A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1963-03-10 / 10. szám

NO a rádiótechnikában (CTK felv.) Mai számunk tartalmából: Napfényes Hellasz ..... 5 Gépek, lomblkok — és a né 8 A vallást szekták és korunk . . 2 ŰJ áramlatok a szovjet iroda­lomban .....................................9 Duba Gyula: Idegen szem (kis­regény ................... .... 12 Az atomkalsmd ...... 18 Az ébredd Bodrogköz . ... 2„ Srk kicsi fehér balettoipé . . . 24 A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúrogyesületének betliapla. Megjelenik minden vasárnap. FúszerkMXtA Major Ágoston. Szerkesztőbizottság: Egri Viktor, Gáljr Iván, Gyurcsik jázsei, Lőrinc* Gyula. Mács József Ozsvald Árpád, dr. Szabó Rezsó. Szerkesztőség: Bratislava, jesenskábo S. Postafiúk C-398, telefon 533-04 Terjeszti a Posta HIrlapzzoIgálata, előli*« táseket elfogad minden postahivatal ás le­­vélkázbesltA. KfilfAldre szálú előfizetőseket elintéz: Pót tóval novlnovj űíad, vfvox tlskn, Jlndflt­­okú ni. 14, Praha. Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat, Brs tislava, Stúrova 4. Előfizetési dl) negyed évre 19,30 Kts, fúl évre 39.— Kús, egész évre 79.— K6s. Kéziratokat nem őrsünk meg éa nem küldünk viasza. Azt elmúlt napokban tizennégy nő és férfi állott az „Amertkaellenes tevékeny­séget vizsgáló bizottság“ előtt. Hogy mi volt a búnQk? Doyle képviselő felolvas­ta a vádiratot, amely Így hangzott: „Az események már többször bebizo­nyították, hogy a békepropaganda álmo­sítóan unalmas és félrevezető hatőssal van minden nemzetre. A pacifizmus és túlzott Vágyakozás a békéért, a hisztéri­kus béke utáni kiáltozás, csak akadályoz­za az országot a védelmi készültség mun­kájában, aláaknázza az ellenállási akara­tot és megtöri a nemzet erejét. Nem beszélve arról, hogy a nemzet a kommu­nizmusnak eshetne áldozatul. Ezt sokan jegyezzék meg maguknak. Meg vagyok róla győződve, hogy ezek után jól meg fogják gondolni, mielőtt intenziven mer­nék a békét propagálni.“ Először Posner asszonyt, egy nyugdíjas tanítónőt hallgattak ki. „Nem tudom, hogy tulojdonképpen mi­ért is vagyok itt — mondotta. Azt azon­ban tudom, hogy önök miért vannak Itt — szólt a bírák felé fordulva. — Mert nem értik és nem is akarják megérteni mozgalmunk értelmét. Mozgalmunk leg­főbb Indítéka gyermekeink iránt érzett szeretetünk és gondoskodásunk, mert reg­gelire sajnos, nemcsak tejet eszünk, de bizonyos adag „Strontium 90-et“ is. — Az elnök közbe akart szólni, ám Posner asszony zavartalanul folytatta: — Hálá­sak lehetnének nekünk mozgalmunkért, hiszen Jól tudják, hogy minden egyes atomrobbantási kísérletnek torzszülött gyermekek világrahozása, leukémia és rákbetegség a következménye. Higgyék el uraim, hogy amikor gyermekeink éle­téért harcolunk, az önök gyermekeikre Is gondolunk.“ A hallgatóság ezt a kijelentést tapssal jutalmazta. Azután Ruth Meyer asszony, egy Long Island-i anya következett, aki a genfi le­szerelési konferencián az amerikai nő­­blzottság küldöttségének vezetője volt. Most az volt a bűne, hogy 4000 asszony élőn békéért tüntetve felvonult Washing­tonban a kongresszusi palota elé. Az ügyész mindenáron azt akarta meg­tudni tőle, kinek a megbízásából tette ezt. „Nem kell nekem ehhez senkinek a megbízása. Minden tettemre büszke va­gyok, amit asszonyaink és gyermekeink érdekében megtehetek“ — mondta amelt hangon Meyer asszony. Egyesült Államok titkos rendőrségének, de most követelem, hogy hagyják abbé ezt a csúfos kihallgatást, hiszen csők szégyent hoznak Amerikára.“ Felszólalá­sát nem folytathatta, mert a rendőrség két alkalmazottja közrefogta és kivezette a teremből. A kihallgatást csak másnap folytatták. Anna Mackenzie írónő azt mondta: „Senkisem bízott meg és nem beszélt rá — tisztán a lekilsmeretem sugallatára cselekszem, ha a békéért harcolok.“ Eli­sabeth Moose, egy 72 éves nyugdíjas ls­­kolalgazgatónő a következőket mondotta: „Ha hívnak, menjek felvonulni és tün­tetni a gyermekek tejének megmérgezése ellen, mindent ott hagyok, kifutok az ut­cára és beállók a sorba“. A kérdésre, hogy kommunisták beszőlték-e rá, azt fe­lelte: „Miért a kommunisták? Nem bír­ják felfogni, hogy vannak nem kom­munisták Is, akik a békét akarjákl“ A kihallgatás tetőpontja az volt, ami­kor Dagmar Wilson, a Békemozgalom megalapítója lépett a bírósági pulpitus elé, akihez a következő kérdést Intézték: „Ha mozgalmukba felvételre jelentkezne a kommunista párt egy aktív tagja, fel­vennék-e?“ — „Nem vizsgáljuk mélyeb­ben, kik azok, akik a békemozgalomban részt akarnak venni. Természetesen szí­vesen befogadjuk.“ — „És bevenne ná­cikat ős fasisztákat Is?“ — Dagmar Wil­son mélyen felsőhajtott: „ö, bárcsak rá tudnánk venni erre őketl“ A hallgatóság körében óriási sikere volt e válasznak. Az egyik férfi, dr. Willlm Obronsky Így nyilatkozott: „Mint orvos, szent köteles­ségemnek tartom, hogy az emberi élet megmentésének munkájában részt ve­gyek.“ — A másik férfi, John Darr lel­kész csak ennyit mondott: „Pacifista va­gyok és ezennel kijelentem, hogy nem minden kérdésükre vagyok hajiondó vá­laszolni.“ A kihallgatás egész lefolyása alatt több mint ötszáz asszony tüntetett állandóan a bírósági épület előtt. A nyilvánosság az egész bírósági kihallgatást elítélte és egyhangúlag kudarccal végződének minő­sítette. Az amerikai asszonyok pedig tovább folytatják bőkeharcukat, tömegesen szer­vezik be az anyákat ős a végsőkig küz­denek gyermekeik megmentéséért. SZLAVIK ANNA A sajtó, rádió és televízió kiküldöttel elégedetlenül feszengtek. Azt remélték, tanúi lesznek egy nagyszabású kommu­nista összeesküvés leleplezésének, és ki­derült, hogy csak egy sereg békéért ős gyermekeik biztonságáért küzdő asszony vívta Itt igazságos harcát. De mégis akadt egy meglehetősen nagy feltűnést keltő epizód, amely az lnkvlzl­­tproknak nyilván nem volt kellemes. Ami­kor ez egyik vádlott újra meg újra meg­tagadta a választ arra a kérdésre, hogy tagja-e a kommunista pártnak, és a vizs­gálóbíró azt a kijelentést tette, hogy er­re a kérdésre minden becsületes honpol­gár válaszolna, a közönség közül hirtelen megszólalt egy hang: „Én is jó és becsü­letes honpolgár vagyok, tagja voltam az K-07*31107

Next

/
Oldalképek
Tartalom