A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-10 / 10. szám
NO a rádiótechnikában (CTK felv.) Mai számunk tartalmából: Napfényes Hellasz ..... 5 Gépek, lomblkok — és a né 8 A vallást szekták és korunk . . 2 ŰJ áramlatok a szovjet irodalomban .....................................9 Duba Gyula: Idegen szem (kisregény ................... .... 12 Az atomkalsmd ...... 18 Az ébredd Bodrogköz . ... 2„ Srk kicsi fehér balettoipé . . . 24 A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúrogyesületének betliapla. Megjelenik minden vasárnap. FúszerkMXtA Major Ágoston. Szerkesztőbizottság: Egri Viktor, Gáljr Iván, Gyurcsik jázsei, Lőrinc* Gyula. Mács József Ozsvald Árpád, dr. Szabó Rezsó. Szerkesztőség: Bratislava, jesenskábo S. Postafiúk C-398, telefon 533-04 Terjeszti a Posta HIrlapzzoIgálata, előli*« táseket elfogad minden postahivatal ás levélkázbesltA. KfilfAldre szálú előfizetőseket elintéz: Pót tóval novlnovj űíad, vfvox tlskn, Jlndfltokú ni. 14, Praha. Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat, Brs tislava, Stúrova 4. Előfizetési dl) negyed évre 19,30 Kts, fúl évre 39.— Kús, egész évre 79.— K6s. Kéziratokat nem őrsünk meg éa nem küldünk viasza. Azt elmúlt napokban tizennégy nő és férfi állott az „Amertkaellenes tevékenységet vizsgáló bizottság“ előtt. Hogy mi volt a búnQk? Doyle képviselő felolvasta a vádiratot, amely Így hangzott: „Az események már többször bebizonyították, hogy a békepropaganda álmosítóan unalmas és félrevezető hatőssal van minden nemzetre. A pacifizmus és túlzott Vágyakozás a békéért, a hisztérikus béke utáni kiáltozás, csak akadályozza az országot a védelmi készültség munkájában, aláaknázza az ellenállási akaratot és megtöri a nemzet erejét. Nem beszélve arról, hogy a nemzet a kommunizmusnak eshetne áldozatul. Ezt sokan jegyezzék meg maguknak. Meg vagyok róla győződve, hogy ezek után jól meg fogják gondolni, mielőtt intenziven mernék a békét propagálni.“ Először Posner asszonyt, egy nyugdíjas tanítónőt hallgattak ki. „Nem tudom, hogy tulojdonképpen miért is vagyok itt — mondotta. Azt azonban tudom, hogy önök miért vannak Itt — szólt a bírák felé fordulva. — Mert nem értik és nem is akarják megérteni mozgalmunk értelmét. Mozgalmunk legfőbb Indítéka gyermekeink iránt érzett szeretetünk és gondoskodásunk, mert reggelire sajnos, nemcsak tejet eszünk, de bizonyos adag „Strontium 90-et“ is. — Az elnök közbe akart szólni, ám Posner asszony zavartalanul folytatta: — Hálásak lehetnének nekünk mozgalmunkért, hiszen Jól tudják, hogy minden egyes atomrobbantási kísérletnek torzszülött gyermekek világrahozása, leukémia és rákbetegség a következménye. Higgyék el uraim, hogy amikor gyermekeink életéért harcolunk, az önök gyermekeikre Is gondolunk.“ A hallgatóság ezt a kijelentést tapssal jutalmazta. Azután Ruth Meyer asszony, egy Long Island-i anya következett, aki a genfi leszerelési konferencián az amerikai nőblzottság küldöttségének vezetője volt. Most az volt a bűne, hogy 4000 asszony élőn békéért tüntetve felvonult Washingtonban a kongresszusi palota elé. Az ügyész mindenáron azt akarta megtudni tőle, kinek a megbízásából tette ezt. „Nem kell nekem ehhez senkinek a megbízása. Minden tettemre büszke vagyok, amit asszonyaink és gyermekeink érdekében megtehetek“ — mondta amelt hangon Meyer asszony. Egyesült Államok titkos rendőrségének, de most követelem, hogy hagyják abbé ezt a csúfos kihallgatást, hiszen csők szégyent hoznak Amerikára.“ Felszólalását nem folytathatta, mert a rendőrség két alkalmazottja közrefogta és kivezette a teremből. A kihallgatást csak másnap folytatták. Anna Mackenzie írónő azt mondta: „Senkisem bízott meg és nem beszélt rá — tisztán a lekilsmeretem sugallatára cselekszem, ha a békéért harcolok.“ Elisabeth Moose, egy 72 éves nyugdíjas lskolalgazgatónő a következőket mondotta: „Ha hívnak, menjek felvonulni és tüntetni a gyermekek tejének megmérgezése ellen, mindent ott hagyok, kifutok az utcára és beállók a sorba“. A kérdésre, hogy kommunisták beszőlték-e rá, azt felelte: „Miért a kommunisták? Nem bírják felfogni, hogy vannak nem kommunisták Is, akik a békét akarjákl“ A kihallgatás tetőpontja az volt, amikor Dagmar Wilson, a Békemozgalom megalapítója lépett a bírósági pulpitus elé, akihez a következő kérdést Intézték: „Ha mozgalmukba felvételre jelentkezne a kommunista párt egy aktív tagja, felvennék-e?“ — „Nem vizsgáljuk mélyebben, kik azok, akik a békemozgalomban részt akarnak venni. Természetesen szívesen befogadjuk.“ — „És bevenne nácikat ős fasisztákat Is?“ — Dagmar Wilson mélyen felsőhajtott: „ö, bárcsak rá tudnánk venni erre őketl“ A hallgatóság körében óriási sikere volt e válasznak. Az egyik férfi, dr. Willlm Obronsky Így nyilatkozott: „Mint orvos, szent kötelességemnek tartom, hogy az emberi élet megmentésének munkájában részt vegyek.“ — A másik férfi, John Darr lelkész csak ennyit mondott: „Pacifista vagyok és ezennel kijelentem, hogy nem minden kérdésükre vagyok hajiondó válaszolni.“ A kihallgatás egész lefolyása alatt több mint ötszáz asszony tüntetett állandóan a bírósági épület előtt. A nyilvánosság az egész bírósági kihallgatást elítélte és egyhangúlag kudarccal végződének minősítette. Az amerikai asszonyok pedig tovább folytatják bőkeharcukat, tömegesen szervezik be az anyákat ős a végsőkig küzdenek gyermekeik megmentéséért. SZLAVIK ANNA A sajtó, rádió és televízió kiküldöttel elégedetlenül feszengtek. Azt remélték, tanúi lesznek egy nagyszabású kommunista összeesküvés leleplezésének, és kiderült, hogy csak egy sereg békéért ős gyermekeik biztonságáért küzdő asszony vívta Itt igazságos harcát. De mégis akadt egy meglehetősen nagy feltűnést keltő epizód, amely az lnkvlzltproknak nyilván nem volt kellemes. Amikor ez egyik vádlott újra meg újra megtagadta a választ arra a kérdésre, hogy tagja-e a kommunista pártnak, és a vizsgálóbíró azt a kijelentést tette, hogy erre a kérdésre minden becsületes honpolgár válaszolna, a közönség közül hirtelen megszólalt egy hang: „Én is jó és becsületes honpolgár vagyok, tagja voltam az K-07*31107
