A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-17 / 11. szám
„Az emberek valaha a napot minden áldás és a föld minden gazdasága torrásának tekintették. Azoknak a jóakaratéi Isteneknek, akiknek a nap megőrzését köszönték, hatalmas kőtemplomokat emeltek, s dicséretükre gyönyörű énekeket zengedeztek. . — valahogy így kezdődik egy ősrégi indián legenda. Azonban nem csupán az Ismeretlen erőktől való félelem, vagy a „mindennemű áldásért“ való hála fordították az emberek figyelmét már a régmúltban Is az égboltozat felé. A nap és a csillagok tanították meg ugyanis az embereket arra, hogy az időt mérjék és tájékozódni tudjanak a földön. Tisztán gyakorlati szükségletek kezdték a földet körülfogó égboltról letépni a misztikum, a titokzatosság fátylát. S ugyancsak gyakorlati szükségletek hozták létre a csillagászat tudományát. Noha tudományról nehéz Ilyesmit állítani, az asztronómia mégis hosszú Időn át Igazságtalan volt. Rendszeres megfigyelések útján fokozatosan feltárta a bolygók mozgásénak összefüggéseit, tanulmányozta a napot, megszámlálta a csillagokat és logikus törvényszerűségek kereteibe kényszerltette. És mégis egészen a múlt évszázad feléig megfeledkezett egy jelenségről, amellyel a világűr szüntelenül „ingerll“ a földet, s amelyet — kissé paradox módon — a tudomány, talán éppen ezért, csekély fontosságúnak tartott. Az 1833. esztendő egyik éjszakáján azonban az égbolt egyetlen fantasztikus tűzijátékká vált. A „hullócsillagok“ tüzes zápora Íz galomba hozta az egész világot. Ekkor született meg a csillagászat egy új ágazata, mely az alábbiakat figyeli: A METEOROKAT, azaz apró kozmikus testeket, amelyek világűrben útjukon beleütköznek a föld atmoszférájába, s mialatt áthaladnak rajta — még mielőtt egyetlen másodperc alatt teljesen elégnének — a legfényesebb csillagként lobbannak fel; a METEORITOKAT, azaz a meteorokkal rokon kozmikus testeket, amelyek azonban eredetileg oly nagyok, hogy miután érintkezésbe kerültek az atmoszférával, minden anyagveszteségük ellenére sem semmisülnek meg teljesen, hanem vas- vagy kődarabokként hullanak a föld felszínére. A tudomány sokáig nem vett tudomást erről az egyetlen hozzáférhető kozmikus anyagról, amelyet kezünkbe foghatunk és közvetlenül megvizsgálhatunk. Pedig épp a meteorltok és a meteorok azok, amelyek számos titkot árulnak el nekünk: az égitestek tulajdonságait, a világ materiális egységét (nem található ugyanis bennük a földön Ismeretlen elem), a magas atmoszféra adatait, vagy az anyag fejlődésének számos törvényszerűségét. Voltaképpen éppen ezzel teszik a legtöbb szolgálatot az embernek, hogy rajtuk tanulmányozhatjuk az anyagi létezésének feltételeit a bolygók-köztl térben — más szóval tehát az űrhajózást, hogy lehetővé teszik az emberek számára a nagy távolságokra való drótnélküli összeköttetést, s hozzájárulnak ahhoz Is, hogy megtudjuk; a Jövőben miképpen befolyásoljuk a magas atmoszférából az Időjárást. Radar-készülék, amely elektromos Impulzusokat küld a meteor felé. Az impulzusoknak a hullócsillag vezető csóvájától való visszaverődése segítségével állapítják meg a meteor távolságát Zdenék Ceplecha doktor és Miroslav Novák megfigyelő (balra) a rögzített ka merák mellett, amelyek éjszakánként a meteorokat fényképezik A fénykép-kamera lelje gyezte a meteornak a föld atmoszféráján keresztül haladtában való felrobbanását. A háttérben azon csillagok pályája, amelyek az expozíció folyamán elmozdultak Egy kő-meteorlt 4Vi kilogramm súlyú része, amelyet az ondfejovták a feljegyzett pálya szerint 1939-ben találtak meg PH- bram mellett A csillagászat legöregebb és legfiatalabb ágazata találkozott a Csehszlovák Tudományos Akadémia ondfejovl obszervatóriumában. A nap mejjlflgyelése és a meteorikus jelenségek megfigyelése — mindkettő, természetesen, a legmodernebb technikával felszerelve. A „meteorikus fegyvertár“ a radar, amelynek Jelzései szerint állapítják meg a meteorok távolságát; színkép-kamerák, amelyek segítségével megtudjuk, milyen elemekből tevődik össze; és végül rögzített fényképező kamerák, amelyek minden felhőtlen, holdatlan éjszakán az égboltra Irányulnak. Ha tekintetbe vesszük, hogy nap mint a nap Jónéhány millió meteorikus test kerül a föld atmoszférájába, úgy legalább hozzávetőleges képet alkothatunk arról, hogy mit Jelent az ondfejovfak munkája, akik nem hanyagolhatnak el egyetlen látható meteort SKU1. A nyert anyagból pedig ki kell számttanlok annak legkülönfélébb tulajdonságait. Csehszlovákia a világ azon négy állama közé tartozik, amelyek a meteorok vizsgálatéval foglalkoznak. Az Ondfejovban folyó állandó munka egyedülálló sikert eredményezett: több mint kétezer óra lefolyása után, melynek során a kamerák exponáltak, a csillagászat történetében először sikerült egy meteorit röptének teljes pályáját feljegyezni, majd a pontosan megállapított helyen anyagát is megtalálni. Az első pillantásra az ondfejovl csillagászok munkája nem túlságosan érdekes számolásnak tűnik, amely szüntelenül teoretikus tények tömegét gyűjti. A laikus voltaképpen azonnal fel sem tudja fogni, hogy a meteor vékony nyoma a fénykép-lemezen miért kelt ott oly nagy lelkesedést, s hogy például Ceplecha doktor miért aludt négy esztendőn keresztül valahol a fotométer alatt, hogy Itt dolgozhasson addig Is, míg lakást kap. Elegendő azonban meghallgatnunk egy vitát, amelyben az egyik fél a meteorok eredetének kérdésében azt állítja, hogy a bolygók összeütközésének útján keletkeztek, míg a másik szerint valamely régi bolygó széthullásának termékei. Elegendő, ha elolvassuk a világ élenjáró tudósainak elismerő leveleit. Es elegendő, ha a mai korban élünk, amely az első felderltőket küldi a világűrbe. Elegendő ahhoz, hogy az ember megértse: az ondfejovlak munkája voltaképp óriási és rendkívül értékes kaland. OLGA VlTOVA Oldílch Rakovec felvételei 5
