A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-17 / 11. szám
Milliói lÜIÜÉülÜ' 1t tm i' v KnrA'pa siállő Évről évre szebb lesz Rév-Komárom város, Nyáron már nem poros, télen meg nem sáros.“ Én: Ezt olvastam egy régi könyvben, egy Komáromot ábrázoló rajz alatt — Jókai Mór sajátkezű rajza alatt. A minap meginvitáltam Ökegyelmét a mai Komárom megtekintésére, abban a reményben, hogy Jókai: megörvendeztetem szellemét szülővárosa Én: fejlődésével. Jókai: Indulhatunk, de ajánlanék valamit, öcséml Keríts nekem fiakkert, mert bár életemben szerettem az egészséges sétákat, ma már ezek a bronz-csizmák bizony nagy lomhaságra kárhoztatnak. Én: Akkor inkább taxit rendelnék, de... Jókai: Várjon csak, várjon: Mi az, hogy „taxi“? Én: Automobil volt az ön korában.. Jókai: jaj, azzal én nem csúfítom magam végig a városon. Prüszköl az, öcsém, és büdösít, meg olyan zajt csap, hogy megvadulnak tőle a szekeres gazdák lovai. Legelegánsabb, legnyugodtabb a konflis. Jó meleg teveszőrpokróccal betakarni lábunkat és kényelmesen körülkocogni az öregvár alatt, a Tisztípavillon előtt, az Anglián (Angol park) keresztül a Vág-Duna mellett, az az igazi... é ' Én: Bocsánat, mester, konflis ugyan még akad városunkban, de a taxi melegebb, halkabb Járású, gyorsabb, elegánsabb és olcsóbb. A vár, mely a szabadságharc Idején a legerősebb védelmet jelentette, ma már értéktelen építmény, s csak a város régiségeit kereső idegenek Jókai: tekintik meg, mint érdekességet. £n: A Tísztipalvillon, ez a patinás épület, melyet ön oly sokszor emleget regényeiben, most nem a kacér dámák és nyalka tisztek szórakozóhelyéül szolgál. A Magyar Területi Színház próbaterme, ruhatára, műhelye és „kancelláriája“ van itt elhelyezve. Jókai: Mi az, hogy Magyar Területi Színház? Én: Államunk helyes nemzetiségi politikája folytán létrejött kulturális intézmény, amely most ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját, s melynek székhelye itt van Komáromban. Jókai: No, ennek örülöki Remélem, maguk is tudják, hogy nekem is volt némi közöm a színházakhoz, a színészekhez. Mindkét feleségem színésznő volt. Igen, igen. Laborfalvi Róza és Nagy Bella asszonyságok. No de már itt is a taxi, beülhetünk. Irány: a város. Lám már itt is vagyunk a régi Angol-park helyén. Ez itt jobbra a parkosított rész. S ezek az ötemeletes paloták? . .. Ezek összkomfortos bérházak a dolgozók részére. Alapos geológiai ellenőrzés előzte meg a házak megépítését. Ismerve a komáromi talaj minőségét, olyan alapot építettek alájuk, mely biztonságossá tette az építkezést. Ha már erre kanyarodtunk, tessék megtekinteni a Vágót áthidaló gyönyörű, karcsú betonhidat. Amikor a második világháború után elkészült, azt beszéltek róla, hogy Európa egyik legmodernebb hídja. Olyan a teherbírása, hogy egy ötemeletes házat — olyat, amilyent az imént láttunk — rá lehetne építeni, öt perc, és bent vagyunk a vasútállomáson. Ugye, kényelmes, tágas előcsarnokát, meleg várótermeit, étkezdéjét nevetséges lenne összehasonlítani a hajdani indóházakkal. Van itt egy kultúrhelyiség is, ahol ugyan tilos a dohányzás, de azért Jól érzi magát az ember, mert újságokon, képeslapokon, jó könyveken kívül rádióval, televízióval is szórakozhat. Hasonló gépek az ön fantáziáját is foglalkoztatták a múlt században, örvendetes, hogy ilyen kultúrhelyiségek már egyetlen városi állomásról sem hiányoznak. Csodálkozom. Ne csodálkozzék, uram, mert most egy olyan városnegyedbe kalauzolom, amelynek helyén az ön idejében mocsár, silány kaszáló, a partos részen pedig szalmakazlak voltak. Azt hiszem, ezt a részt „váron kívüli szérűskerteknek“ nevezték. Az akkor majdnem hasznavehetetlen területen épült a kettes lakótelep, a Váron belül pedig az egyes lakótelep. Grófcsemeték megirigyelhetnék az itteni csecsemőgondozót, óvodát, hát még a kilencéves általános iskolátl Benne legkorszerűbben felszerelt tantermek ős tornaterem. Ez itt szemben a másik oldalon a dolgozók otthona. Pazar berendezéssel szolgálja a felfrissülni, szórakozni és sportolni vágyó fiatalokat és öregéket egyaránt. Előtte ez az Amfiteátrum, ahol nyári időben színvonalas műsorokon, rendezvényeken szórakozunk, öt-hat dobásnyira tőlünk a Pozsonyi Kapu, ez önnek is ismerős. A műemlékvédő kegyelet őrzi épségét hazánk egyik legnagyobb hajógyárának bejáratánál. Amint látja, megvagyunk mi békességben a régi dolgokkal, ha azok nincsenek ellenünkre. Bizony már ilyen új nevezetességek, mint ez a hajógyár, teszik nevezetessé városunkat. Megbámulni való szemőlyhajókat gyártanak itt a Szovjetunió részére. Most úgy hallom áttértek egy olyan automata vontatóhajó gyártására, amelynek kezeléséhez két ember elegendő. Egyébként a gyár-egyes részlegei az ön kedvenc Erzsébet-szigetén működnek. S ha már a szigeten vagyunk, itt van az út mellett a Beöthy-kertben, ahol az „Aranyember“ íródott, az a fiiagórla is, ahol az ön első szobra, egy mellszobor állott. Sajnos, a szobor egy nagy árvíz alkalmával alaposan megrongálódott és eltűnt. De kanyarodjunk vissza a városba. Talán egy pohár borra is beülhetnénk az „Európa“ szállóba. Ez a klvül-belül fővárosi színvonalú vendéglátó üzem, melyet csak pár hónapja üzemeltetnek, városunk büszkeségei közé tartozik. Amott a tér másik felén, az egy megnyitás előtt álló kultúrpalota. A Magyar Területi Színház „jövendőbeli“ székháza. Ott volt mellette a város börtöne, lebontották. Egyre kevesebb börtönre van szükség országszerte, mert olyan társadalmi rendben élünk, ahol lassan eltűnnek a bűnözők. Jókai: Nemes és elismerést érdemlő eredmények ezek! Ilyen fejlődést még legmerészebb álmaimban sem képzeltem el. S minek köszönhetem ezt a sétát és az információkat?. .. Én: Most, február tizennyolcadikén van az ön százharmlncnyolcadik születésnapja. Fogadja ez alkalomból köszöntésünket! Legyen kedves önnek a Kerepesi temetőben az a maroknyi komáromi föld, mely sírhantjai között van. Nyugtassa meg önt az a tény, hogy szülővárosa napról napra épüú szépül és művelődikl / \ kovács' J0Z3EF 4
