A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-03 / 9. szám
Gondolkodhatnak-e a gépek? Az emberi agy működése és azT elektronikus gépek műveletei között bizonyos hasonlóságot találunk. Mind a gép, mind pedig az agy bizonyos híreket (információkat) kap kívülről, és ezeket feldolgozza; a gépben elemek — elektroncsövek —, az agyban pedig az agysejtek segítségével. A kép működését elektromos írnkpulzusok jellemzik, az agv működéséi, ideíiinpulzusok. Young, a londoni egyetem tanára ebből a hasonlóságból kiindulva (gy tr: „Az agy hatalmas számítógép, amely az eddig megszerkesztett legnagyobb számítógépben lévő 23 000 rádiócső helyett 15 milliárd sejtet tartalmaz.“ Ebből viszont az következne, hogy mihelyt a számítógépbe beépített elketroncsövek száma eléri az emberi agyban található Idegsejtek mennyiségét, a gép ugyanolyan szellemi tevékenységre lesz képes, mint az ember. Lássuk most már a véleményeket... I ■ A „legyőzhetetlen“ sakkbajnok Ez az elektronikus számítógép Ismeri a sakkjáték szabályait, és úgy építették meg, hogy a nyilvántartott lehetőségek közűi minden helyzetben az ellenfele számára legkedvezőtlenebb lépést válassza. Ez a gép még nem játszik tökéletesen, de fő érdekessége, hogy minden játszmát megjegyez, s hibáit többé nem ismétli meg. Vagyis az eredetileg beléhelyezett játékszabályokat a gép tapasztalatilag kiegészíti. A számítások szerint ha naponta két-hórom játszmát játszik, „tudományát“ 15 év alatt annyira tökéletesíti, hogy a világ legjobb játékosát is megveri majd. A játék során adódó eshetőségeket mérlegelve mindenkor a tapasztalatilag legjobb megoldást választja, és ez olyan tulajdonság, amelyet ember esetében gondolkozásnak nevezünk. Mert mi a gondolkodás ... ? Steinbuch német tudósnak az automaták és az ember viszonyáról szóló könyvében Claparede svájci pszichológus definícióját olvashatjuk az Intelligenciáról: „Az Intelligens viselkedés legfőbb tényezői a következők: a kérdés olyan föltevése, hogy a kutatást előbre vigye; hipotézis alkotása, amely a megoldást feltételezze; végül a megfelelő megoldás kiválasztását biztosító ellehőrzés.“ Stelnbuch felveti a kérdést: elképzelhető, hogy a gép a fenti követelménynek eleget tegyen? Válaszát Így körvonalazhatnánk: A modern automatákat úgy szerkesztették meg, hogy kívülről, Irányítójuktól kapják meg a programjukat, s a programot a „műveletet végző egység“ és a tároló berendezés (memória) segítségével oldlák meg. Egv fokkal felsőbbrendűek azok az automaták, amelyekben a program kidolgozása szintén automatikusan történik, csupán a feladat főbb vonásait kell megadni a gépnek, s ő — Intézkedéseit megjegyezve — tapasztalatilag módosítja saját lépéseit. Hogy ezek a gépek katasztrófát ne Idézhessenek elő, egy modellt helyeznek el bennünk, amelyen a gép kipróbálja Intézkedéseit, mielőtt átvinné a gyakorlatba. A sakkjátszó tanulógépnél pl. ez azt Jeléntl, hogy a gép saját játszmáját előbb belül, egy belső sakktáblán a tervezett lépések szerint kipróbálja és csak azután teszí meg a végleges húzásokat. Ha már most a tapasztalatok tárolása révén a gép rendszeresen kiegészíti, módosítja a külvilágról alkotott modellt, akkor a gép mindenben megfelel az intelligencia említett követelményeinek. S bár Ilyen gépeket egyelőre még nem szerkesztettek, a kísérletek már most Is nagyon biztatóak, úgy hogy Szoboljev szovjet matematikus méltán jelentette ki: Igaz. hogy az ember nem tud agy nélkül gondolkodni, de létrehozhat olyan „agyat“ amely, ember nélkül Is képes lesz erre ... mán tudományok művelői között. Bjalik, a filológia doktora így válaszolt tudőskollégájának: „Hogy a gépek segíthetnek az embernek, arról persze nincs mit vitatkozni. Sok író ír például Írógépen, és nevetséges lenne bírálni azért, mert valaha mások talán jobban írtak lúdtollal... A baj ott kezdődik, hogy a művészetekben nem lehet mechanikusan alkalmazni még a legelemeibb szabályokat sem. Mert ha ezt tesszük, ebből nem „újabb kísérletek, bátor kezdeményezések" születnek, hanem valami egészen más, éppen ellenkező dolog történik. S hogyan lehet elhelyezni valamiféle mechanizmusban például egy portré vagy egy tájkép ötletét? Hogyan tudja egy gép, amely „nem rendelkezik az ember alkotóképességével“, reprodukálni egy művészi alkotás alapeszméjét“ néhány variánsban“? Ha ez nem a művészek bizonyos fajtája ellen irányuló, nagyon finom és nagyon gonosz szatíra, akkor azt kell hinnünk, hogy egyes kiváló tudósok és mérnökök éppen annyira nem értik, ml a művészet, amennyire a legtöbb művész képtelen megérteni a modern atomrendszerek konstrukcióját.“ ■ Mejlah professzor ezekkel a vitákkal kapcsolatban a Lltyeratúrnája Gazettában úgy véli, ahelyett, hogy azon a meddő problémán törnénk a fejünket, pótolhatja-e a gép a művészetben az embert, helyesebb lenne azt vizsgálni, mennyire lehetnek hasznosak az elektronikus szerkezetek és a tudomány egyéb vívmányai a már kész művészi alkotások tanulmányozásánál? Az évszázadok alatt felhalmozódott anyagmennyiség rendszerezését és osztályozását például bizonyára megkönnyltenék, s az elektronikus gépek gyorsaságát és „emlékezetét“ jól lehetne használni olyan területeken (bibliográfia) is, amelyek sok száz órás pepecselő munkát adnak az embernek. Gondolkozni kellene azon is, hogy milyen munkát adjunk azoknak a gépeknek, amelyek nemcsak könyveket, hanem bonyolult kéziratokat képesek elolvasni, és azon is, hogy milyen következtéseket vonhat le az irodalomtudomány a matematikai nyelvészet és gépi fordítás első eredményeiből. . . Manapság ha csak megemlítjük azt a témát, hogy „kibernetika és irodalomtudomány“, azonnal ezzel az axgállyal találjuk magunkét szemben: „Valón nem 1elentt-e ez a formalizmus újjáéledését?“ Az elektronikus gépeknek nincs külön metodoTóglájuk. Ha tehát alkalmazásuk formalizmushoz vezet, annak oka a gép kezelőjének világnézete ős nem maga a gép*..! Átdolgozta: űuba ■ Lesz-e „kibernetikus szerkesztő“? A Negyelja című hetilapban (az Izvesztyija vasárnapi melléklete) egy körinterjú alkalmából Petrov akadémikus Így nyilatkozott a gépek behatolásáról az Irodalomba és művészetbe: „Természetesen nincs rá szükség, hogy a művészt gépekkel helyettesítsük, de a mechanizmusok igenis, segítségére lehetnek a műalkotás létrehozásában... Elképzelhető például olyan szerkezet, amely mint valami zenei szerkesztő, ellenőrzi a tapasztalatlan zeneszerző munkáját, s felhívja figyelmét a zenei ábécé elemi szabályainak a megsértésére. Segítséget nyújthat a kibernetika a képzőművészeteknek is. Az alkotónak egy-egy ötletét, elképzelését a kibernetikus szerkezet több variánsban Is reprodukálja, s a művésznek lehetősége nyílik, hogy kiválassza ezek közül a legjobbat. A mechanizmusok természetesen nem rendelkeznek az ember alkotóképességével, viszont az alkotó ember a gépek segítségével rengeteg időt ős erőt takaríthat meg újabb kísérletekre, bátor kezdeményezésekre." Petrpv akadémikus elképzelései nem találtak nagy tetszésre a hu-
