok akkor élesedtek ki a legjobban, amikor Schweitzer a Nobel-békedij átvétele alkalmából megjelent Oslóban s ott az atomháborús politikát elitélő beszédeket tartott. Az imperialista sajtó azóta pontosan betartotta kenyéradóinak utasítását. Gyengítsd, ahol csak lehet, Schweitzer tekintélyét Albert Schweitzer, az őserdei doktor, azonban minden gáncsoskodás ellenére is tovább folytatja munkáját a békéért és a haladásért. Egy Ismert afrikai államférfi kijelentette: „Már sok az olyan európai orvos, aki Afrikába jött és számtalan beteget meggyógyított. Ezt többé-kevésbé jó vagy rossz lelkiismerettel tették, tekintettel a kolonlallzmus elkövette szörnyűségekre. Ami azonban Schweitzert mindezen orvosok közül kiemeli s amit ml afrikaiak mindennél többre becsülünk nála, az a tény, hogy ez az ember a gyarmati elnyomás legsötétebb időszakában jött hozzánk, minket feketéket testvéreinek nevezett és testvérként kezelt. Ezt sohasem felejtjük el neki.“ G. G. Fekete orvosa nincs a lambarenel egészségügyi állomásnak, mert Gáboriban még igen kevés a képzett orvos. Az egészségügyi se gédszolgálatot azonban afrikaiak látják el.
