A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-05-05 / 18. szám
felszabadulásunk ünnepe (F. SpáCtl felvétele) Mai számunk tartalmából Tavaszi szil vizet áraszt . . 4 Köztársaságunk szerepe a szocialista világrendszerben 8—7 A tizenegy nyelvű falu . . 19 Az öreg Iába álma . . . 20—21 Eiaiaény-iiaptár ■ SiáinegjfenSt övvel ezelőtt, ezernyolc ezöztiieuyolc május ötödikén ssOletett Marx Károly, a tudomány»* szocializmus megalnpltója. és a világ proletariátusának atyja. ■ Tizeanyelc éve, ezerktlenesiéinegyven- Ot május Ötödikén kelt tel Prága a fasiszta megszállók ellen. ■ KettfiszáxUt évvel ezelőtt, 1750. május B-áa szil letett Kobespierre, francia burzsaár forradalmár és publicista. ■ Kilencvenöt évvel ezelőtt, IDŐS. május 7-én szOletett Keymont, a nagy lengyel kritikai realista íré. ■ Tizennyolc éve, 1945. május 9-én szabadította fal a szovjet hadsereg Csehszlovákiát. A Csehszlovákiai Magyar Dolgezők KultőregyesSletének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő Major Ágoston Szerkesztőbizottság: Egri Viktor, Gály Iván,. Gyarealk jőzsef, Lőrinci Gyula, Mács léssel, Ozsvald Árpád, dr. Szabd Rezső. Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského 9. Postafiók C-399, telefon 533-04 Terjeszti a Posta Hfrlapszolgálata, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és leválkázbesltü. KOifOldre szőlő előfizetéseket elintéz: Poitovaf novinovy áfád, vfvaz tlsku, JlndMI- ské ul. 14, Praha. Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat, Bratislava, Stfirova 4. Előfizetési díj negyed övre 19,50 Kts, fél évre 39.- KCs, egész évre 70— KOs. Kéziratokat nem őrzőnk meg ás nem küldünk vissza. K-21 • 31317 Tőzsér Árpád : B MM történelemnek két nagy állandó rögzítője és leltározója van: a nyelv és az épitkezéskultúra. Mikor hallgatnak az írók, tétlenül maguk elé merednek a festők és szobrászok, a nyelv akkor is szorgalmasan jegyzi az Idő költészetét, rögzíti a kor emberének szokásait, szavajárását és környezetét, s a városok szedik magukba a korok stílusát, elképzeléseit, indulatait, szenvedélyeit. A nyelv és az építkezés anyagában korok rakodnak egymásra, lebontani, viszszaelemeznl őket élvezet, csak érteni kell hozzá. Csakhogy, míg a nyelvet nem lehet elpusztítani, az egy-egy szóra rakódott korrétegeződés folytonosságát nem lehet öszszezavarnl, addig a városok, az épületek elpusztíthatók, kifejezési egységük megzavarható. Warsó múltját a fasizmus tönkretette, az épületek emlékezete ott csak pár évtizedes, Budapest kövekbe, oszlopokba irt „jegyzőkönyve" szintén hiányos — s a csodával határos, hogy Prága architektúrájában rejtőző „történelemtudát" mennyire pontos, mindenre emlékező. A Vltava tükréből emelkedő Hradéanyt (jobban mondva a helyén álló várat) láthatta már a városnak csillagokig érő dicsőséget jósoló mondabeli Llbuáa is, de rajta van a kezenyoma IV. Károlynak, a Jagellóknak, Habsburg Mátyásnek, II. Rudolfnak, Mária Teréziának, sőt még Masaryk is a „maga képére" akarta formálni az ősi építményt Plecsnlk jugoszláv építész egzotikus elképzeléseivel. Egyetlen vár s ezer év munkája, elképzelései és szelleme van benne. S hány Ilyen történelmet hordozó épület áll még Prágában háborúkat, forradalmakat sértetlenül átvészelve! A PraSná brána [szószerlnt: Lőpor kapu) helyén álló kaput 1230-ban még Kutná brána-nak nevezték. A kapu Prága legrégibb részének, az Övárosnak a magvát képezi. A 18. század elején kezdik puskaporraktárnak használni, s azóta hívják PraSnának (praSná — poros). Mai pszeudogótiikus formája Josef Mocker munkája 1886-ból. A világhíres Orloj 1490-ből való. 1560- ban tökéletesítették, de a későbbi korok során úgy megsérült, hogy hosszú időre meg is állt. 1865-ben javítják ki s indítják meg újra. 1945-ben a fel9ő része megsérül ugyan, de 1948-ban már ismét jár. S tőle jobbra a falba ágyazott tábla hirdeti, hogy a szovjet hadsereg ukrajnai frontja Ivan Sztyepanovics Konyev marsall vezetésével 1945. május 5.-én szabadította fel Prágát. V. Myslbek szobrász Vencel herceget ábrázoló lovasszobrát 1913-ban leplezték le. A monumentális alkotáson s négy mellékalakján a művész harminchat évig dolgozott. A májusi forradalom Idején, mikor a rádió épületére három bombát is dobtak, a lovasszobor a csodával határos módon sértetlen maradt. Állt a müncheni időkben Is, s áll ma is, hirdetve a nép benne megtestesült hitéltek törhetetlenségét. Emberi művek, amelyeken korok adnak ■; gymásnak találkozót. Nem hiába érzik az idegenek Prágát eleven múzeumnak. Pedig nem az. Csak itt valamilyen csodálatos koegzlsztenciában élnek egymás mellett a századok, sértetlenül és elpusztithatatlanul. Századok: a gótika, a román a reneszánsz, a barakk, s a legmodernebb áramvonalas formák fönn a brüsszeli pavilonban s a 35 hektáron fekvő Fuőtk-park épületein zavartalan evolúcióban csillognak egymás mellett. S ebben az evolúcióban az emberek, a változó, de korokat raktározó városukra büszke prágaiak jelentik a revolúciót, a világ rezdüléseire, változásaira azonnal reagáló örök forradalmat. S ezt nemcsak a kép kedvéért mondom! Sehol városainkban nem tapasztaltam még olyan érdeklődést a világ eseményei, bármi néven nevezendő változása iránt, mint Prágában. Reggelenként a villamosok, a borbélyüzletek, a piacok, a buszmegállóik fórumok Is, ahol szenvedélyesen vitatják a Dukla legújabb győzelmét a pilzenl Spartak felett, a francia bányászsztrájk eredményeit, a Jemeni eseményeket, s a Semafor új bemutatóját. De leginkább a politika érdekli a prágaiakat. A történelem megtanította őket az éberségre. Az épületeken, szobrokon feltűnően sok az egész nemzethez szóló intés: „Zdar .tobé, Praho! Vzdorhj őapu zlobé jak odolalas véky bouflm vSem." (Jó szerencsét, Prága! Dacolj áz idők haragjával, mint ahogy örökké dacoltál minden viharral.) Ezt az óvást az Obecn? düm hordja homlokzatán. „Nedej zahynoutl nám 1 budoucím, Svat? Václave ...“ (Ne hagyj elpusztulni bennünket, s akik utánunk jönnek, Szent Vencel...) — ez a Vencel szobron olvasható. A cseh nemzetet már sokszor fenyegette a teljes pusztulás. Zsigmond császár a mai letnái park területéről (ahol most a köztársaság felszabadulásának évfordulóin katonai seregszemléket tartanak)
