A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-03 / 9. szám
7/ Életkorom — A TlmaMombati Népkönyvtárban: a ki* Szerző Közti szlovák U- lékai (a rimaszombati Általános Iskola érettségUA kólába Jár, de nagyszerűen iaosztályában). morl * klasszikusokat A rimaszombati Lucia Plarová Is Jókait ajánlja osztálytársának, a szlovák Dttian Moncolnak Szerencsére az Ilyen könyvtárosokból csak kevés van, s sokkal több az olyanokból, mint a dunaszerdahelyi Gyurcslkné, aki szereti a könyvet, maga is szenvedélyes olvasó és könyvvásórló, ismeri az új irodalmat is, s ha kell tanácsot is tud adni. A két példán azonban nagyon jól lemérhetjük, hogy milyen óriási jelentősége van Ifjúságunk irodalmi nevelésében a könyvtáraknak és a könyvtárosoknak. Végére értünk elmefuttatásunknak. Az okok számtalanját lehetne még felhozni, s egyik sem merítené ki teljesen a tárgykört. De igyekeztünk a legjelentősebbeket kiragadni. Célunk' nem is annyira az elemzés, mint a problémafelvetés volt: ha nem akarjuk, hogy fiataljaink Jókai’hőseinek a fejével gondolkozzanak — vagy még azzal se — tennünk kell valamit. Nyugaton s főleg Amerikában ma már az irodalmat valami nőies dolognak, játéknak, s a „komolyabb“ emberek lealacsonyltönak tartják. Nálunk az irodalmi műveltség rang és kötelesség. De nem lehet közömbös számunkra, hogy milyen ez az irodalmi műveltség. TÖZSÉR ÁRPÁD következő kérdésre adott felelet alapján — a negyedrészük sem érdemelné meg. De hiszen valamennyien jól emlékszünk a saját Fuílk-vizsgálnkra: a vizsgáztatók szinte kétségbeesve várták a feleleteket, s két három mondat elég volt ahhoz, hogy megkapja a jelvényt, s legközelebb beírja a megfelelő rubrikába, hogy: van. Ezt a formalizmust érezhetik már a cseh országrészekben is, mikor a mozgalom újjászervezéséről beszélnek. Az ún. Május Klubokban az egyedüli cél az olvasás lenne, vizsgák nélkül, esetleg a tagok olvasmányaikból kis műsoros esteket, Ki mit tud?-féle délutánokat rendeznének. S ugyan beszélnek-e már nálunk erről az illetékesek? De mondjuk, ha megkapnák fiataljaink a hiányolt Irodalmi Kovnnlc* L. <■ Pősa Z*. • rimaszombati Általánosba! nevelést, megtalálnák-e mindazt a könyvet, amit ilyen Ízléssel keresnének? A 114-ből kb. a félének van negyvenen felül könyve otthon (némelyiknek. azonban kétszáz is), a másik felének tíz, húsz, harminc saját könyve van összesen. Igényeiket hát a könyvtárakból elégítik ki többnyire. De kielégíthetik-e? Az iskolai könyvtárakat nem volt alkalmunk végigböngészni, de a válaszokból, kialakul a kép: a leggyakoribb nevek Balzac, Stendhal, Zola, Voynich, Dumas, Kittenberger Kálmán, jókat, Mikszáth. Modern mái lró nemigen van. S mi a helyzet a járási népkönyvtárakkal, amelyekből hármat néztünk át ilyen céllal. Bizony legtöbbször a hiányolt neveket a könyvtárosok maguk sem Ismerik, olvasóinknak ajánlani őket hót nem is tudhatják, — ha még meg is van, mondjuk a könyvtárukban a keresett könyv. De van más baj is. Érsekújváron a könyvtár vezetője pl. egy szót sem tudva magyarul —, nem igen törődik a magyar könyvállomány új, modern könyvekkel való feltöltésével. Ez az elvtárs még nem is olyan régen az orosz klasszikusokat csak azért selejtezte ki könyvtárából, mert magyarra voltak fordítva. Jelenleg a könyvtár 20 885 kötetéből 6896 magyar, ami nem is lenne olyan kis szám, csak az a baj, hogy nagyobbrészt klasszikusokból álló hatezer könyv (ugyanis a maradék kllencszáz szakkönyv) marad felfrissetlenül, s a mai magyar irodalom és magyar nyelven megjelenő modern világirodalom is marad — a könyvesboltokban.
