A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-31 / 13. szám
a t/z — Kérjük a pirotechnikusokat. Sürgősen! Veszélybe kerülhet a tegnap épített gát. Megérkeznek a néphadsereg fiatal katonái. Napok éta nem aludtak, de vfgkedélyüek. Még eltréfálnak a helyi nemzeti bizottság irodájából kileső huncutszemü lánnyal Is. De aztán elhangzik a parancs: — A jégtorlaszt meg kell semmisíteni! Óvatosan közelítik az árvízen keresztül a jégtáblát. Nemsokára tompa robbanás hallatszik. A jégtáblák megindulnak. A viz apadni kezd. Az Ipoly kiadta utolsö mérgét. Győzött a munkások és katonák összefogása. Győzött az ember a természet felett. .. Szöveg és képek BÁLLÁ IÖZSEF Elszabadult a világi A mérgében felfuvalkodott Ipoly ott hagyta lassú, kényelmes medrét, tengerré változtatta a völgyet Losonctól egész Ipolyszalkáig. Telefonok berregtek, távírók adták a jelentést: árad az Ipoly . . . Vfz, víz mindenfelé ... De az emberek nem ültek karbantett kézzel. Órák alatt megalakultak a járási és a helyi árvízvédelmi bizottságok. Munkások, katonák siettek a falvak segítségére. A legtöbb baj a lévai járásban volt. Szebeilai János elvtárssal, a lévai járási árvízvédelmi bizottság elnökével csak néhány szót válthattunk. Napok óta alig aludt valamit. — Most jöttem Ipolyságról — mondja kifulladva. Bizony ott nehéz harcot vívnak az Ipollyal. Bélyt is el akarja önteni. Ipolyszalkán sem rózsás a helyzet. A város fölött helikopter köröz. Most jöttek meg terepszemléről. Leszállás után a pilóták gyorsan megebédelnek. De azonnal lndulnlok kell. Jelentés jött Ipolyságról. Segítséget kérnek. Hatalmas jégtábla közeledik a hid felé. Ha feltorlódik a jég, újabb utcákat önthet el a viz. Pedig már eddig is 14 utcán közlekednek a csónakok, és több mint 200 családot kellett klalakoltatni. Követjük a helikopter útját. Ipolyságon teljes készültség van. Emberek rohannak a híd felé, a katonákkal együtt harcolnak a jégtáblák ellen. Tombol az ár, recseg-ropog minden. Szógel elvtárs, a helyi nemzeti bizottság titkára az egyik telefontól a másikhoz rohan. — Halló ... Itt Ipolyság, segítséget kérünk ... Halló a 223-ast kérem. Küldjenek katonákat! Pirotechnikusokat! Hatalmas öszszefüggő tábla közeledik. Sürgős segítségre van szükség! Ha Idejében nem lépünk közbe, veszélybe kerülhet a híd. Űjra berreg a telefon. Magyarországi katonák jelentkeznek. — Segítünk, ha kell. Egy órán belül a hídnál lehetünk. — Halló . .. Ismét a 223-ast kérem. Engedjék meg, hogy a magyarok segítségét igénybe vehes8Ük. — Köszönjük a segítséget, de a mi katonáink is útban vannak már. Várjanak türelemmel. Még néhány perc és megérkeznek. — Mi lesz velünk?! — fakad sírva Csadó Ferencné Titkár elvtárs, segítsenek ... A bútorom! ... Krajcsó János katonái harcban a jégtáblákkal az Ipolysági hídon — Mindent elintézünk — biztatja a titkár, — Fő, hogy mindenki száraz helyen van. A város felett felbúg a helikopter motor ja. Alacsonyan száll, kémleli a jégtáblát A titkár ideges. — Ml lesz, ha későn jönnek a katonák — aggodalmaskodik. Mégiscsak hívni kéne i magyarokat. A jégtábla végzetszerűen közeledik. De at emberek nem adják meg magukat. A hídon folyik a harc az árral. Krajcso szakaszve zető árkászai hosszú rudakkal törik a jégtáblákat. Eddig még nincs baj. Megérkezik az első nagyobb jégtábla. Pillanatok alatt derékba töri a telefonpóznát. A drótok zizegve, fütyülve pattognak. De a katonák egy percig sem hagyják el helyüket. Valaki elkiáltja magát: — Megtalálták őket! Az emberek a Paraszt udvar felé . szaladnak, de semmi, csak a csónakot találták meg. A háborgó hullámok őrzik áldozataikat. Hiába sir Bereczné, 28 éves férjét még holtan sem láthatja. Vele együtt pusztult a két diák, Mihály István és Szádovszky Károly (s. Elnyelte őket az áldozatra éhes, őrjöngő Ipoly. Orvost vittek Tesmagra, beteghez. Visszatérőben felfordult a gumicsónakjuk. Csak Sulyak doktor menekült meg. Elkapta az egyik katona lábát és úgy húzták ki. A harc tovább folyik, nincs pihenő. Végre megérkeznek a pirotechnikusok. Tompa robbanások reszkettetik meg a levegőt. Bent a helyi nemzeti bizottság irodájában Szógel elvtárs megtöri! verejtékes homlokát. Fellélegeznek az emberek. Ojabb viz nem tör a városra. A helikopter abbahagyja a körözést. Bély felé veszi az irányt. Jelentést kaptak. Veszélyben a község. Ipolyvisken megmentették a falut, mert a védőgátat homokzsákokból emelték. Szakállason nincs baj, de Bélyt a viz harapófogóba szorítja. A járási árvízvédelmi bizottság intézkedik. Minden erőt a falu megmentésére. Balázs László 15 tagú autósbrigáddal érkezik a helyszínre. Testvéri segítséget nyújtanak a szomszéd falvak is. Ott dolgoznak a Nyúlgáton a iontóiak, zalabalak, pásztóiak, kissallóiak, kisölvediek. Török Igazgató elvtárs vezetésével kivonulnak a mezőgazdasági iskola diákjai is. A víz gyorsan nő. A gátszlnt Is. Jön a jelentés: a falu végén étszivárog a víz. Oda összpontosítanak minden erőt. Vigyázni kell, ki ne kezdje a gátat, mert akkor elönti az egész falut. Az árterületen már olyan magas a víz, hogyha áttörné a gátat, az ablakokon folyna a házakba. Az arcokról csurog a veríték. A jelentések kedvezőtlenek: a víz állandóan emelkedik. Végre a délutáni órákban megállapodik — a gát 20 centivel magasabb. A falu megmenekült, csak három családot kellett kilakoltatni. Pár perc szünet. Estébe hajlik az idő, Balázs László csoportja a kiadós vacsorát fogyasztja. Napok óta először esznek nyugodtan. Eddig csak két-három órát aludtak. Másnap nyugodtan ébred a falu. De egyszerre megelevenednek az emberek. Jelentés érkezik. Árad az Ipoly. A jégtáblák összetorlódtak a folyó medrében. Pedig az autókat már el akarták küldeni, azt hitték, végleg megmenekültek. Úaszettl az árvízvédelmi bizottság, megérkeznek a járási nemzeti bizottság dolgozói. Ez nem Velence. Az Ipolysági Ipoly utcán csónakon közlekednek Seres János és Pomozl Gyula a Nyúlgáton Elöntött ház Ipolybélen
