A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-26 / 16. szám
sebbek, még ha nem Is hittek egészen neki, szívesen meghallgatták a papot, általában kedvelték, a faluban, még a reformátusok is ... A plébánost aztán egyszerre letartóztatták, mert kiderült, hogy külföldi valutával üzérkedett, összeköttetésben volt valamilyen kártévö csoporttal és gyanús idegeneknek adott szállást, akikről megállapították, hogy kémek. A lakásán arany ékszereket és sok pénzt találtak. Pedig a. plébános a templomban is hirdette az igazságot. Nyugtalan borzongások futnak keresztül Török Péteren, ha erre gondol. Istent és az egyedül üdvözítő és örök igazságot szolgálta, hát így kelett szolgálnia? Mit szolgált valójában, milyen érdekeket? Legjobban az döbbentette meg, hogy az -utóbbi hetekben a papon is észrevette, a változást ... Egyszer, talán két hétre, hogy a kórházból hazajött, találkozott vele az utcán. Hosszam elbeszélgettek, mesélt a plébánosnak az operációról, gondjairól, bajairól, és megemlítette azt is, hogy néha milyen furcsa ezresek fogjak el — a látomásairól ösztönösen nem beszélt — és néha szinte kételkedik önmagában. Ne hajtson fejet, Török bátyám' — mondta akkor a plébános — térdet és fejet csak isten előtt hajthat az igaz ember ... ”5 akkor hirtelen meglátta, hogy a plébánosnak is két feje van, az egyik jóságosán és együttérzően, nézi, de a másik .. . maga^ előtt sem akarta bevallani, hogy így látta ... a másik hideg számítással figyeli és a szája nem mond igazat. Félni kezdett. Nem tudta pontosan, mitől fél, állandó szorongásának nem volt konkrét tárgya, homályosan úgy érezte, a kétfejű emberektől fél, mert az egészet akarattal csinálják, hogy csúfot űzzenek belőle, és lépten nyomon üldözik, nincs tőlük maradása. Még az éjszakai nyugalmát is megzavarták, felriasztják álmából és beszélnek hozzá. No. Török Péter, mondják, mint szólsz hozzánk? Szépek vagyunk így, két fejjel, ugye, érdekesek vagyunk? Moccanás nélkül hallgatódzik és egészen tisztán hallja a hangjukat. Néha egész kórus csendül fel ablaka alatt, láthatatlan,, de döbbenetes erejű kórus, amely minden más neszt, távoli autóbúgást, kutyaugatást és a faluban sétáló legények hangoskodását — elnyom és túlszárnyal. Alszol, Török Péter, zúgja a kórus, ne aludj! Ne rejtőzz előlünk a takaró alá, úgyis látunk! Mert ilyenkor félelmében és a menekülési vágytól űzve fejére húzza a tömött pehelydunnát, hogy he lássa a sötétet, és ne halljon semmit. Egész éjszaka nem alszik, és határtalan megkönnyebbüléssel lélegzik fel, amikor odakint szürkülni kezd. Azonnal felkel, gyorsan, kapkodva húzza a nadrágját, a bakancsait és siet a szövetkezet istállójába a lovaihoz. A friss hajnali levegő kissé felüdíti, és az istállóban, a párás meleg lőszagban, a lucernát ropogtató fogak őrlő zajában és az érkező kocsisok köszöntései között lassan lehalkulnak az éjszaka hangjai. Már világos van, de a nap még alig kél, egyelőre csak keleten, a szőlődombok felett, veresedé fény jelzi a reggel jöttét. A kocsisod lármával csutakolják, pucolják a lovakat. Na te ... hóha ... no, Deres ... hallatszik itt is ott is az állatok körül. Közben beszélgetnek és tréfálnak egymással. Török Péter nem tréfál és nem beszél. Serényen keféli a lovait, és néha elles a: hátuk felett, vagy a nyakuk alatt, és a többieket figyeli. Ha tekintete találkozik valamelyi ktársáéval, zavartan lesüti a szemét és elnéz, nem tud szembenézni az emberekkel. Hogyan is tudna becsületesen a szemébe nézni olyan embereknek, akik üldözik és állandóan lehetetlen helyzetbe hozzák, hogy nem tudja, mit kell tennie. Most is micsoda kedélyesek, no lám. Mit hangoskodnak... Egy-egy élénkebb kiáltás vagy felcsattanó MART GYÖRGY RAJZA nevetés összerezzenti, és ingerültté teszí, szeretné odakiáltani nekik, hogy csendben legyenek, ne nevessenek. Hat óra felé elkészültek a lovakkal, a trágyát is kihordták alóluk és felültek a szénás ketrecek oldalára .cigarettára gyújtottak, lógatták a lábukat és a vasárnapi futballmeccsről beszélgettek. Vasárnap ugyanis kikapott a helybeli csapat. Bogár Pali, a legfiatalabb kocsis is játszott. Középhátvédet játszott, őt ingerelték. — Két bal lábbal játszottál, Pali — mondták neki. — Ha legalább az egyik lett volna jóravaló láb, más az eredmény. — Kívülről könnyű kritizálni — morog-: ta a fiú — mindenféle lőcslábúaknak... Ezen újra nevettek. — Akkor az egyik, idősebb kocsis elővett egy liter pálinkát. — No, emberek, igyunk az egészségemre! Nem köszöntöttetek fel, pedig a név-: napom van. Nagy lárma kerekedett erre. Mindenki hozzásietett, szorongatták a kezét, a fülét • ráncigálták és nevetve éltették. Bogár Pali lelkesedésében a levegőbe akarta dobálni, thr" ettől elálltak, mert olyan Török Péter korabeli voít az ünnepelt, és egy őszülő családapát mégsem illik a levegőbe dobálni. Nagyokat húztak az üvegből az egészségére. Khrrr ... khrrr ... krákog-i tak utána ... ez igen. Ilyen névnap min-) dennap elkelne. A magáé mikor lesz, Péter bácsi? kiáltotta egy másik kocsis. No, azon ugyan nem isztok, gondolta Török Péter. Távolabról nézte a jókedvűeket és haragudott az ünnepeltre. Vén szamár, szid-) ta magában, ilyen suliancokkal barátkozik, és úgy viselkedik, mintha nagyon jól érezné magát közöttük. Elfelejtette talán, hogy valamikor gazda volt? Ám érezte, hogy ezeket a gondolatokat úgy. erőszakolja magára, mert a lába már szinte kilépett feléjük, hogy hozzájuk menjen, közéjük vegyüljön és megkóstolja pálinkájukat, s ez annyira felbőszítette, hogy magában morogva, haragudva in-: kább elment haza, reggelizni. Hiába hívták vissza, nem vett részt az ünneplésben. — Annyira azért még nem jutottam — szinte csikorgatta a fogát — nem, anynyira még nem vagyok. Úgy érezte most a régi énjét, mint egy mázsányi súlyú nagy követ, amely kö-: nyörtelen nyomásával a szívére, az agyára nehezedik. S hogyan ünnepeljen, hogyan legyen könnyű lelkű és gondtalan, akinek mázsányi szikla nyugszik a szivén. Nem, az ilyen ember nem lehet gond-: tálán. Otthon kezet mosott, a mosdóvizet kiöntötte az udvarra és mogorván asztalhoz ült. A felesége szalámit, sajtot és tejeskávét tett elébe. Reggelizet. Elgondolkozva rágta az ételt, mint aki valamin töri a fejét. Néha a feleségére nézett, fontolgatta megszólaljon-e, vagy ne, aztán mégis elhatározta magát. — Hallod, Margit — mondta egyszerre, láttál te már kétfejű embert? Az asszony meglepetten nézett rá, szemében mély aggódás ült, de igyekezett nem mutatni a rossz érzést, amely hetek óta kísérte. — Már megint mit talált ki... miféle kétfejű embert? Ki látott volna már olyat? Török Péter nyugodtan evett tovább, nem nevetett és szinte természetellenes volt a nyugalma. Pedig te is kétfejű ember vagy, Margit. Elhiszed? Meglepődtél, ugye? Figyellek én régóta, bizony két fejed van neked. Hosszan nézte az asszonyt. Rágta a szalámit, a ^-sajtot, néha kávét hörpintett hozzá, és néztéf. Az asszony már félt. — Bolondokat, beszél — nevetett idege-: sen —, mi jut az eszébe ... ? — Mit tudsz, te Margit... — legyintett. (Folytatjuk) 13
